Múlt hét pénteken szerveztük meg A Magyar Képregény Helyzete nevű kerekasztal beszélgetésünket. Íme a reakciók!
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Múlt hét pénteken szerveztük meg A magyar képregény helyzete elnevezésű kerekasztal-beszélgetésünket. Az eseményen a hazai képregényes szcéna jelentősebbnek számító alakjait verbuváltuk össze (Tálosi András, Bayer Antal, Rusznyák Csaba, Budai Dénes, Pálinkó Tibor) hogy közösen gondolkodva lamentáljunk azon: mi is az a magyar képregény, hova tarthat, mi a jövője? Szervezőként csak megköszönni tudjuk a vendégeknek a részvételt, az alant lévő két cikk pedig szolgáljon itt örök mementóul az utókor számára, hogy mi is volt a helyzet a magyar képregénnyel 2015-ben…
Bayer Antal – neroblanco.blog.hu
Van, aki a magyar szuperhősnek már a gondolatától is hideglelést kap, és van, aki szerint a nyugati mintákat is lehet követni, ha az ember megfelelően adagolja bele a helyi sajátosságokat, Trabantokkal vagy aktuálpolitikával hívja fel a figyelmet arra, hogy története a szélesebb hazai olvasóközönséget célozza meg, nem szűk baráti körét és az elnyűhetetlen gyűjtőket.
HIRDETÉS
Pintér Máté – sci-fi.mandiner.hu
Hiába ástak a résztevők a magyar képregény helyzetének legmélyére a Pókember hazai eladásaitól kezdve a Rejtő újranyomásokon át egészen a Titánember legalsó bugyraiig, az látszott, hogy tulajdonképpen itt is pontosan ugyanaz a helyzet, mint általában minden más művészeti ágban az országban: a van helyett csak számtalan „volna”, „lehetne” és „akkor, ha” repkedett a teremben.
