HIRDETÉS

HIRDETÉS

Képregény

Spider-Man: Civil War – Háborúzni mentem, este jövök!

J. Michael Straczynski írása sokkal árnyaltabb képet fest a regisztrációról, mint Mark Millar fővonala, ahol Pókember szimbolikusan és igazából is két tűz közé szorul.

HIRDETÉS

HIRDETÉS

A polgárháború közvetlen előzményét jelentő Washingtoni látogatás, majd a 7 részes Háború otthon alcímekkel ellátott The Amazing Spider-Man-füzetek lényegében Peter Parker két nagyra becsült példaképe közötti vívódását mesélik el. Peter előzőleg teljesen elképzelhetetlennek tartja a szuperhősök regisztrációját, de amikor mentora és jó barátja, Tony Stark hirtelenjében választás elé állítja, ország-világ előtt felfedi a kilétét. A döntés után Peter fokozatosan elbizonytalanodik, megpróbál a dolgok mögé nézni (börtönlátogatás), és végül arra az elhatározásra jut, hogy talán mégis rosszul döntött, és csatlakozik az ellenálláshoz, azaz Amerika Kapitány csapatához.

Spider-Man-Civil-War
Marvel Comics

Straczynski lényegében hármójuk szembeállításából építi fel a füzeteket, amiket az amerikai történelemmel vont párhuzamok kereteznek be: az egyikben Abraham Lincoln fejlődésért vívott polgárháborúja kerül elő (Vasember ezzel próbálva bizonyítani, hogy amit tesz, az szükséges és jó), a másikban az 50-es évek kommunista paranoiájától túlfűtött McCarthy-korszakot emlegetik fel, amelyet bizonyos mértékben a 9/11 utáni Amerikája is kénytelen átélni (lásd a lehallgatási botrányokat), csak az ellenség ezúttal sokkal kevésbé fogható meg a terrorizmus címkéjével.

Lényegében a polgárháború is nyílt kiállás a republikánus oldal mellett (Straczynski és Millar írásai alapján legalábbis biztosan, hisz 2006-ban még bőven a Bush-éra közepén voltunk), Straczynski mindazonáltal kicsit adós marad Vasember álláspontjának az árnyalásával (érdekes, hogy a hős saját sorozata is inkább Vasember vívódására koncentrál, és nem annyira az álláspontja súlykolására), és a történet második fele inkább csak ingerült, dühös vezetőként ábrázolja Tonyt.

HIRDETÉS

civilwar
Steve McNiven egészoldalasa a fősorozatból (Marvel Comics)

Sosem volt titok, hogy a szuperhős képregények legtöbbször egyfajta tanmeseként is szolgálnak, és itt is van mindjárt Reed története a nagybátyjáról, vagy amikor May néni az élet értelméről kérdezi Petert, aki ezek után fiatalkori önmagának igyekszik valami útravaló bölcsességgel szolgálni, nem sok sikerrel. Ilyen szempontból összességében talán ez Straczynski egyik legerősebb írása az Amazing-címek közt, de nem csak a konkrét cselekmény, hanem az elbeszélésmód miatt is: az első számban található telefonbeszélgetés például szellemesen, és nem legutolsó sorban humorosan mutatja meg, hogy miként hidegül el egymástól a Richards házaspár (Sue és Reed a Fantasztikus Négyesből), J. Jonah Jameson reakciója pedig rövid, de annál beszédesebb panelekben beszéli el a mogorva főszerkesztő viszonyát Peter Parkerrel és a Pókemberrel.

Mindenki kedvenc hálószövőjével kapcsolatban számtalanszor elmondják, hogy mennyire emberi és hétköznapi hős, ez azonban már régen túlnőtt azon, minthogy nincs pénze lakbérre, nem talál állást, vagy éppen csajozik. Az a pillanat, amikor Pókember élő adásban önszántából felfedi a kilétét, katartikus élmény – nem véletlen, hogy ezt az akkor még sorsfordító pillanatot mennyire kihangsúlyozta a marketing, és hogy az egész csihi-puhi crossover egyik sarokköve volt –, nem csak az olvasóknak, hanem maguknak a szereplőknek is. Elégtétel, amit a sokéves hánykódtatás után mindenki jogosnak érez, hiszen Pókembert sosem becsülték meg annyira, mint amennyire megérdemelte volna. Mindebbe viszont vegyül egy jó adag  büszkeség is. Ez az önhittség nem csak Peter, hanem May néni és MJ szemét is elhomályosítja, akik végig támogatják Petert a regisztráció során – ennél emberibbek pedig már csak akkor lesznek, amikor belátják, hogy tévedtek.

finally-our-first-official-leaked-look-at-marvel-s-civil-war-388249
Marvel Comics

A cikk a szerző eredetileg a prae.hu-n megjelent szövegének átdolgozott változata.