Magyar képregényes körkép #2: Létezik-e a magyar képregény, mint olyan?

Kingpin kiadó. Ez minden ami eszembe jut. Hogyha a szó szoros értelmébe nézzük, akkor a kiadó nem foglalkozik magyar képregényekkel, hanem a magyar fordítását közli híresebb Marvel és DC képregényeknek. Amúgy pedig mi is van? Hát nagyjából semmi.

A Kingpin kiadó zseniálisan csinálja. Azokat a címeket hozza, amikre fixen ráharap a magyar ovlasóközönség. Van itt rengeteg Pókember, meg Daredevil (nem írom le, hogy Fenegyerek, sorry), Batman, X-Men stb. Csupa, csupa frankiság. Teljesen jól menő üzlet ez, mert be kell látnunk, hogy ez egy rajongókat teljesen kiszolgáló üzletág. Persze ez nem egy negatív dolog. Ha jobban megnézzük, hogy Amerikában mennyi Pókember- meg Batman-füzet jelenik meg havonta, majd ezeket beszorozzuk 3-4 dollárral akkor…, ahogy az alsógatya gnómok is megmondták: Profit. Ezzel semmi baj nincs, mert a Kingpin tényleg olyan történeteket hoz le, ami hiátuspótló Magyarországon. De nem is erről akartam írni.

Tekintsünk el a Kingpintől. Vagyis inkább zárjuk ki, mivel a szó szoros értelmében nem magyar képregény. Így mi marad? Véleményem szerint (és ezért nyugodtan lehet utálni) a nagy büdös semmi marad. Nincs olyan magyar képregény, ami igazán heti/havi/negyedéves megjelenéssel bírna. Az Titánembert hagyjuk, az előző cikkben felsorolt füzetek esnek, amikor kész vannak, szóval ők sem relevánsak. Akkor mi marad kérdezem újra? A semmi. Persze vannak újrakiadások, néha egy-egy krimi, vagy éppen szépirodalmi interpretáció, de semmi eredeti. Miért lehet ez? Ami pedig néha kijön az nem egészen jó… finoman fogalmazva. Fő problémaként numero uno: PÉNZ, DELLA, KESS. Nincs rá keret. Mint pl. az EpicLine esetében. Egy ideig megy, jól is indul, érdeklődés is van, de nem hogy profitot nem termel, eltartani sem tudja önmagát. Ez sajnos eléggé szomorú. Az átlag magyar ember még mindig ott tart, hogy a képregény nem más mint a Metropol utolsó oldalán fellelhető Garfield. Pedig sokkal, de sokkal több is lehetne annál. Persze ezért tenni kellene.

A másik szembetűnő dolog, és tényleg nem akarok megsérteni senkit, de úgy látszik, hogy rossz emberek írják a képregényeket. Attól, hogy valaki ügyes rajzoló nem feltétlen lesz jó író. Attól, hogy valaki eldönti, hogy ő most képregényt fog írni, sajnos nem feltétlenül lesz jó is az a képregény. Általában baráti társaságok állnak össze, nem pedig két profi. Rengeteg tehetséges író van, aki tud forgatókönyvet írni. Igen, forgatókönyvet, hiszen kihívás, egy limitált szószámmal bűvészkedni, hogy minden beleférjen, amit ki akarunk szavakkal fejezni. Úgy látom, hogy sajnos ez nem megy. Egy-egy alkotói csoport néha összehoz valami olvashatóbbat, de sajnos általánosságban eléggé sivár a felhozatal. Na de reméljük ez változni fog.

Látok még egy furcsaságot, de ez már teljesen szubjektív dolog. Olyan mintha a magyar képregényes szcéna nem igazán nyit az újdonságokra. A képregényes találkozókon elbeszélgetnek a csehszlovák képregények izgalmairól és kb. ennyi. Olyan minthogyha pipázó öregurak anekdota gyűjteményét hallgatnánk egy végtelenített bakeliten. Ezt kellene valahogy megtörni, valami újjal és eredetivel előállni. Itt jutunk vissza a fentebb említett problémához. Nagyon ragaszkodunk a régi, bevált módszerekhez, azt viszont nem veszik figyelembe az alkotók, hogy ez a szisztéma Amerikában vált be igazán, ahol a szuperhősképregénnyel egy közös mitológiát teremtettek maguknak. A Death of Supermant lehozta az újság meg a tévé is. Minden. Ez itthon elképzelhetetlen…

…és mi lenne akkor, hogyha csak passzív részesei maradnánk ,és csak lubickolnánk a jóban, amit külföldről kapunk. Tény, hogy az egoizmus és a bizonyítási vágy egy ideig pozitív, de hosszútávon lehet káros. Hogy mi lesz? Meglátjuk majd, vagy nem. Persze erről rengeteget lehetne és véleményem szerint kell is beszélni. Ezért ha valaki érez magában kedved és/vagy indíttatást, akkor szeretettel várjuk egy jó kis szájkaratéra