Game

A 10 legerőszakosabb játék, avagy véres a monitorom!

A kutatások nem tudják semmilyen vizsgálattal bizonyítani az erőszakos játékok negatív élettani hatását, akármilyen agyi mágnes-rezonancia gépezettel tanulmányozzák egy vérbeli gamer hipotalamuszát. Az agresszív játékok tömeges gyártásával brutális világoknak, zúzdáknak, vérfürdőknek lehetünk szereplői. Összeszedtük azt a tíz valaha megjelent játékcímet, ami a legtöbb erőszakot, félelmet, vértócsát és húscafatot tartalmazza.

10# F.E.A.R. (2005)

A Monolith korszakalkotó üdvöskéje olyat tett le az asztalra 2005-ben, aminek a plakátjától is a borzongás foghat el minket. A széria első része a japán horror-stílus bizonyos elemeiből lop, ám olyan jól keveri a benne rejlő történetet, hogy attól válik baromi félelmetessé és erőszakossá, nem pedig a véres játékmenettől, bár az is van benne bőven. Ahogy mélyülünk el a sztoriban, úgy folyamatosan szinten tartja a pulzusunkat, nem engedi a játék, hogy lehiggadjunk, vagy megálljunk egy pillanatra. Bármelyik sarokból előbukkanhat a gonosz és génmanipulált kislány, Alma, aki telepatikus irányító képességével a frászt hozza ránk és főleg az elménkre. Ráadásul hiába lőjük, bizony, nem fog eltűnni. Befejezése és csattanója pedig legalább akkora borzongással tölthet el, mint amikor a játékban benyitunk egyik szobából a másikba…

9# Carmageddon (1997)

A korszak legbrutálisabb és legbetegebb autós játéka volt, amiben nem a szó szerint vett “versenyzés” volt a lényeg. A Stainless Software autós őrülete nem állt másból, csak zúzásból, de nem éppen hagyományos módon. A cél a verseny megnyerése volt, de a jól megszokott checkpoint rendszer helyett egészen mást vezettek be a “dicsőséges” győzelem érdekében. Erre különböző lehetőségeink voltak, például szanaszét törhettük ellenfeleink autóját, miközben időbónuszokat szedhettünk a gyalogosok elgázolásával. Soha előtte egyetlen játékfejlesztő sem merte ilyen erősen mellőzni a “tiszta győzelem” és a “vigyázzunk a másik testi épségére” üzenetét. Németországban és Angliában betiltásra is került a megjelenést követően, majd később kiadták úgy, hogy a gyalogosokat kicserélték zombikra. Sokkal erkölcsösebb élőhalottakat elütni az első helyért, nem?

8# God of War széria (2005)

A kizárólag Playstation-ökre megjelenő külső nézetes akciójáték visszakalauzol minket az ókori Hellász földjére, ahol az erőszak bizony mindennapos esemény volt. Kratos, a játék főhős félistenének feladata, hogy bármi áron megmentse Spártát a végső pusztulástól, amit a játék főgonosza, Árész dúlt fel. Kratos rendkívül vad karakter: előszeretettel tépi le áldozatainak búráját, kaparja ki szemét, szeleteli fel tíz deka parizerré egy lánccal az őt megtámadó kígyókat és monstrumokat, minden mozdulatában tényleg átérezhető, hogy az ellenfelünknek “fáj”. A játék a szexualitást sem rakja mellékvágányra; életerőnket és energiánkat gyakran az éppen kéznél lévő hárem kedves szolgálólányaival tudjuk újra “feltölteni”.

7# Soldier of Fortune (2000)

A szebb napokat is megélt Raven Software (akik manapság Call of Duty-s DLC-k gyártására vannak felkérve) legvéresebb játéka a 2000-ben megjelent Soldier of Fortune. A belső nézetes lövölde története egy nukleáris fegyver lekapcsolása körül forog, amit John Mullins-nak, a “szerencse katonájának” kell véglegesen kiiktatnia. A játék nem történetben, mindinkább grafikailag hozott akkora újítást, mint anno a Max Payne belassítós rendszere, vagy a Red Faction destruktivitása. A játék ellenségeinek minden testrészét szénné lőhettük: fej, láb, kar, minden repülhetett szanaszét, ahogyan akartuk, icipici, véres húscafatokká apríthattuk az ellent. A játékot nem tartják korszakalkotónak, az akkori értékelések sem ezt mutatják, viszont grafikailag ez állt legközelebb a valóságban is esedékes brutális sérülésekhez. A nagyobb cenzúrával rendelkező országokban kiadták a “Tactical Low-Violence” verziót, avagy a játék gerincének is alapot szolgáltató darabolás kikerült belőle.

6# The Darkness széria (2007)

A kizárólag konzolokra megjelenő The Darkness az ugyanazon a néven futó képregény történetére épül (sőt, benne van Batman is!). A játék általunk irányított hőse (és egyben főgonosza is?) Jackie Escalado, aki mindennapi ügyes-bajos-bűnöző életét éli, hivatásos bérgyilkosként. Maffiacsaládjából kipenderítve igazságtalanul halálra ítéli a bandavezér, ám egy megmagyarázhatatlan eseményt követően a 21. születésnapján Jackie-be sötét, gonosz erők szállnak. Kontrollálhatatlan vérbosszúra indul a maffia és a világ ellen, mindent és mindenkit szétmarcangol, tör, zúz amit elér. A karakterben felgyülemlő gonosz két, kígyóhoz hasonlító dögként jelenik meg, akikkel – egyfajta meghosszabbított kezekként – szívhatjuk ki másokból a szuflát, hogy saját erőnket növeljük vele. A játék a tökéletes és céltudatos brutalitásra, illetve gonoszságra helyezi a hangsúlyt, ezért is került a középmezőnybe.

5# Dead Space széria (2008)

A Visceral Games által kiadott Dead Space a legdurvább horrorokat megszégyenítően képes félelmetes atmoszférát teremteni brutális sci-fi-játékként. Isaac Clarke, a történet ártatlan lelkületű mérnöke látogatást tesz az Ishimura nevű bányászhajón, ahol végül nem barátnője, hanem megannyi gusztustalan, csápos szörnyeteg várja, hogy felfalja. Félelmetes, ahogy egy egyszerű, ártalmatlan ember, mit sem sejtve szembetalálja magát saját rémálmaival. Valóban egyedül érezzük magunkat a játékmenet közben, ez adja a félelem gerincét. A különböző fegyverekkel “ízenként” kell szétszedni a szörnyeket, akik emberi testeket felzabálva és maradékukat felhasználva, csápokkal hadonásznak felénk. Ha meghalunk, hosszasan nézhetjük végig kínhalálunkat, ahogy letépik a fejünket és jóízűen elmajszolják, vagy csak bedarálnak minket a csápok. A gusztustalan vérengzés mellett a folyamatos feszültség és a brutális, lélekre ható események teszik emlékezetesen durvává a játékot.

4# Manhunt (2003)

“A videojátékok Mechanikus narancsa”- így nyilatkozott róla a The Chicago Tribune c. napilap. A világ egyik legnevesebb kiadója, a Rockstar Games ért az erőszakhoz – mindig meghökkenteni akarják a játékost, ami rendszerint sikerül is nekik. Minden évben megharcolnak valamilyen szervezettel, amely éppen be akarja tiltatni legújabb szoftverüket a keményebb cenzúrájú országokban. A 2003-as Manhunt sem járt másképp, innét indult el a fejlesztőcsapat brutalitás iránti kiélhetetlen vágya. A third person shooter-ben nagyrészt lopakodnunk kell, viszont olyan mértékű fegyveres erőszak van benne, amire előtte még a GTA epizódjaiban sem volt példa. A történet szerint egy halálra ítélt fegyenc bőrébe bújunk, akinek életben maradásáért egy valóságshow keretében állandóan ölnie kell – minél betegebb, abszurdabb, brutálisabb módon. Feladatokat kér tőle a “rendező”, aki egy saját várost is alapít a könnyed szórakozás jegyében. Főhősünk a játék végére teljesen bekattan, szabadulni akar a filmből. A fojtóhuroktól a zacskóig, a kalapáccsal, vagy baseball ütővel való kivégzésig minden benne van, ami az emberi elme legmélyebb bugyraiból törhet csak fel. Egyértelműen a korszak legerőszakosabb játékai között a helye.

3# Grand Theft Auto széria (1997)

Aki nem hallott még a GTA játékszériáról, az valószínű, hogy vagy nem gamer, vagy nem ezen a bolygón nézegeti a korhatár-besorolásokat. A világ elsőszámú “sandbox” (játszótér) játéksorozata elsősorban kegyetlen brutalitása, valamint éles társadalomkritikája miatt vált népszerűvé – nem beszélve arról, hogy milyen erősen figurázza ki a politikai életet is.  A “nagy autó lopás” közepette szabad kezet kapunk egy óriási, nyílt, lélegző világban. Bármelyik járókelőt bántalmazhatjuk, autót lophatunk, mindenféle fegyverekkel gyilkolhatjuk a rendőröket. A 21. század első számú gengszter-szimulátorává nőtte ki magát és a Rockstar Games emblematikus játékává. Prostitúció, drogok, lopás, pénzmosás, fenyegetés, a kisebbségek elleni erőszak, bandaháború – ez mind-mind a sorozat része úgy, hogy emellé az élet mindennapi dolgait is beemeli (lakás, vagy autóvásárlás, evés-ivás, alvás). Ezek miatt tűnik kegyetlenül valóságosnak a játéktér. A mostani szériákban a történet pedig olyan erős, hogy sokszor valóban elfeledteti velünk azt, hogy mi igazi bűnözők, elítélendő emberek vagyunk.

2# Postal 2 (2003)

A Postal a megbotránkoztatás csúcsa, a játék mindenkinek a lelkébe tapos egy kicsit. Főhősünk a kegyetlen és színtiszta, önző szemétség, valamint undormány megtestesítője. A kecskeszakállas, fekete köpenyes fazon a valaha volt legtaszítóbb és legbetegebb játékkarakter, akit kitaláltak. Embergyűlölő, cinikus, rasszista. Ami másnak ártalmas és erőszakos, az egyszemélyben testesül meg “Postal Dude”-ban. Az első játék egy hetet ölel fel, amiben minden nap kapunk egy feladatot “kedves” feleségünktől, például menjünk le a boltba, fizessük be a csekket, stb. Persze a feladatok során mindig akad valami eszméletlen beteg és perverz dolog, ami “hősünkkel” történik. Az emberek levizelésén túl a macska hangtompítónak való használatáig, a kergekóros marhafejek dobálásánál át mindenféle gusztustalan dolog okozói lehetünk. A játékban szektások, tüntetők, SWAT-osok, színesbőrűek, tálibok jelennek meg, rengeteg helyen pedig obszcén utalás is  található: az elmegyógyintézet falán tátongó lyuk, vagy magának a fejlesztőnek, a Running with Scissors-nak a főhadiszállása is megtalálható, ahonnan a játék főhősét az első nap kirúgják. Érthető irónia. Itthon nagy népszerűségnek örvend a mai napig, mert magyar szinkront is kapott a játék.

1# Mortal Kombat (1992)

Első helyen a verekedős játékok csúcsa, az erőszak játékipari védjegye, a Mortal Kombat áll. A kitalált világban egy mindent eldöntő torna részesei vagyunk, ahol különböző karakterekkel kell egymást minél durvábban elgyepálni. Ez a tény 1992-ben igazán nagy meghökkentésre adott okot, főleg, hogy először láthattunk rendkívül véres verekedést, ami az akkori rivális Street Fighter 2-nél sokkal vonzóbbnak tűnt. A játék legfőbb jellemzője a kivégzéses rendszer, valamint  azok látványos mozdulatai és kivitelezése. A cég kizárólagosan a Mortal Kombat játékokban alkalmazza a valódi kivégzést, máshol, például az Injustice-ban nincs jelen. A pörgős játékmenet sokszor észveszejtő csapkodásba megy át, minden ütésből több liter vér folyik, el sem tudom képzelni, hány billentyűzet és kontroller veszett oda “mortalozás” miatt. Amikor megtépázott ellenségünk kóvályogva szédül a pályán, majd közel menve sikerül behoznunk a titkos kivégzés kombinációját, letépjük a fejét, majd testébe belerúgva és hulláját meggyalázva kiáltunk fel, hogy: FATALITY!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Roboraptor Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.