Könyv

A geek irodalom néhányszor 2016-ban is sokkoló volt – szerencsére

Pintér Máté
Pintér Máté

2016. 12. 30. 15:00

Az idén is egyre bővülő geek témájú könyvkínálatból ismételten kiválogattuk Nektek a kedvenceinket.
Korábban a témában:

Az idei évben is több lett az olvasnivaló, azonban a minőség nem minden esetben volt menőség, ráadásul a magyar mezőny nagy szívfájdalmunkra nem kicsit lemaradt a tavalyi erős szerepléséhez képest. Habár a több könyv nem jelentett több jó könyvet, még így is el voltunk látva elég sok jó könyvvel ahhoz, hogy ne kelljen szenvednünk az év végén szokásos lista összeállításakor. Szóval itt van 10 könyv, amire csak azt lehet mondani, hogy jó olvasást!

10. Robert Jackson Bennett: Lépcsők városa

Akkor most mi is a helyzet az epikus fantasy kapcsán? Tolkien- és középkor-klónok garmadája vagy képes újat mutatni? Nos, az idei fantasy felhozatal legjobbjai (és a listánkon szereplő csaknem összes fantasy) az utóbbi ékes bizonyítékai voltak, így a Lépcsők városa is. Bulikov városának égbe nyúló, sehová sem vezető lépcsői, egy betiltott teológiával foglalkozó tudós halála és az egykori istenek bukásának témája mind-mind olyan eredeti módon jelennek meg, hogy maga a világ csaknem egyenrangúan izgalmas a cselekménnyel. (Kritikánk itt olvasható.)

9. Chris Beckett: Sötét Éden

Az őskori társadalmakkal foglalkozó regények izgalmas szeletét képezik a sci-finek, különösen, ha van valamiféle komoly csavar a sztoriban. A Sötét Édenben már maga a bolygó, ahol járunk felér egy csavarral, ugyanis nincs napja, minden hőt és fényt a magmában gyökerező növényzet biztosít a lakosság számára. Apropó, lakosság. Az itt élő törzs egyetlen (több mint 150 évvel korábban odavetődött) emberpártól származik és kezd úgy túlszaporodni, hogy az éhhalál fenyegeti. A remek kis gondolatkísérlet mellett a törzs egyes frakcióinak kidolgozottsága és a nyelvük vulgarizálódása teszi igazán érdekessé a regényt. (Kritikánk itt olvasható.)

8. Adam Troy-Castro: A holtak küldöttei

Megkérdeznénk a tisztelt olvasót, hogy jött-e már vele szembe olyan krimi, aminek minden egyes eleme részét képezte az eset megoldásának? Nem arra gondolok, amikor Poirot hóban talált csiptetője és egy el nem ejtett félmondat alapján az egész közlekedési jármű gyilkos, hanem arra, hogy tényleg MINDEN. Ugyanis A holtak küldöttei ilyen krimi. Egy űrállomáson járunk, amit mesterséges intelligenciák építettek, zárt ökoszisztéma lakja sárkányokkal, sűrű növényzettel, köddel és még értelmes, lajhárszerű életforma is van rajta megfejthetetlen kultúrával. Na, ez az a minden, ami része a gyilkosság megoldásának. Ha pedig mindez nem győzne meg, a nyomozónk olyan kellemetlenül mizantróp figura, hogy hozzá képest Sherlock Holmes kedves kóristafiúnak tűnik. (Kritikánk itt olvasható.)

7. Kondor Vilmos: Szélhámos Budapest

Amikor azt gondolná az ember, hogy Gordon Zsigmondról, a két világháború közti Magyarország oknyomozó újságírójáról a magyar krimi atyja már elmondott mindent, amit lehetett, akkor jön egy előzményregény. Mielőtt még a szánkat húzogatnánk (hiába, sok a rossz tapasztalat előzmények terén, főleg geek fronton), fontos leszögezni, hogy ez nem olyan. Nem romlik el a karakter, hanem tényleg fiatalabb lesz és vele együtt megfiatalodik Budapest is. Aki ismeri és szereti a sorozatot, annak a Szélhámos Budapest is kötelező darab, aki pedig lusta nekiállni, az nyugodtan várja meg az első kötetből készülő filmet. (Kritikánk itt olvasható.)

6. China Miéville: Vastanács

Vastanács - cover_finish.indd

Hirtelen nem jut eszembe még egy trilógia, amit hosszabb ideig tartott volna Magyarországon kiadni, mint a brit szerző Bas Lag sorozatát. Márpedig az első két kötet minősége alapján azt gondolná az ember, hogy ezt bárki zabálni fogja, a valóság azt mutatja, hogy a Vastanácsban is masszív ötletorgia rétegirodalmat generál. Ráadásul a zsánertől (már ha van olyan egyáltalán egy Miéville könyv esetében) teljesen szokatlan módon ebben még a marxista propaganda is pörög rendesen, szóval megfekszi kissé az ember gyomrát. Ezzel együtt azonban még így is méltó befejezése egy remek trilógiának. (Kritikánk itt olvasható.)

5. Ben H. Winters: Az igazság határán

A Föld felé sodródó aszteroida meg fogja semmisíteni az emberiséget. Kész, nincs mese, ez tény. Azonban Hank Palace, az egykori rendőr nem nyugszik, neki nincs olyan, hogy halott ügy, csak amíg ő és a világ el nem pusztul és próbálja megtalálni eltűnt húgát. Jó hír, hogy a trilógiazáró Az igazság határán még mindig tud újat mutatni, és nem csak az ügyek, hanem a preapokalipszis lefestése során is. Winters szövege és az alaposan kidolgozott karakterek pedig még mindig annyira jók, hogy az már szépirodalom. (Kritikánk hamarosan érkezik.)

4. Lev Grossman: A varázsló birodalma

Grossman trilógiazáró regényére még mindig áll az, hogy a felnőttek Harry Potterébe oltott Narnia, mostanra azonban már nem a felnőtté válásról van benne szó, hanem a felnőttségről. Arról, hogy az álmainkat, ha csak részben is, de hátrahagyjuk, és hogy valójában nem mindenki született hős, de még csak nem is egyedi kis hópihe. Ennek ellenére a szerző nem hagy minket a kapunyitási pánik depresszív posványában fetrengeni: kihúz onnan és elvárja, ahogyan a szereplőitől is elvárta, hogy némi reménytuning után felnőttként viselkedjünk. (Kritikánk itt olvasható.)

3. Emily St. John Mandel: Tizenegyes állomás

Sosem gondoltam volna, hogy egy posztapokaliptikus regényre a legjobb jelző az lehet, hogy “reményteli”. Márpedig a Tizenegyes állomásra keresve sem lehetne találni jobb jelzőt ennél, mégpedig azért, mert a túlélés és a társas mikroközösségek újjászerveződése után játszódik. Középpontjában az emberi kultúra áll, mindazok az műalkotások, amelyek egy ilyen világban első blikkre feleslegesnek tűnhetnek és valahol feleslegesek is, mégis azok teszik emberré az embert. (Kritikánk itt olvasható.)

2. Sepsi László: Pinky

A visszaesett magyar geek-felhozatal ékes példája, hogy SFF-ből mindössze egyetlen magyar név fért fel a listánkra, az viszont rögvest a második helyig szárnyalt. A Pinky (amellett, hogy a könyvben legalizált tudatmódosító pia) alapvetően szépirodalmi regény, ami a zsánerirodalomból kölcsönöz magának elemeket. Egyszerre hard-boiled detektívregény, urban fantasy és a szomorú rögvalóság alkoholizmusának regénye, elképesztően jó párbeszédekkel és karakterekkel fűszerezve. (Kritikánk itt olvasható.)

1. N. K. Jemisin: Az ötödik évszak

Az ötödik évszak megtestesíti mindazt, amit a fantasy-től el lehet várni. Először is világot épít, nem pedig kölcsönvesz egy már létezőt átírt nevekkel, másodszor karaktereket alkot, nem sztereotípiákat pufogtat, hanem igazi emberekről ír, igazi tragédiákkal, harmadszor pedig a mi jelenkori társadalmi problémáinkkal foglalkozik és cseppet sem hagyja az olvasóját elmenekülni egy kényelmes műfaj kényelmes sarkába. Egyszóval kíméletlen, de az évben ennél jobb, helytállóbb regényt keresve sem találhatna magának egyetlen geek sem. (Kritikánk itt olvasható.)

Természetesen nem tudunk minden magyarországi geek megjelenést nyomon követni, ha valakinek hiányérzete támadna, az kommentben nyugodtan ossza meg velünk a saját kedvenceit!

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.