Kondor Vilmos visszatért. Ami azonban ennél is fontosabb, hogy a Bűnös Budapest ciklus riportere, Gordon Zsigmond is visszatért és kirobbanóbb formában van, mint valaha. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy jó néhány évtizedet fiatalodott. Ami azonban ennél is fontosabb, hogy együtt fiatalodott vele Budapest is.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Gordon Zsigmond első ügye, a Budapest noir úton van a mozikba, teremtője, Kondor Vilmos azonban nem üldögélt a babérjain. Oknyomozó újságírónk hosszú utat tett meg és öt regényen és egy novellásköteten át számos bűnesetet derített fel Gömbös Gyula idejétől kezdve 1956 novemberéig, amikor úgy tűnt, az író végül útjára engedi a karaktert. Azóta kaptunk két kalandregényt a Szent Korona főszereplésével és egy jelenkorunkban játszódó politikai krimit. Most azonban Kondor visszatért a gyökerekhez, leporolta Gordon Zsigmond figuráját és megírta a Szélhámos Budapestet.
Sőt, nem csupán leporolta, hanem lehúzott az életéből pár évet, ezáltal élettelibbé tette, mint valaha. Ugyanis Gordon megkapta az első előtti ügyét. A fiatal újságíró a világgazdasági válság kitörése és apja halála után nem látja értelmét, hogy Philadelphiában maradjon, így hazatér és újságíróként helyezkedik el Az Estnél. Csakhogy hiába járt az Államokban, senkit nem érdekel, mi mindent tud a világról, így megkapja a lényegtelen, aprócska, rohangálós melókat. Amikor egy mezei késelésről kell tudósítania a Tabánban, úgy dönt, hogy a lótás-futás akár nagyobb eredményekre is vezethet, ráadásul látja felbukkanni Amerika egyik leghírhedtebb csalóját, Strosnidert, ami kíváncsivá teszi és úgy dönt, beépül a szélhámos bandájába.
Az előzményregények legnagyobb problémája, hogy általában véve teljesen érdektelenek. A szerzők gyakran ellentmondásba keverednek az általuk korábban felfestett univerzummal (a Star Trek: Enterprise például ebben hibázik óriásikat) vagy sikerül meggyilkolni a legérdekesebb karakterekből mindazt, ami érdekessé teszi őket, ráadásul épp az eredettörténetük bemutatásával (szegény, szegény Darth Vader). Egy történelmi krimi esetében az előbbi veszély nem nagyon fenyeget, hiszen a világ fontos eseményeinek sora adott, és habár úgy tűnik, hogy a sima csalás jóval érdektelenebb, mint a főszereplő korábbi, fajsúlyosabb ügyei, az egész könyv olyan jól van megírva, hogy az érdektelenségtől igencsak messze járunk. Utóbbi pedig szerencsénkre fel sem merül, annál Kondor jóval tapasztaltabb szerző. Jó újra találkozni Gordon Zsigmonddal, jó látni azt, hogy ő is elindult valahonnan, mielőtt kissé megkeseredett, de a reményt az igazság keresésében meglelő oknyomozó riporter lett volna belőle. Hiába küzd pénzügyi gondokkal, látszik, hogy igazi, kirobbanó formában lévő fiatal, akit az általános kis magyar melankólia még nem ért utol.
HIRDETÉS
A régi szereplőket pedig ugyanilyen öröm viszontlátni, csak sajnos majdnem mindannyian keveset szerepelnek. Ez alól csak a Tata (Gordon nagyapja, Mór) jelent kivételt, ő ugyanis a lekvárfőző mániája mellett aktívan részt vesz a bűnügy felderítésében, azzal, hogy betéve ismeri az egykori Monarchia bűnügyi bulvárját, ráadásul az unokájának is próbál segíteni az állampolgársággal kapcsolatos gondjaiban. De szerencsére kapunk egy rakás új, remekül megírt karaktert, színésznőcskéktől korrupt rendőrökön át kocsmárosokig, akik amellett, hogy hajtják előre a történet fonalát, mind egy-egy aprócska helyet foglalnak el a korabeli főváros mozaikjában.
Kondor sorozatában pedig mindig is ez volt a lényeg. A karaktereken keresztül állt össze a korszak és a város egyaránt. A korábbi részekben ahogyan szaporodtak az ideológiai szélsőségeket jelképező figurák, maga a helyszín is úgy lett egyre komorabb és ridegebb. Most viszont, az egyelőre gondtalan békeidőben Budapest is gondtalan, életteli és pezsgő. Épp, amilyennek szeretjük.
