FEZ – A játék, ami egyedül nem megy majd

A FEZ-t a Polytron Corporation fejlesztette még 2012-ben, megjelenésekor több díjat is bezsebelt. Szép pixelgrafika, hangulatos világ és zene a főbb erősségei, játékmenet tekintetében platform és puzzle játék egyben. Innovatív, bár semmi olyan elemmel nem dolgozik, ami eddig ne került volna már korábban terítékre.

A FEZ-ben egy kis, fehér manó, Gomez bőrébe bújunk, aki a kétdimenziós faluban éldegél kétdimenziós barátaival, ám egy nap a falu aggastyánja elteleportálja egy különleges helyre, ahol a Hexahedron lakik, amely Gomez szeme láttára esik szét darabjaira, hősünk pedig szert tesz egy fezre (ez egy kalapféle), amely háromdimenziósra egészíti ki látásmódját. Elmondva nehéz, látva könnyű megérteni, ezért mutatok egy képet:

Gomez alig szokik hozzá új képességeihez, mikor önjelölt segítője, Dot megjelenik, és közli vele, hogy ha nem állítja össze újra a Hexahedront a kis kockákból, amelyekre szétesett, az univerzum össze fog omlani. (Csak semmi stressz!) Szóval Gomez útjára indul, felfedezi a világot, kockadarabkákat gyűjtöget.

Az antikockák nyomában

A játékban levő tatalomnak csak a fele kötelező a győzelemhez. Ugyan 64 kis kocka van, ebből 32 összegyűjtése is elegendő a játék befejezéséhez, ez pedig egy abszolút teljesíthető feladat. Van azonban további 32 antikocka is, amelyeket különböző feladatok megoldásával, titkos kódok adott helyen való beütésével lehet csak megszerezni.

Ha itt vannak veterán kalandjátékosok, akiknek nem okoznak gondot a logikai játékok, kódok, azoknak mondom, hogy ha segítség nélkül vágnak bele az antikockák (és egyéb nyalánkságok) megszerzésébe, egyedül jobb, ha hozzá se kezdenek.

Amikor én játszottam a FEZ-zel, néhány leküzdhetetlen akadályba ütköztem, korlátaimat felismerve pedig elkezdtem megoldások után kutatni a neten. Meglepve tapasztaltam, hogy majdnem egy héttel a megjelenés után még mindig vannak olyan feladványok a játékban, amelyeket senkinek sem sikerült megoldania, pedig ez manapság már a megjelenés után egy nappal meg szokott lenni. A megoldások keresésére szerveződött egy kisebb, néhány ezer fős közösség, akik fórumokon, redditen töprengtek közösen, és Dropboxon takaros tematikus mappákba szedve tárolták az eddig begyűjtött bizonyítékokat, nyomokat, tippeket. (Voltak rejtett üzenetek a stúdió által készített kép-és hangyanyagokban is.)

A megfejtések nem lehetségesek anélkül, hogy a játékbeli nyelvet ne fordítanák angolra, amihez a játékosok által Rosetta-kőnek elnevezett szikla nyújt segítséget. Az ábécé megfejtésével az addig érhetetlen szövegek is dekódolhatókká válnak. A megoldások kulcsa után való kutatással pedig járulékosan ismerjük meg a történelem romos falakon rögzített fontosabb eseményeit, a világ teremtés-és fejlődéstörténetét. Itt jegyezném meg, hogy ezen a ponton a játékos feladatköre a világmegmentő archeológus kategóriájába csúszik át, szóval ha nagyon akarom, ez indie és Indy-játék is.

Az ábécé megfejtője Peter Silk, aki így feloldotta játék nyelvi korlátait, de az akkorra maradt utolsó titkok feltárásában ezen felül még bőven maradt munka. A black monolith puzzle néven elhíresült feladvány lényegét nem is tudnám anélkül elmondani, hogy bárki eljövendő játékélményét ne tegyem tönkre. A FEZ köré szerveződő közösség tudta, hogy a szükséges kód hány elemből áll, egy közös Dropbox-tárolóban pedig megvolt az összes lehetséges permutáció. Szóval együttes erővel elkezdték magukat végigrágni a több, mint tízezer lehetséges variáción. Végül egy GregSTORM nevű felhasználónak sikerült megtalálni a megoldást, persze csak miután 1300 helytelennel is megpróbálkozott. A megoldás első tiszta formája ennél jóval később született, de a közös Dropbox-mappában még 2014 második felében is voltak lezáratlan akták, frissítések.

Ez azért érdekes, mert…

Bizonyos szempontból egy igazságtalanul nehéz feladat közös megoldása egy single player játékban újraalkotta a kooperáció fogalmát, visszahozva azt a kort, amikor a szomszéd gyerekek hosszú álmatlan éjszakákon át próbálkoznak egy játék közös véghezvitelével. A játékok világa átalakult, lehetetlen az észszerűség keretein belül kollektív feladatot adni egy teljes játékközösségnek. Talán ez ellen lázad a Polytron ezekkel a nyilvánvalóan nem egy darab földi halandóra szabott feladatokkal.

Másrészt a FEZ játszik a narratívával, eleve a dimenzióváltás kérdése, a rejtjeles írásban kibontakozó történet a határok feszegetéséről, a fejlődésről szól. Ami pedig a befejezést illeti, abból kétféle van, a 32 és a 64 kockás befejezés. Elég érthetetlen befejezések, 32 kocka esetén a képernyő nagyon sokáig közelít, 64 esetén pedig távolít, amíg egy számunkra ismerős hangyafocis tévéképernyőt nem látunk.

A két befejezésnek látszólag semmi értelme, ám a játék körüli valós események tükrében értelmet nyerhet. A szimpla befejezéssel beérő játékos több, mint valószínű, hogy önerőből, a játék belső mechanikájára támaszkodva jutott, ameddig jutott, tehát a játékban „belülről” vett részt. A 64 kockás befejezést elérő játékos ha a megoldás aktusában nem is vett részt, minden bizonnyal külső segítségre szorult, próbált a játékon kívül elhelyezett nyomokkal is dolgozni, egy más dimenzióban próbálta megoldani a feladatot.

A befejezések alapvetően leginkább filozófiai értelmezésre alkalmasak, azok mellett pedig jól megfér egy játékfilozófiai értelmezés is, azaz, hogy a single player játék a saját keretein kívül multiplayerré tehető.