Randall Munroe: Mi lenne ha? – Ha a világ egyik legokosabb embere szerint nem ciki butának látszani, akkor téged miért zavar?

Kétféle embert nem aggaszt csak, ha nem tűnik elég okosnak: azokat, akik annyira buták, hogy nem fogják fel a saját értelmük végességét, és azokat, akik annyira magabiztosak, hogy egy percig nem kételkednek a saját tudásukban. A legtöbben az első kategóriából az utóbbiba sorolnák magukat.

Pedig az okos emberek sokszor küzdenek a saját bizonytalanságukkal, mert nem elég okosnak lenni, annak is kellene látszani. Ilyenkor jön az, hogy a társas helyzetekben valaki elkezdi használni az összes olyan szakkifejezést, amit hosszú élete során elsajátított. Ezek a szakkifejezések azután a társas helyzetek elszenvedő felében azt a képzetet keltik, hogy a társas helyzet szenvedtető fele okos. Legalábbis ezt gondolja.

Elég okos ember

Randall Munroe elég okos ember. Fizikus, aki robotikával foglalkozott a NASA kutatóközpontjában. Szabadidejében pedig elkezdte rajzolni az internet legokosabb képregényét, az XKCD-t.

(Ha rá akarunk jönni, mit jelent az XKCD, akkor nem fogunk. Munroe egy olyan rövidítést keresett, ami négytagú, de nem használták még semmire. Ez volt az.)

Idővel annyira sok idejét vitte el a képregényrajzolás, hogy felmondott, és teljes állásban ezzel kezdett foglalkozni. Mára remekül megél a mörcsöndájzok eladogatásából. Meg az előző zseniális könyvéből.

A magyarul Mi lenne ha? címmel kiadott What If? egy képregényciklusból áll össze, és az alcíme tökéletesen leírja, miről szól: tudományos válaszok abszurd kérdésekre: Munroe az olvasók idióta kérdéseit válaszolja meg benne egészen megdöbbentő tudományos alapossággal. Mondjuk ez nem meglepő, nagyjából minden képregénye ennyire alapos.

Hasznos, de fölösleges tudás

A két legjobb kérdés például teljesen értelmetlen. Mi lenne, ha fizikai formájukban egymásra pakolnánk a periódusos rendszer elemeit, (a második sornál gyulladna ki), és mi lenne, ha egy dobójátékos fénysebességgel dobná el a baseball-labdát (katasztrófa). Mindezt annyira szórakoztatóan írja le, hogy falod magadba az elsőre teljesen fölöslegesnek tűnő információkat, a végén pedig rájössz, hogy egy csomó hasznos dolgot tanultál.

Itt egy kompett előadás, ahol Munroe a periódusos kérdést elemzi:

Ha pedig azt szeretnénk megtudni, mennyire fájdalmasan okos és érzékeny emberrel van dolgunk, akkor érdemes elolvasni Munroe képregényciklusát, amit a menyasszonya rákjával foglalkozik. 2011-ben diagnosztizáltak nála harmadik stádiumú mellrákot. Munroe – mint minden mással – azonnal belevetette magát a rákról szóló könyvekbe, mert szerette volna megérteni, milyen betegsége van a menyasszonyának, és hogyan lehetne meggyógyítani. Végül egy 14 képregényes ciklusban dolgozta fel a betegséget. A nyolchónapos kezelés alatt egyszer sem említette, miért kezdett el ilyen sokat foglalkozni a rákkal, de fájdalmasan okos képregényeket rajzolt róla. Ennél jobban kevés dolog mutatja meg Munroe igazi személyiségét. Ez például a legjobb dolog, amit a rákról valaha készítettek:

Kicsit elkalandoztunk az eleje óta, amikor azt írtam, a nagy szavak okosabbá teszik az embert. Ezt Munroe is így érezte, mert folyamatosan küzdött azzal, hogy a tudása nem elég ahhoz, hogy okosnak tűnjön. Ezt szerette volna kezelni azza, hogy elindította az Thing Explainer-sorozatot. Ebben iszonyúan komplex dolgokat magyaráz el az angol nyelv leggyakrabban használt ezer szavával.

Ennek két hozadéka van: az egész tök bugyután fog hangzani elsőre, viszont jól megértjük például az atomerőművek, vagy a Nemzetközi Úrállomás (Osztott Űr Ház) működését. Elég rövid könyv, hatvanvalahány oldal, de többnek nagyon nem is kell lennie. Nem folyószöveg, hanem képregény, ahol részeiben vannak elmagyarázva olyan dolgok, amiket nem hogy nem értettünk eddig, de bele sem gondoltunk, hogy nem értjük őket.

Ja, igen, most jön a kritika része:

Zseniális, mint minden, amit Munroe valaha csinált.

Ha pedig a kedves olvasó rákapna az XKCD-re, akkor itt van hozzá a segédlet.