Moskát Anita: Horgonyhely – Földbe vetett vasmacska

A GABO geek-szekciója mostanra igen impozáns felhozatallal büszkélkedhet, válogathatunk a jobbnál jobb könyvek közül a kortárs nemzetközi szcénából és a magyar szerzők munkáiból egyaránt, ez idáig mégsem sikerült függő olvasójukká változtatniuk. A könyveik valahogyan elmentek mellettem, köszönhetően annak, hogy huszonöt évnyi szabad verseny után végre van annyi sf&f-kiadó az országban, hogy már esélytelen mindent elolvasni. Moskát Anita második könyvével viszont tett róla, hogy ez többé ne fordulhasson elő, a Horgonyhely ugyanis teljesen beletalált az ízlésembe, holott inkább a sci-fihez húz a szívem, de ebben a magyar fantasyben az év eddigi legjobb regényét üdvözölhettem.

A történet eléggé szűkre szabott helyszínen, egy erősen Skandináviára hajazó, fjordoktól övezett világban játszódik. Az embereket oda köti a föld, ahol megszülettek, így ettől a ponttól, a horgonyhelyüktől nem távolodhatnak el kétezer lépésnél távolabb, máskülönben meghalnak. Egyedül a terhes nők nyernek feloldozást a megkötés alól, ők szabadon mozoghatnak a szülés megindulásáig. Egyes nők földmágiára is képesek (elég undorító módon, földevés által), amely a falvak és városok vezetőivé teszi őket, ugyanis a terméshozamot képesek ilyen módon megsokszorozni.

Ebben a világban él Vazil, a tudós és könyvkereskedő, akit szerencséjére horgonyhelye a hajójához köt, ezért a fjordok mentén és a folyókon vándorolhat és kereskedhet. Életét annak szenteli, hogy tudományos módszerekkel kikutassa, mi okozza a terhes nőkben a vándorlást és hogyan terjeszthetné ki elnyomott férfitársaira, valamint meddő szerelmére, Odveigre is ezt az ajándékot. Emellett igyekszik megóvnia lányát, Helgát a világtól, azáltal, hogy a nőket gonosz diktátorokként festi le és fiúként neveli. Csakhogy Helga mindenáron el akarja hagyni apja hajóját, ezért egy faluban teherbe ejteti magát Larsszal, aki férfi létére titokban földmágiát űz és szintén az a célja, hogy felszabadítsa a férfiakat.

Kedvet kaptál, hogy elolvasd?

Ha szeretnél minket támogatni, vásárold meg a könyvet ezen a linken keresztül

Megveszem

A Horgonyhely világa jóval alaposabban kidolgozott univerzum, mint elsőre sejtenénk. Nem csak a fenti karakterekben rejlik az alaposság, noha már ők elegek lennének egy jól megírt regény elcipeléséhez, hanem minden ízében él. A szerző felállítja a regény szabályrendszerét, majd részletekbe menően kidolgozza azt. Vazil kísérletein keresztül szemlélteti, hogy a mennyivel érthetetlenebbül működik a kötés, mint azt elsőre sejtenénk. A szekér nem képes horgonyhelyként funkcionálni, mint a hajó, a köldökzsinór meghagyásától nem folytatódik a vándorlás, a földmágia ellenben képessé tehet rá egy varázslót – még ha nagyon súlyos árat is kell fizetnie érte. Az író ráadásul a következményekkel is számol: a férfiak szolgasorba vetve tengetik mindennapjaikat, egyeseket a bordélyokban tenyészállatként használnak, mások otthon güriznek egész nap a feleségeik kívánságait teljesítve. Kereskedelem alig van, emiatt a technológia sem túlzottan fejlődőképes. A megszült gyerekek pedig teljesen értéktelenek, ha szerencséjük van, beadják őket egy közeli árvaházba.

Az alaposan átgondolt – és a tolkieni angolszász hagyományokkal dacoló – világ és a tőle teljesen elválaszthatatlan, borzongatóan realista, nyomorgós-nélkülözős hangulat elegye, valamint a szélmalomharcot vívó tudós, Vazil karaktere China Miéville regényeire (elsősorban a Perdido pályaudvar, végállomásra) emlékeztet, méghozzá a lehető legpozitívabb értelemben. Mindez némi gender-témával megbolondítva, amely igazán komoly társadalmi kérdéseket feszegető művé teszi a Horgonyhelyet. Férfiként ugyanis kifejezetten rémisztő belegondolni abba, hogy milyen érzés lehet elviselni a megalázottságot, a nemi erőszakot és egy olyan társadalmi hierarchia alávetett rétegének életét, amely rétegzettség pusztán a biológiai különbségekből fakad.