Könyv

Hol mérnék Palpatine-t az exit pollon? – Tóth Csaba: A sci-fi politológiája

Pintér Máté
Pintér Máté

2016. 04. 15. 17:40

Izgalmas ismeretterjesztő könyv jelent meg nemrégiben. Tóth Csaba politikai rendszereket és problémaköröket mutat be ismert sci-fi univerzumokon keresztül.

Tóth Csaba néhány éve foglalkozik a sci-fivel a politika szemüvegén keresztül. Ebből nagysikerű egyetemi kurzust is indított, most pedig ismeretterjesztő könyv formájában jelentette meg észrevételeit. A könyv nem titkolt célja, hogy egy jelenleg jól futó műfajon keresztül bemutassa a politika visszásságait, előnyeit és egyáltalán a működési mechanizmusát a szélesebb tömegek számára is.

Paul Atreides még nem tudja, hogy most vezeti be a diktatúrát.

A kötet két részre tagolódik: az elején öt olyan science-fiction univerzumot vesz górcső alá, amelyek mind más-más politikai rendszert írnak le, de mindegyiknek megvan az előképe a történelemben. Itt láthatunk három klassszikus és két népszerűbb kortárs univerzumot: megjelenik a Star Wars messzi-messzi galaxisa, a Star Trek Föderációja, a Dűne Arrakis-központú világa, az Éhezők viadala Panemje és Ann Leckie Mellékes igazságának Radch Birodalma. Ezekben egyaránt megjelenik a kötet második felének három problémaköre, az emberiség és az idegenek viszonya, az egyenlőség és az egyenlőtlenség kérdése valamint a demokrácia és a diktatúra konfliktusa.

Az egyes fejezetek tökéletesen rávilágítanak arra, hogy egy-egy univerzumban milyen hosszas politikai folyamatok mennek végbe vagy éppen kerülnek teljesen figyelmen kívül hagyásra egy-egy döntés meghozatalakor vagy egy-egy esemény végbemenetelekor, még akkor is, ha ez utóbbi spontán csavarnak hat a cselekményben. A Star Warsban például remekül kiderül, hogy a Régi Köztársaság bukásának szerves eleme a politikusok passzivitása és a Jedi Rend kontrollálatlansága, és ezek hasonlóan inkompetens elemekként jelen vannak az Új Köztársaságban is míg a Star Trek arra világít rá, hogy egy kormányzati kontroll nélkül működő szervezet – a Csillagflotta – is képes lehet az utópia elérésére, csupán az emberi morál megváltozása révén (még ha ez az utópia problémákkal is küzd). A Dűne ezzel szemben azt mutatja meg, hogy a puszta jó szándék is képes lehet elérni, hogy egy oligarchikus rendszer sosem látott brutalitású diktatúrába forduljon, a Mellékes-széria azt, hogy egy élhető diktatúra is bukásra van ítélve saját hübrisze miatt, az Éhezők viadala pedig azt veszi górcső alá, hogy egy kiválóan működő propagandagépezet is legyőzhető még egy apolitikus ember személyes motivációi és az összefogás által is.

Katniss még nem tudja, hogy most dönti meg a diktatúrát.

Hiába azonban az izgalmas politológiai ismeretterjesztés, azért le tud fáradni közben az olvasó. Szerencsére a szerző azonban tekintetbe vette ezt is: a fejezetek elején kapunk egy-egy irodalmibbra formált részletet az adott univerzumból vagy problémakörből, amely tökéletesen rávilágít arra, hogy egyetlen döntés vagy momentum mentén dől el az adott világ sorsa. Mace Windu például teljesen mindegy, hogy legyőzi-e Palpatine-t, a Köztársaság mindenképpen elbukik, Paul Atreides pedig hiába bír teljhatalommal jó ember létére, ha nem tudja a saját hatalmát újraosztani, az a jövőben mindenhogyan diktatúrát eredményez.

A könyvnek azonban mégsem ezek a legnagyobb pozitívumai. A sci-fi politológiája kalandozó, de alapos társadalomtudományi kutatása ugyanis hagyja, hogy az olvasó is kalandozzon és párhuzamokat vonjon olyan kérdésekben is, amelyek a könyvben nem merülnek fel. Vajon a poszthumanizmus milyen politikai berendezkedéseket eredményezne? Vagy a Dűne fűszere megfeleltethető jelenkorunk olajának? Nem lehet, hogy a Föderáció utópiájában azért léteznek problémák, mert az utópiát és a disztópiát elválasztó egyetlen vonal az ember szabad akarata? Tóth Csaba nem csupán gondolkodik és elemez, hanem gondolkodtat és elemeztet.

Palpatine még nem tudja, hogy hiába a remek mutatói, öt perc múlva vége a Birodalomnak.

A könyv bármennyire is alapos, nem mehetünk el szó nélkül a negatívumok mellett sem: a legnagyobb problémája az, hogy túlságosan rövid. Egyrészt azért, mert szívesen olvasnánk még 700 oldalon keresztül, másrészt viszont néhány fejezet annyi kérdést igyekszik felölelni (például az emberiségről és az idegenekről szóló), hogy óhatatlanul is egybemos olyan részleteket, amelyek nem feltétlenül egy kategóriába esnek. A Föderáció külső ellenségeinek meg nem értése és a robotok rabszolgaságban tartását pusztán az emberi természet óvatos, enyhén paranoid ösztönei és a másik oldal nem-ismerete kötik össze, azonban a két téma egészen más természetű probléma, amelyre más megoldási kísérletet kell alkalmazni. Ezzel együtt is kötelező olvasmány mindazoknak, akik szeretik a sci-fit és szeretnének egy kicsit kikupálódni a politika területén is.

Tóth Csaba: A sci-fi politológiája
Kiadó: 
Athenaeum Kiadó
Kiadási év:
2016
Oldalszám: 
360

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.