Képregény

A szuperhősök is rühellik Donald Trumpot

Pavlics Tamás
Pavlics Tamás

2016. 11. 15. 15:00

A múlt heti elnökválasztás a képregényrajongókat, művészeket sem hagyta hidegen és kifejezték örömüket, de még inkább bánatukat Donald Trump győzelme kapcsán, ami jó apropót szolgált ahhoz, hogy egy kicsit végigmenjünk a politika és a képregények viszonyán.

Donald Trump diadala az elnökválasztáson mondhatni sokkolta a világ közvéleményét: újságok címlapjait vonták vissza, amelyek Hillary Clinton győzelmét hirdették, az aktuális South Park részt pedig át kellett írni, annyira biztosak voltak Trey Parkerék a First Lady győzelmében. Nyilván bele lehetne menni abba, hogy Trump sikeréért mennyire hibáztatható a média – akár TV csatornák, akár a közösségi média – vagy mennyire vezethető le a fehér, heteroszexuális ember frusztrációjából (Igen. Ez is egy elmélet.), aki úgy érzi, hogy az LMBTQ emberek, vagy a bevándorlók jogai fontosabbak, mint azok az értékek, amikben ő hisz és ő képvisel. A Roboraptornak nem tiszte belemenni ilyen kérdésekbe, ugyanakkor a geek szféra nem mehet el szó nélkül – ahogy most sem tette – a közéleti események mellett.

Polgárháború?

Mostanra kicsit apatikussá váltunk a politikával szemben és ebben nem kicsit az egymásra ígérgetésben licitáló hangemberek éppúgy felelőssé tehetőek, mint a plebsz, akik Kánaánt, kolbászból készült kerítést remélnek egy-egy kormányváltástól. Ez a hatalomból való kiábrándultság, már a képregényekben, az azokból készült adaptációkban is vissza-visszaköszön. Pedig a politika a képregények egyik meghatározó eleme, hovatovább a műfaj mindig nagyon jól tükrözte azt a kort, amelyben készült, és számos képregény, vagy szuperhős született ennek apropójából. Gondoljunk csak bele, hogy

Amerika Kapitány is kormányzati propaganda célból jött létre!

Az első lapszám borítóján (Captain America Comics – 1940, December) bepancsol egy kiadósat Adolf Hitlernek, de a későbbiekben, a Hitler aspiráns Vörös Koponyával is rendre összetűzésbe került, míg le nem jegelték, hogy aztán évtizedekkel később egy más kor más elvárásaiban próbálja igazolni azt az eszmét, amiben hitt. Ez a maradiság, vagy erkölcsi tisztaság (kinek mi) vezet később a szuperhősök között válaszvonalat húzó Polgárháborúhoz, amely felveti a kérdést: hogyha az adott hatalomhoz vagyunk hűségesek, valóban a nagyobb jóért cselekszünk, vagy kiszolgáltatjuk önmagunkat neki, és eláruljuk az elveinket? Noha az idei film alapjaiban ezt átvette, financiális és egyéb okokból kifolyólag más megközelítést alkalmazott, de a Kapitány hűsége ez esetben is központi szerepet játszott.

De vissza a történelemhez! A 60’-as évek, és különösen a Marvel felvirágzása csak tovább erősítette a politikai felhangokat, viszont a műfaj általános lefitymálása miatt (ami egyébiránt a mai napig él) nem tulajdonítottak a bennük megfogalmazott üzeneteknek túl nagy jelentőséget. A (könnyű) drogok tudattágító hatása (Doctor Strange), a polgárjogi mozgalmak ereje és többrétűsége (X-Men) , a Vietnam-ellenesség (Vasember), a tudomány térnyerése (Fantasztikus Négyes), vagy éppen a fiatalok egyre hangsúlyosabb szerepe (Pókember) a maguk módján mind-mind reflektáltak az akkori, politikától sem mentes közállapotokra, ergo szembe mentek a hatalommal. A 80’-as évek olyan sötét kult képregényei,  mint A Sötét Lovag visszatér, a V, mint Vérbosszú, a Watchmen is csak erősítették a szuperhősök és az aktuális hatalom közti ellentéteket, de a már taglalt Polgárháború is szépen körbejárta nemrég a kérdés komplexitását, és az olyan kis fricskák is véleményként foghatók fel, mint amikor Amerika Kapitány a gyíkemberré változott (konteó indul!) Ronald Reagennel csapott össze.

V, mint Vérbosszú?

Ha a demokrata pártban – avagy a diverzitás mellett maximálisan kiálló liberalizmusban – kiábrándult átlag amerikait vesszük, akkor ehhez az érzéshez a képregényfüzetek is hozzájárultak a maguk módján. A képregények az elmúlt években élesen kiálltak a sokszínűség mellett: megtörtént az X-Menben az első meleg esküvő és Jégember is előbújt, az első Zöld Lámpáshoz és nemrég Wonder Womanhez hasonlóan, Thorból és Vasemberből pedig nő lett.

Ezek azok a pontok, amelyek kapcsán az elmúlt években túlzott liberalizmust, meleg propagandát, felesleges, a lapszámokat növelő kiadói döntéseket, a karakterekkel teljesen ellentétes intézkedéseket kiáltottak ki többen is, és érezhették azt, hogy a füzetek, amelyek korábban hozzájuk szóltak, ”elárulják” őket. Arról sokan megfeledkeznek, hogy a képregények arany és ezüstkora még egy teljesen más érában született, amely pont a fehér, hetero amerikai lakosságot célozta meg elsősorban. Annak idején elképzelhetetlen lett volna egy fekete Nick Fury, vagy egy olyan, nyíltan meleg szuperhős, mind Midnighter, hogy csak pár példával éljünk. Donald Trump többek között ezekkel szemben állt ki, és keltett szimpátiát sokakban, mondván, hogy Amerika ismét naggyá válhat, és ezt olyan intézkedésekkel, ígéretekkel tette, mint a már minden hírben elhagyhatatlan falépítés a mexikói határon, vagy annak a Mike Pence-nek az alelnökké kinevezése, aki azzal sokkolta a közvéleményt (republikánust és demokratát egyaránt), hogy a melegeket elektrosokk terápiával gyógyítaná. Vagyis pont olyan elemekkel, amelyek ellen a szórakoztató ipar – bele értve a képregényeket – a maga módján évek óta küzd.

Ennél fogva érthető, hogy az internet népe, a művészek, képregényrajongók is kifejezték ellenérzésüket Donald Trumppal szemben. Az alábbi mashup videó a szuperhősfilmekből és Trump győzelmi mámoráról például rendkívül mulatságossá teszi a helyzetet, mindössze 1 percben (Toby Maguire picsogó arca végre érdemeinek megfelelően van használva) és naná, hogy Amerika Kapitány mondja ki a végső verdiktet!

Külön jópofa, hogy míg az egyik képen Loki, valamint a többi A-ligás DC és Marvel gonosz örül Trump győzelmének, addig a másikon a csínytevés istene elcsüggedt, hogy már nem ő a hazugságok hercege, ezzel is utalva arra, hogy Trump számos, bizonyítottan hamis kijelentést tett a kampány során, amit egyébiránt Clinton is megtett legalább ugyanennyiszer.

A Trump-sokkot egyébként jól leírja, hogy még a legendás gonoszok is kiborulnak, Joker, vagy a Szemlélő reakciója pedig különösen vicces. Batman még az átlagosnál is morózusabb, Amerika Kapitány pedig szóhoz sem jut.

A személyes kedvencem, a M.O.D.O.K.-ot (pontosabban D.R.U.M.F.D.O.K.-ot) Trump fejjel ábrázoló rajz – igaz, hogy ennek előzménye még a Spider-Gwen júliusi lapszámában debütált – mellette a Kapitány gyászszalaggal átkötött pajzsával,  de a legszebb mégis az, ahogy a szexista (vagy legalábbis annak titulált) elnököt Wonder Woman teszi helyre egy karikatúrában.

Azonban az internet adta vicces reakciókat elnézve elgondolkodtató, hogy a zsáner hogyan reagál majd Trump elnöki ciklusára a továbbiakban. A Polgárháború annak idején a Bush-érára is rezonált, Barack Obama konkrétan A csodálatos Pókember címlapján szerepelt, az Amerika Kapitány: A Tél Katonája mozifilm pedig a Snowden-ügyre és a kipattant lehallgatási botrányra reflektált. Trump elmondása szerint ő minden amerikait képvisel és azon ügyködik, hogy az ország ismét a világ élén állhasson. Éppen ezért érdekes lenne látni, ahogy egy megvezetett Amerika Kapitány Trump – vagy egy hasonló kvalitású elnök – szolgálatába áll. Milyen válságba kerülne mondjuk Superman, ha az általa gyűlölt Lex Luthornak kellene engedelmeskednie, vagy nem tudna a legálisan bebetonozott hatalma ellen mit tenni (Joker nagykövetként már hasonlót eljátszott Jason Todd ”meggyilkolása” után), és az X-Menek miként néznének szembe egy újabb gyűlölethullámmal, ami a mutánsok ellen irányulna? Az mindenesetre elmondható, hogy nem csak a nagypolitikában, hanem a képregények világában is izgalmas (és talán kicsit vicces) időszak következik.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.