Max Brooks: Zombi túlélő kézikönyv – A nap, amikor megfontoltam a túlélést

Bizonyára mindenki órákat töltött el azzal az életéből, hogy azon tűnődött, miént is lehetne legkönnyebben (és lehetőleg a legtöbb henteléssel) átvészelni egy zombiapokalipszist. Tartozom egy vallomással: engem marhára nem izgatnak a zombik. Egy olyan lényt a legkevésbé sem találok menőnek, ami csak idióta módon hörögni bír és a prédája gyalog kétszer megkerüli a Földet, mire a „vadász” elér Budaörsről Biatorbágyra. Igen, én vagyok az az elhajló, aki a Star Wars-ért sincs oda, de mit lehet tenni, ha egyszer a vámpírok tényleg egyediek és lazák, legalábbis a Twilight előttiek és utániak, a zombik meg minden filmben ugyanolyan standard agyatlan hülyék. Ennek ellenére én is gondolkoztam már azon, mit tennék egy zombiapokalipszis kitörésekor: megharaptatnám magam, mivel semmi kedvem egy olyan világban élni, ahol a civilizált emberiség képes kipusztulni egy hordányi éjsötét elme miatt, a harapás közben pedig mindent fitymáló hipszter iróniával azt kiáltanám, hogy „Odass! De menő!”.

Velem ellentétben Max Brooks (aki mellesleg a remekül megírt és a témát alaposan körüljáró Z világháború szerzője is) TÉNYLEG komolyan eltűnődött azon, hogyan is lehetne túlélni egy ilyen veszélyes szitut, és írt belőle egy csaknem 300 oldalas kézikönyvet. Az ember szórakozásból kezdi el olvasni, mert mégis mi az, amit bárki is komolyan tudna venni egy ilyen könyv esetében, aztán hirtelen szép lassan rádöbben, hogy ez sokkal több, mint némi nevettető agymenés.

A szerző nem csupán potenciális forgatókönyveket oszt meg, hanem mérlegel. Számba veszi a fegyver- és járműfajtákat, ismerteti a ránk támadó vírust és a támadási és menekülési taktikák végére listákat is mellékel az elengedhetetlen cuccokról, amiket muszáj magunkkal vinni. Nem állapít meg olyan lehetséges módszert, amellyel biztos a túlélés. Egészen egyszerűen ismerteti, hogy mi az, amivel növelhetjük ennek az esélyét, előnyökkel és hátrányokkal egyaránt, és hogy egyes húzások mitől számítanak totális öngyilkosságnak.

A könyv ijesztően komoly. Az ember arcára egy idő után kiül egy kis fintor olvasás közben, mert ki akart kapcsolódni, de nem sikerül, ehhez képest mégsem képes letenni, mivel valóban hasznos tanácsokat kap. Amikor végeztem, azt gondoltam, mégiscsak elég jó kihívás lehet túlélni egy ilyen béna faj ellen, ami voltaképpen mégsem annyira béna és elkezdtem gondolkozni a konzerv-, víztisztító tabletta- és machetevásárláson. A Zombi túlélő kézikönyv ugyanis annyira realisztikusan és precíz (ál)tudományossággal írja körül a téma minden pozitívumát és negatívumát, beleértve a végén található történelmi áttekintést, amely fiktív támadások beszámolóit tartalmazza, hogy elkezdünk valós veszélyként gondolni a civilizáció megsemmisülésére – még ha nem is zombik által.

A szerzőnek sikerült maximálisan meggyőznie arról, hogy érdemes még egy olyan borzalmas helyzetben is életben maradni, ahol kétbites idióták semmisítik meg az egész emberiséget. (Ettől persze természetesen nem váltam a téma elkötelezett rajongójává.) Ugyanis nem csupán a túléléssel foglalkozik, hanem a későbbi újraépítés módszereit is megvitatja egy rövid fejezet erejéig. Abból pedig én is bármikor szívesen kivenném a részem, legyen szó mezőgazdasági termelésről vagy a letűnt korszak könyveinek begyűjtéséről.