HIRDETÉS

HIRDETÉS

Könyv

Klímaháborúk és éhségmigráció vár ránk a világ süllyedése után

A sci-fi irodalom nemcsak arról szól, hogy elképzeli a jövő technológiáit és társadalmát, hanem gyakran reagál aktuálpolitikai, történelmi, jelen esetben pedig környezetvédelmi kérdésekre is. A klímaváltozással kapcsolatos, egyre sürgetőbb problémák megoldása korunk egyik nagy, geopolitikai együttműködést kívánó feladata. Az Orkaváros pedig egy lehetséges jövőkép arról, mi történik, ha ezt nem sikerül abszolválni.

HIRDETÉS

HIRDETÉS

A jövő számtalan formában elképzelhető. A viszonylag pesszimistább víziók között a leépülő emberiségtől kezdve az elsivatagosodáson át a zombiapokalipszisig mindent körüljártak már a szerzők, nem kivétel ez alól a víz uralmának előretörése sem. Az ismert toposzok mellett azonban nem csupán egy újabb variáció bemutatása motiválhatta Sam J. Millert az Orkaváros írására, hanem az átalakuló világra reflektáló társadalmi változás elképzelése is.

Hiszen jelenünkben különösen relevánsak az olyan kérdések, melyek túlélési stratégiákról, jövőbeli viszonyrendszerekről kívánnak minél többet megtudni. A mára a sci-fi alzsánerré nőtt climate fiction (cli-fi) pedig éppen azokkal a változatokkal foglalkozik, ahol nem atomháború és idegen hatalom készteti az emberiség maradékát a túlélőfokozat bekapcsolására, hanem a saját környezeti pusztításaink következményei.Hiszen eljön az az idő, amikor a természet benyújtja a számlát, és akkor nem számít, ki él a gazdag nyugaton és ki a nyomorgó keleten, a következmények mindenkire lesújtanak, társadalmi státusztól és rassztól függetlenül.

HIRDETÉS

Kedvet kaptál, hogy elolvasd?

Ha szeretnél minket támogatni, vásárold meg a könyvet ezen a linken keresztül

Megveszem

Az Orkaváros épp egy ilyen összeroppanás után próbálja illusztrálni a túlélők világát. A régi világból mások eltiprása által megmenekült részvényesek saját várost emelnek az Északi-sarkkör közelében, egy geotermikus kúp felett. A természetből fakadó energia és az átmenekített vagyon lehetőséget ad rá, hogy megteremtsenek egy makrovilágot, amely az évszázadok során igazi kis útvesztővé, ún. rácsvárossá növi ki magát. Ebben a mesterségesen életre hívott környezetben megtalálható minden, gazdagság és nyomor egyaránt. Quaanaq-ban összefolynak az ismert és értett dolgok az ismeretlennel: a város működését mesterséges intelligenciák vezérlik, ugyanakkor virágzik a feketekereskedelem. Drogok, tudatmódosítók, szex, információ… Minden megkapható, mindennek megvan az ára, és senki nem bújhat el, hiszen nem is nagyon lenne hová. A lakosságot tizedeli az omlásnak nevezett, szexuális úton terjedő, halálos betegség, a nemiség kérdése pedig alapjaiban változik meg. Aztán egy nap idegen érkezik a városba. Egy olyan személy, aki nem a szokásos menekültek egyike, sokkal több és érdekesebb annál: egy nanokapcsolt nép túlélő tagja, akit egy orca és egy jegesmedve kísér.

Merész kifejezések és fogalomalkotások bölcsője a regény, amely olyan szavakat plántál az olvasó emlékezetébe, mint a klímamenekült, az ingatlanháború, vagy az éhségmigráció. Ugyanakkor nem hibátlan alkotás, és alkalmanként egészen csapongó is. Négy szereplő fejezetein keresztül nyernünk betekintést ebbe a különös világba, amely önmagában is négyféle élet, sors, vagy hang megszólaltatása. A túláradó információtömeget azonban tetézik azok a köztes fejezetek, amelyek  a Feltérképezhetetlen városról, vagyis magáról Quaanaq-ról szólnak egy rejtélyesen terjedő audiofelvétel segítségével. Nyilvánvaló, hogy ez a történetszál csupán az olvasó felé kinyilvánítandó információ áramlását segíti elő, viszont a négy karakterszál mellett megterhelő ötödikként észben tartani.

Úgy is mondhatnám, hogy az Orkavárost nem felfalni kell, hanem lassú kortyokban, napi néhány tucat oldalnyit haladva illik kortyolgatni ahhoz, hogy a benne foglalt tömény ötletparádé és a lassan összefonódó cselekményszálak, karakter-találkozások kellően emészthetőek legyenek.

Az olvasónak rengeteg adatot kell feldolgoznia, és kissé érezhető is, hogy az író jegyzetfüzettel járt fel s alá hónapokon, talán éveken keresztül, hiszen mindenből felvillant egy kicsit, mindenhez szeretne magyarázatot fűzni, és mindenről igyekszik tudósítani (többnyire nem kronologikus sorrendben). Nagyon ügyelt rá, hogy egyetlen ötletszikra se maradjon ki, ezért a regény rettentő tömör, annak ellenére is, hogy bizonyos részei kidolgozatlanok, vagy éppen logikátlanok.

A megemelkedett tengerszint katasztrofális következményekkel járt az ismert államokra nézve, mégis Quaanaq-ban hideg van, a víz jeges, a hőt a város alatti geotermikus erőforrásból aknázzák ki. Az emlékek között pillanatnyi betekintést nyerhetünk az Elsüllyedt Világ végnapjaiba, de nem magyarázza meg a szerző, hogyan keletkezett az egész kontinenseket eltüntető vízmennyiség, miközben tudvalevő – legalábbis némi keresés után egész egyszerűen megtalálható ez a szakcikkekre alapozott elmélet-, hogy ha a Föld minden jégsapkája  és gleccsere elolvadna, akkor sem lenne elegendő víz ahhoz, hogy a teljes szárazföldet ellepje. Egyszerűen nincs ennyi folyadék a bolygón.

Az Orkaváros merész vízió arról, mivé válik a bolygó, ha nem állítjuk meg a klímaváltozást. A benne vázolt mikrotársadalmi miliő pedig egy olyan világ vázlata, amelyben már nincsenek társadalmak, szárazföld is alig, és nem érvényesek az egyetemes emberi jogi törvények. A rácsvárosok jóslata gyakorlatilag a régi, polisz-alapú tagozódásba való visszasüllyedés, a kevert népesség és a kevert nyelv pedig a multikulturalizmus kiteljesedése, mely kényszerűségből és válságkezelésből születik meg.

Az átlagos, szórakozni  kívánó olvasót ezek a mögöttes találgatások és fejtegetések természetesen nem fogják zavarni abban, hogy élvezze ezt a különleges atmoszférájú világot, amelynek célja egyértelmű: üzenetet  közvetíteni a jelen felé, és felhívni a figyelmet arra, hogy a minket fenyegető veszély közös, nem pedig nemzet- és gazdaságpolitikai döntés, avagy választható opció.

7 /10 raptor

Orkaváros

Blackfish City

Szerző: Sam J. Miller
Műfaj: sci-fi
Kiadás: Gabo kiadó, 2019
Fordító: Kemenes István
Oldalszám: 351