A dzsungel könyvei – Vadon élő gyermekek nyomában

A német születésű Julia Fullerton-Batten legújabb fotósorozatában elvadult gyerekeket ismerhetünk meg. Világszerte megtörtént eseteket dolgoznak fel a gondosan megrendezett, szenzációs képek. A felvételek alapjául szolgált esetek között volt olyan csecsemő, akit a szülei raktak az utcára, más magától szökött meg, megint mást elraboltak az állatok, illetve olyan is akadt, akit végül az emberek „visszaraboltak” a vadonból.

Korai beszámolók

Az első elvadult gyerekről szóló híradás még 1731-ből származik. Amikor megtalálták a később Memmie-nek elnevezett 19 éves lányt, koszos és szőrös volt, karmaival és egy bunkósbottal harcolt, kommunikálni pedig mindössze sikolyokkal és vonyítással tudott. Tíz éven keresztül élt békákon, halakon, nyulakon, madarakon és gyökereken, amíg Franciaország erdeit járta magányosan. A civilizációba visszakerülését követően később még a lengyel királynő is elvitte magával vadászni, illetőleg gazdag támogatók sora segítette őt a tanulásban és a fejlődésben. Mire 63 éves korában Párizsban elhunyt, folyékonyan írt, olvasott és beszélt franciául.

A Victor nevű gyermek kevésbé szerencsés utat járt be. 1800-ban fogták el Dél-Franciaországban a körülbelül 12 éves fiút, aki az addigi élete minimum felét az erdőben töltötte. Miután híre ment, tudósok tucatjai rohamozták meg, hogy saját területüket vizsgálhassák a különös gyereken, aki a téli hideget is jól bírta meztelenül. Többen megpróbálták megtanítani beszélni és „kulturáltan” viselkedni, de nem jártak sikerrel. Victor végül egy párizsi intézetbe került, ahol 40 évesen hunyt el. Francois Truffaut 1970-ben A vad gyerek címmel filmet rendezett Victor történetéből.

Az úgynevezett mexikói farkaslányról még ennél is kevesebbet lehet tudni. 1845-ben látták először, amikor egy farkashordával együtt kecskékre vadászott. Elfogták, de hamar megszökött, majd hét évvel később újra látták, amikor is farkaskölyköket szoptatott. Ekkor ismét elmenekült az emberek elől és többé már nem látta senki.

A 20. század

1912-ben egy kétéves indiai fiút elrabolt egy nőstény leopárd. Három évvel később, amikor egy vadász megölte a leopárdot, kicsinyei között megtalálta a fiút, aki így visszakerült emberi családjához. Ekkor négykézláb olyan gyorsan futott, mint egy felnőtt ember két lábon, a kezén és a lábán megkeményedett a bőr, és minden emberre rátámadott. Később megtanították beszélni és nagyjából felegyenesedve járni is.

1920-ban, szintén Indiában rátaláltak a 8 éves Kamalára és 12 éves nővérére, Amalára. Mindketten farkasként viselkedtek, barlangban laktak, vonyítva beszéltek, és nyers húson éltek. Hallásuk, látásuk és szaglásuk is kivételes volt. Nem érdekelték őket az emberek, elfogásuk után egy évvel meghalt Amala, Kamala pedig pár szót és az emberi mozgást megtanulta már, mire 17 évesen követte nővérét. 1972-ben Shamdeo is hasonlóan járt, de akárcsak elődei, úgy a farkasfiú sem élte meg a 18. születésnapját.

Egy kis kolumbiai faluból gyermekrablók vitték el Marinát ötévesen, 1954-ben, majd végül a dzsungelben hagyták. Itt kapucinus majmok családja fogadta örökbe a kislányt, akik megtanították fára mászni, és azt is, hogy mit egészséges megennie a növények és gyümölcsök közül. Öt évvel később már nem tudott beszélni, ekkor találtak rá vadászok, akik „megszabadítva” őt eladták egy bordélyháznak. Innen megszökött, de nem sokkal később már egy maffiacsalád tartotta rabszolgaként. Egy szomszédjuk mentette meg, aki Bogotába vitte, és saját gyermekeként nevelte fel. Idővel dadaként állást adtak neki és 1977-ben Angliába költözött, ahol családot alapított. Fiatalabb lányával segítségével megírta élettörténetét The Girl With No Name (magyarul A névtelen lány) címmel.

1991-ben Ugandában is egy majomfiúra találtak, aki háromévesen megszökött otthonról, amikor apja a szeme láttára végzett anyjával. Végül ő is megtanult az emberek között élni, később John Ssebunya néven még énekesként is turnézott.

Nem kevésbé kegyetlenül bántak Genie-vel, akit 13 évesen, 1970-ben vitt be az anyja a gyámhivatalba. Az amerikai kislány születése óta apja foglyaként egy vécében kellett, hogy éljen. Nem tudott beszélni és úgy mozgott, mint egy nyúl. Hiába próbálták, nem tudták megtanítani folyékonyan beszélni, és a későbbi nevelőcsaládjai is bántalmazták. Végül intézetbe került.

1978-ban a Fidzsi szigetek egyikén egy út közepén rátaláltak egy csirkeként viselkedő nyolcévesforma gyerekre. Sujit Kumart szülei, majd azok halála után nagyapja is egy csirkefarmon tartotta bezárva. Kommunikálni és táplálkozni is az állatoktól tanult meg, és amikor a gondozók egy öregek otthonába vitték, agresszíven viselkedett az emberekkel. Ezért aztán több, mint 20 éven át az ágyába kötözve tartották az otthonban, mígnem egy Elizabeth Clayton nevű nő ki nem szabadította onnét. A mai napig vele él.

Kelet-Európa, napjainkig

Szintén madarakkal élt együtt a Prava nevű gyermek 2008-ig Oroszországban, ahol anyja a háziállatai egyikeként bánt a hétéves fiúval, miközben sosem beszélt hozzá. A csipogva kommunikáló, magokon élő fiút ma egy pszichiátrián próbálják rehabilitálni.

Ukrajnában 1991-ben Oxana Malayat, Oroszországban 1998-ban Ivan Mishkuvot, 2013-ban pedig Madinát találták meg kutyák között. Az ukrán lányt alkoholista szülei felejtették kint, így a hároméves Oxana egy csatornába mászott a hideg elől, ahol kóbor kutyákkal aludt innentől hat éven át. Ivan négyévesen szökött meg és hasonló módon két év alatt a környék kutyáinak falkavezére lett, miközben koldulásból élt. Madina születésétől élt, evett, játszott, aludt kutyák társaságában egészen hároméves koráig az alkoholista anyja házában, miközben a játszótéri gyerekekkel nem tudott beszélni, harcolni viszont annál inkább. Az ukrán lány ma egy odesszai klinikán él, értelmi szintje egy ötévesé és az ottani állatokkal dolgozik. Ivan ma már átlagos emberként tengeti napjait, míg az orvosai szerint Madina is meg fog tanulni beszélni, valamint társaságban viselkedni.

Forrás és fotók: Boredpanda