Wheaton több filmben is játszott gyerekszínészként, ismert viszont a Star Trek-sorozat egyik szereplőjének, Wesley Crushernek a megformálása miatt
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Wheaton több filmben is játszott gyerekszínészként, ismert viszont a Star Trek-sorozat egyik szereplőjének, Wesley Crushernek a megformálása miatt lett. A mai napig legtöbbször sorozatszerepekben tűnik fel a képernyőn, ezek közül a legismertebb a The Big Bang Theory – magyarul Agymenők – című sitcom, amelyben önmagát alakítja. Mára már mégis inkább íróként, bloggerként tevékenykedik, és gyakran van jelen vendégként különböző filmes, ismeretterjesztő, képregényes, könyves eseményeken, conokon. Viszont a rengeteg elfoglaltság mellett, amit űzött, vagy űz ma is, gyerekkorától kezdve mindig elmondható volt róla, hogy hamisítatlan geek.
Április 17-én a USA Science and Engineering Festival-on Wheaton előadást tartott a művészetek fontosságáról a tanításban és a tudományos kutatásban. Főként a gyerekek képzeletére tett hatásáról, illetve a motiváló erőről beszélt, amit a művészet adhat hozzá az ismeretszerzéshez, és felnőttként a kutatáshoz. A beszéde alatt többször utalt saját gyerekkorára, és arra, hogy rá milyen hatással voltak a különféle könyvek, filmek, sorozatok.
Amikor gyerek voltam, különc voltam, félénk, alulkoordinált és ultragátlásos. Végeredményben, sok időt töltöttem egyedül a képzeletem társaságában. Elmentem a könyvtárba, kivettem annyi könyvet, amennyit csak lehetett, elolvastam mindet, és mikor végeztem, hagytam, hogy inspirálják a fantáziám, hogy saját dolgokat hozzak létre. És akár megírtam a saját történetem, akár rajzoltam valamit, amit csak a képzeletemben láttam, a science-fiction volt, ami leginkább inspirált. A science-fictionben minden lehetséges volt! Egy korombeli gyereknek nem kellett matekkal vagy sportokkal küszködnie úgy, mint nekem; neki volt egy személyi robotja, aki megírta a leckéjét, vagy egyszerűen csak megjósolta a kibernetikus implantátumaival, hogy hová fog érkezni a labda, és a mechanikus lába odalépett, hogy elkaphassa a labdát. Ezek a könyvek – művek, melyek sok esetben évtizedekkel a születésem előtt keletkeztek – arra ösztönöztek, hogy beleássam magam és megértsem a tudományt, amely a fikciót hajtja. Ezek a történetek űrrakétákba ültettek, szuperszámítógépek vezérlését adták át nekem, az utolsó sráccá tettek a Földön, és anélkül, hogy kifejezetten oktattak volna – ami egy gyerek számára egyet jelent azzal, hogy UNALMAS – valahogy átejtettek, hogy tanuljak mindenről a klasszikus fizika alapjaitól a szerves kémia alapelvein át, egészen azokig a mérnöki bravúrokig, melyek lehetővé tennék egy Dyson-gömb megépítését.
HIRDETÉS
Bizonyára sokan jártunk hasonló cipőben tizenévesen, mint Wheaton, mégsem mindenkinek vett ilyen nagy fordulatot az élete. Tizenöt évesen már annyi dolga volt, mint egy két műszakban dolgozó felnőttnek, ráadásul már saját fan clubbot is működtetett, WilPower név alatt. A sok elfoglaltsága mellett viszont nem volt mindig ideje azonnal válaszolni a rajongói levelekre: egy alkalommal már 21 év is eltelt, mire megírta a választ:
„Kedves 8 éves Teresa,
Bocsánatot akartam kérni, amiért olyan sokat kellett várnod, hogy megkapd a hivatalos WilPower fanclub tagsági csomagod. Amint látod, a 15 éves önmagam rettentő elfoglalt a munkával és a sulival, és akiknek feladata volt, hogy eljuttassák hozzád a tagsági csomagod, valószínűleg hibáztak.
Rég volt, hogy a fanclub bármit letett, ennek ellenére mellékeltem egy tagsági kártyát neked, azontúl egy igazolványképet, és egy fényképet, amin látszik, mennyire szeretem Batmant (HINT: Eléggé.)
A WilPower tagok hírt kapnak rólam és a munkámról néhányszor az évben, viszont a fan club már egy jó ideje felhagyott ezek küldésével. A legutóbbi híradásom, amúgy, így nézne ki: Megházasodtam, van két fiam, akiket mindennél jobban szeretek a világon, és író lettem, akárcsak te!
És most, 8 éves Teresa, szeretnék elmondani neked valami nagyon fontosat, mielőtt elköszönnék, tehát jól figyelj: Amikor felnősz, nagyszerű író leszel. Nem tudom elmondani, hogyan, de remélem, hogy bízol bennem; egyszerűen csak tudom. Tehát tanulj, mindig nyújtsd a legjobbat, és bánj úgy az emberekkel, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak.
Köszönöm, hogy tagja vagy a fan clubomnak,
Wil Wheaton”
Wheaton a levelében megfogalmazott egyszerűnek ható tanácsait még százféle formában igyekszik közvetíteni azokkal a tevékenységekkel, amiket mostanában űz: népszerűsíti a természettudományokat és a matematikát a gyerekek körében, támogatja a technikai és a művészeti eszközök bevonását az oktatásba, kiáll a számítógépes és asztali játékok haszna mellett, és felszólal a nők megkülönböztetett szerepe ellen a tudományok területén.
Wil Wheaton egyértelműen egy geek ikon. De nem azért, mert geek programokon vesz részt, műsorokban tűnik fel, és egyáltalán, írt egy Just a geek című meglepő és szórakoztató, önfeltáró könyvet. Ikonná nem az teszi, hogy elolvassa a legújabb bestseller sci-fit, amiben a klímaváltozás kipusztítja a fél emberiséget, és ezt egy sör mellett kitárgyalja a haverjaival, vagy esetleg beszél róla egy könyvbemutatón. Nyilván az ilyen tevékenységei miatt is ismert és elismert a geek körökben, de ő nem állt meg ennyinél. Wheaton csak azért sem nyugszik bele, hogy az őt körülvevő világ olyan, amilyen, és küzd a változásért a saját eszközeivel. Hisz abban, hogy azok a művek, amiket gyerekkorától kezdve szeret, képesek voltak megváltoztatni az életszemléletét, és hogyha mások is megismernek hasonló könyveket, filmeket, sorozatokat, és megértik az üzenetet, amit közvetítenek, a világ egy jobb irányba halad majd tovább.
Wheaton munkássága szerintem megmutatja, hogy geeknek lenni olyan hobbi, ami folyton új világokat nyit meg az ember előtt, ahová a hozzá hasonló „különcök” elmenekülhetnek akár az érzelmi, akár az intellektuális magány elől. Másrészt megmutatja azt, hogy geeknek lenni lehet küldetés is egyben: hogy legalább a lelkesedésnek egy szikráját próbáljuk meg átadni a környezetünknek, azzal kapcsolatban, amit hallunk, olvasunk, nézünk; és mikor azt látjuk, hogy a minket körülvevők egyes kérdésekben egysíkúan gondolkodnak, célozzuk meg őket a point of view gun-nal, ami megadatott a geekeknek. Nyissuk fel a világ szemét, hogy az, ami tegnap science-fiction volt, az holnap már non-fiction is lehet.
