HIRDETÉS

HIRDETÉS

Film

Ezekkel a szuperhős-zenékkel dobja fel a délutáni teáját

Már mindent szuperhősmozit látott? Álmából felébresztve is részletesen felidéz minden snittet? Unalomig tudná sorolni kedvenc hősei egymással összefüggő történeteit? De már nem akarja? Akkor ez az Ön cikke! Lista azok számára, akik kedvenc filmjeik kedvenc jeleneteit akarják felidézni egy kellemes tea mellett! Dr. Modor és Mr. Nevel zenei ajánlója!

HIRDETÉS

HIRDETÉS

X-Men animációs sorozat – Főcímzene

A nagy népszerűségnek örvendő Iksz-emberek képregény-sorozat animációs feldolgozásának főcímzenéjét a méltán legendás Shuky Levy komponálta 1994-ben. A szerző nyitányban (00:02-től 00:09-ig) röviden megalapoz a főtémának, amely dallam a vonatkozó képsorok ismeretében előrevetít egy magasztos, szenvedélyes balladisztikus narratívát az egész sorozatra vonatkozóan. A „brio” (lendület) ezután veszi kezdetét, ahol hőseinket már akció közben láthatjuk, a szintetizátor „con tristeza” (szomorúan) de eltökélten adja át a mutánsok megpróbáltatásait egy szebb jövő reményében.

Hulk – Főcímzene

HIRDETÉS

Danny Elfman kiváló arányérzékkel festi fel nekünk Bruce Banner kettéhasadt személyiségének rétegeit ebben a 4 perc 32 másodperces remekműben. Az első fél percben didgeridoval és a klasszikus buddhista torokénekléssel készíti elő a szerző a főtémát, amelyet 00:25-től hallhatunk és leginkább egy monotonul összeomló tudat zaklatottságát juttathatja eszünkbe. 01:13-tól felsejlik egy elektronikus hangszerrel előadott rész mely „at eroico” (hősiesen) szólal meg, aláhúzva feltevésünk: hősünk szembeszáll önnönmagával és a küzdelem nem lesz könnyű. Az őrület csaknem tetőfokára hág a középrésznél, ami után már csak a bizonytalanság és a hit olykor lelkesítő, olykor nyomasztó szólamai harsannak fel. 03:00 környékén a szerző  „gradamante” (fokozatosan) visszatér a bevezetőhöz, ami után nincs feloldozás csak az örök bizonytalanság: a szörny győzi-e le az embert vagy az ember tanul meg vele együtt élni?

Michael Bublé – Spiderman

Michael Bublé (ejtsd: Májkel Bublé, avagy /ˈbuːbleɪ/; boo-BLAY) ismert dzsessz-énekes kalandos utazásra hív minket ezzel a 2009-es Pókember-főcímzene feldolgozással, melynek eredetijét 1967-ban szerezte Ray Ellis. Bublé nem totojázik, rögtön egy másik ismert, klasszikus dzsessz-unicumot idéz fel Kelly Smith-től a Swing, swing című örök klasszikust. Ebből, a már önmagában is erős nyitásból biztos kézzel (hanggal) vezet át minket egy talán soha nem létező – tréfásan – pókember-dzsessz világba. A visszafogott nagybőgővel és dobbal előadott műben ‘al fine’ (végig) a férfi markáns hangja vezet bennünket, 1:31-től azonban rézfúvósok veszik át rövid időre az énekszólamot. A dal végig felszabadult, elnézést a kifejezésért, „laza” és szenvtelen ahogy maga a Pókember karaktere is. Bublé pontosan tudja, hogy miről énekel, a hallgatónak egy perc kétsége sincsen afelől, hogy ez a fiú bizony maga is sokszor képzelte magát a jó öreg hálószövő mindennapjaiba: „Catches thieves – just like flies.”

Age of Ultron – No Strings on Me (előzetes-verzió)

A 2015-ös Bosszúállók: Ultron kora elnevezésű képregény-feldolgozás filmben csendül fel a Pinokkió című 1940-es rajzfilmből ismert betétdal egy modern kori feldolgozása. A mű elején maga az antagonista, Ultron szól hozzánk: „Mutatok valami gyönyörűségeset„. Ezek után röviden összegzi jelen helyzetét, amely monológot 00:37-től felváltja egy kellemes, mégis hátborzongató gyermeki ének „in rilievo” (kidomborítva) Ultron mondandóját. A mű összetétele azért is izgalmas, mert míg a gyermekdallamot halljuk, ezalatt éles gépi zörej zavarja meg en direkte a mű élvezetet, mintegy utalva a sötét jövőképre a világot illetően: „Mindent elural majd a fém„. E disztópiát vizionáló szerzemény különösen ironikusan cseng ha magunk elé képzeljük Pinokkió szomorú történetét, amely nem sokban tér el Ultronétól. Így mindjárt szánalmat is érzünk a teremtmény iránt, aki valójában csak igazi kisfiú akart lenni.

Fóka – Csókollak, Róza

Nincs Denevérember film, Fóka nélkül!” – szól a közismert mondás és milyen igaz! Az évek múlásával egyre nehezebb elképzelni Joel Schumacher Denevérember-művét e nélkül a szívbemarkoló dalbetét, a „Csókollak, Rózsa” nélkül. A dal első néhány másodpercében egy acapella kórust hallunk, amelyet azonban épp csak elkezdünk élvezni, gyanútlanul azonnal felvált a művész selymes hangja. A dalszöveg már önmagában elég lenne ahhoz a fajta utazáshoz, amelyet Gotham városában teszünk a klip által.

A tenger közepén szürkéllett egy magányos torony
Te gyújtottál fényt lelkem sötétebb partján
A szerelem volt a mi drogunk, nem pedig a tabletták

De vajon azt tudtad-e
Hogy amikor havazik
Szemeim tágra merednek
S csak a belőled áradó ragyogást látom mindenütt

Kedvesem
Csak egy rózsa csókjához tudlak hasonlítani, mely a szürkeségből jön elő
Minél többet kapok belőled
Annál furcsább érzés kerít hatalmába
S most, hogy rózsabimbód virágot öltött
Fényesség borítja be a komor szürkeséget

Egy dolgot azonban nehéz eldönteni még úgy is, hogy ez a dal tényleg éppen olyan felemelő és szívbemarkoló minden pillanatában mint az igaz szerelem. Vajon kihez szól? Fóka énekli a Denevérnek? Erre utalhat a „Te gyújtottál fényt lelkem sötétebb partján” sor, a szemfülesebbeknek pedig feltűnhet, hogy ezt a sort éppen a Denevérember hívójel előtt énekli a dal szerzője. Továbbgondolhatjuk a dolgot és elővehetjük mindenféle homofóbia nélkül feltéve a kérdést: vajon Joel Schumacher tényleg többet tud a Denevér és a Vörösbegy nemi irányultságáról? Persze az is lehet, hogy e dal csak egy sötét mementója egy letűnt kor hősének.

Szoba Jancsi: A csodálatos Pókember – Az én ellenségem

Nocsak, nocsak! Egy újabb dalszerzemény, amely a Pókember világához fonható, s amely izgalmas (pók)húrokat pendít. A nyitás minden eddiginél erősebb. A concerto grosso (több tételből álló, barokk elemekkel dúsított mű) jellegű műben legalább 6-7 különböző tételt különíthetünk el. Amire azonban külön felhívnánk a figyelmet, hogy a „garadatamente furioso” (fokozatosan dühösebbé váló) felvezetést egy addig nem várt szett váltja fel 1:45-től. Ezt a kezdetben elektronikus zörejes aláfestéssel terhelt részt, vonósok eleinte monoton feszessége töri meg, amelybe „equale” (egyenletesen) úszik be valamilyen ismeretlen eredetű, vélhetően fafúvós hangszer. A feszültséget tovább emeli Electro gyors, már-már kántálás szerű szövege:

Something’s Happening Mind destructing
Agony Inside Of Me
My Pulse Is Racing Mental Torture
Self Destroyer. Can’t Ignore the Paranoia

A tételek folytonos összemosása és variálása után 5:35-től kezdődően rövid, de annál megrázóbb elektromos robbanás borzolja fel a kedélyeinket. Tudjuk: most valami végérvényesen megváltozott, semmi nem lesz már ugyanaz mint eddig.

A hihetetlen család – Főcímzene

A hihetetlen család főcímdala a hármas szám bűvkörében próbálja megigézni a hallgatót: az „impetuoso” (viharos), „incalzando” (sietős) és „in rilievo” (kidomborító) kezdés egyrészt utalás a mű eredeti címére (Incredibles), másrészt felvezetés a 0:36-tól felcsendülő fúvósokkal megbolondított pátoszos főtémára, végül főhajtás a Boeing egyik tervezőcsapata felé, akik szintén a „Hihetetlenek” nevet viselték. Mint ismeretes, a maroknyi mérnökcsapat hihetetlenül gyors munka révén; mindössze négy év alatt jutott el a tervezéstől a befejezett Boeing 747-es repülőgépekig. A kompánia a hihetetlenül nagy rizikó miatt kapta ezt a nevet, hiszen a társaság nagyot vállalt az ambiciózus projekttel, ami ha kudarcot vallott volna, csődbe vitte volna a Boeinget. Erre a szárnyalásra utal a lezárást megelőző, 1:31-től hallható „maestoso” (fenséges) klimpírozás is.

Power Rangers – főcímzene-feldolgozás

Egy pillanatra vizsgáljuk meg az Energia Vadőrök alapszituációját: adott hat tini, akik magas szinten űzik a különböző harcművészeteket, színes ruhákba öltöznek, hogy óvják a Földet furcsa űrlényektől, s ha ehhez kevésnek bizonyulnak, robotmonstrumokba pattannak, amelyek akár össze is kapcsolódhatnak, s végül győzedelmeskedhetnek a gonoszság ellen. Ennek a heroikus küzdelemnek mi állíthatna tiszteletreméltóbb mementót, mint egy rockzenei feldolgozás, amely egyben hoz­zá­segít megérteni a tinédzserek kultúráját, gondolatait, értékrendjét is. Ráadásul a progresszív rock sokszor túlcsorduló, űrbe kívánkozó vagy éppen más dimenzióba csábító zenéje egyenesen kiáltott ezért a feldolgozásért. Dőljünk hátra és élvezzük!

Denevérember téma: Ukulele-feldolgozás

Az ukulelét általában Hawaii zenéjével azonosítják, ahol a neve durva fordításban „ugróbolhát” jelent. Ennek valójában semmi köze a denevérekhez, a hangszer maga mégis remekül harmonizál az 1966 és ’68 között vetített Batman című filmsorozat taktusaival. Olyannyira, hogy a dallamok között szinte az ajkunk között érezzük a hangszer húrjainak selymességét, mintha tapintanánk, milyen könnyed a fogólap rózsafa-, vagy a nyak mahagóniból készült kiképzése. Mintha látnánk, ahogy a hanglyuk köré érdekes színekben pompázó díszítést helyeztek, és ehhez passzoló sáv fut körbe a hangszer testén is. Igazi vokális kulinaritás ez a zene.

Alászolgája,

Dr. Modor és Mr. Nevel

dr. modor & mr. nevel

Csillagidő szerint 1990-ben születtem, az Univerzum legkirályabb városállamában, Budapesten. Feletteseim - a szüleim - elég hamar belátták, hogy nem leszek se matematikus, se űrrepülő pilóta, ezért egészen kicsike koromtól a művészeti pálya felé lökdöstek. Képzőművészet, zene, irodalom, színház, film. Tudják, én voltam a gimiben a hosszúhajú oldaltáskás srác, aki Kispált meg Tankcsapdát hallgat, semmi nem érdekli igazán a fentebb felsoroltakon kívül, és legfőbb kulturális forrása a Harcosok Klubja, a képregények meg a R'N'R. A gimi után a BKF-en végeztem mozgókép szakon, rendeztem néhány kisjátékfilmet, dolgoztam ANNAK a televízió csatornának, megjártam egy-két online szerkesztőséget mint videoszerkesztő, szerzője vagyok az egyik legkirályabb hazai geek blognak, a Roboraptornak. 2014 novembere óta erősítem a Hír24 (azaz mostmár 24.hu) seregét, a Kultúra rovat gyorsreagálású elit alakulat kritikusaként. Rendezőnek készülök és újságírásból élek. Mindezek mellett középiskolában tanítok mozgóképkultúrát, zenélek, imádom az állatokat és elképesztő gyönyörű vádlim van.