HIRDETÉS

HIRDETÉS

Könyv

Gyilkos ösztönök és zavaros kapcsolatok körül forog A belső vad

Virginia Sol első regényében, A belső vad – Fogság című regényben ugyan van egy bűnügyi szál, de elsősorban párkapcsolatokról szól. A hangsúly tehát elvileg a karaktereken és az ő belső világukon volna, azonban a szerző végig csak a felszínt kapargatja szereplői bemutatásakor.

HIRDETÉS

HIRDETÉS

A könyv párhuzamosan meséli el két pár történetét, akik egy maffia uralta fiktív városban élnek. A cselekmény előrehaladtával pedig fokozatosan kiderül az is, hogy ennek a négy embernek a sorsa többszörösen is összefonódott. Mindegyikük súlyos titkokat cipel, és próbálják úgy élni az életüket, mintha amit ők elkövettek, vagy amit velük tettek, az meg sem történt volna, de persze előbb-utóbb utoléri őket a múlt – különösen akkor, amikor összetalálkoznak. Amikor aztán elkezdenek a csontvázak potyogni a szekrényekből, hirtelen elszabadul a pokol.

A regényben a krimi-vonal eléggé elsikkad, inkább a két párkapcsolat bemutatására fókuszál a szerző.

Olyan embereket ismerhetünk meg, akik nem tudnak megbízni egymásban – méghozzá joggal –, ami állandó konfliktusokhoz vezet. Ráadásul az egyik pár esetében még az is bonyolítja a helyzetet, hogy mindegyiküknek tudathasadásos személyiségzavara van. Egyértelműen az ő viszonyuk alakulása az érdekesebb tehát, ugyanakkor ezt elég nehéz hova tenni. Az éppen csak nagykorú lány és a férfi ugyanis az egyik pillanatban szinte már giccsesen vallanak szerelmet egymásnak, aztán pedig durván a másiknak támadnak – attól függően, hogy éppen melyik énjük irányít, a szelíd vagy a gyilkos hajlamú.

HIRDETÉS

„Fehér tincsei eltakarták a lány arcát, ahogy a földet bámulta, majd lassan előtűnt apró szeme a fürtök alól…”

Erről a bizarr kapcsolatról olvasni eleinte még igen érdekes, azután viszont felmerülhet az emberben a kérdés, hogy igazából mit akar ezzel mondani az írónő.

Talán azt, hogy akármilyen beteg lehet az ember lelke, a lényeg, hogy megtalálja azt, aki ugyanilyen, és akkor nincs baj? Nagyon úgy tűnik, mintha ez volna az üzenet. „Kicsilány, ki mondja meg, mi normális, és mi nem az?” – legyint a férfi, amikor a lány felveti, hogy talán volna mit szégyellniük az erőszakos vágyaikon, amelyeket csak nagy erőfeszítések árán tudnak elnyomni. A könyv a kérdést ezzel látszólag elintézettnek tekinti, ami minimum zavarba ejtő.

Az sem volt feltétlenül szerencsés választás a szerző részéről, hogy ezt a sztorit egy lirizáló stílusban írta meg. A romantikusnak nem igazán nevezhető tartalomhoz ugyanis nem feltétlenül illenek a különféle hasonlatokkal tarkított leírások.

Ugyanakkor kifejezetten jót tesz a szövegnek az, hogy az írónő nem esik túlzásba az információk adagolásával.

„Kevesen választják a kertvárosi részt. A ‘Fenyőváros’, ahogy hívják. Kívül esik a belváros nyüzsgő életén. A házak szétszórva állnak, távol egymástól.”

Az egyes karakterek háttértörténetével kapcsolatban nem kapunk túl sok magyarázatot – ahelyett, hogy mindent a szánkba rágna, mindössze felvillant néhány momentumot a múltból. Csak pont annyit fed fel a szereplők személyes sztorijából, amennyiből nagyjából össze tudjuk rakni, hogy milyen dolgokon mentek keresztül. De nemcsak a karakterek élettörténete nincs részletezve, hanem az sincs kifejtve, hogy végül is hőseinek valamilyen tényleges pszichológiai problémája van, vagy pedig az esetükben a „belső vad” ténylegesen valamilyen bennük lakozó démont jelent. Vannak persze utalások orvosi kezelésekre, amik azt sugallják, hogy betegségről van szó, de a leírások alapján nem lehet teljesen kizárni a másik magyarázatot sem.

Ha nem volna ez a rejtélyesség, akkor igazából egyáltalán nem is lennének érdekesek ezek a figurák, mert nincsenek elég alaposan kidolgozva.

Ahhoz képest, hogy a könyv első kétharmada túlnyomórészt a két párról szól, az igazából nem derül ki, hogy milyen emberek ők, és pontosan mit is akarnak egymástól. Önmagában a megértésükhöz kevés, hogy nagyjából tudjuk, min mentek keresztül a múltban, a jelenbeli cselekedeteik alapján pedig nem lehet igazán összerakni a jellemüket. Mindkét viszony amolyan „se vele, se nélküle” típusú kapcsolat, amelyek többnyire a heves vitákról és a szexről szólnak, más helyzetekben viszont nem nagyon szerepelnek a karakterek, így aztán nem tudunk meg róluk eleget ahhoz, hogy megértsük őket. Például az egyik lány eljár a rászoruló gyerekeknek segíteni, de mivel nem ismerjük eléggé, nem világos, hogy erre mi motiválja. Azért csinálja, mert empátiát érez, vagy mert így elmondhatja, hogy ő azoknak a fiataloknak a megmentője? De az sem egyértelmű, hogy a kettős személyiségű férfi pusztán birtokolni akarja a hozzá hasonlóan problémás lányt, vagy valóban szereti.

Ha egy szövegből nem jön át egyértelműen, hogy mit a szerző mit gondol az általa teremtett figurákról, inkább az olvasóra van bízva az ítéletalkotás, akkor szükség van támpontokra, amelyekre támaszkodva véleményt tudunk formálni a szereplőkről. Sajnos A belső vad ezeket nem adja meg kellő alapossággal, és enélkül nem igazán lehet mit kezdeni a hőseivel, ami egy karakterközpontú regény esetében komoly probléma. A készülő folytatásban ezt a hiányosságot mindenképpen pótolni kellene

6 /10 raptor

A belső vad- Fogság

Szerző: Virginia Sol
Műfaj: thriller
Kiadás: Könyv Guru, 2019
Oldalszám: 352

editor
Film- és médiaelméleti tanulmányaim vége felé, a 2010-es évek elején kezdtem el kritikákat írogatni, több különböző felületre is, aztán végül 2017-ben a Roboraptornál kötöttem ki. Noha vannak témák meg stílusok, amiket különösen kedvelek, és nem feltétlen mondanám magam mindenevőnek, azért viszonylag széles az érdeklődésem. Tőlem telhetően igyekszem az előzetes elvárásokat félretenni, de legalábbis nem az alapján megítélni semmit, hogy ezeknek megfelelt-e. Adaptációk esetében nem tartom elengedhetetlennek az alapanyaghoz való feltétlen hűséget, és igyekszem a helyén kezelni mindent, amiről írok.