Képregény

Az 5 legjobb Transformers-sztori, amit nem ismersz, pedig kéne

Korábban a témában:

Ami másnak Pif és Herkules, Garfield, Bobó és Góliát, Pókember, vagy az X-Men kalandjai, az számomra a Transformers. Ez az a képregény-széria, amit először fogtam a kezembe gyerekként, és ami minden bárgyúsága ellenére bevezetett a comic világába. Ugyan egyik szerzőnk már kifejtette, mennyire idegesítik az átalakuló robotok történetei, viszont hadd álljak ide ellentétpárul, és elevenítsek fel néhány jobb történetet az eredeti G1-es szériából (ez egy utólagosan kreált, retroaktív kifejezés, amelyet azért alkottak, hogy megkülönböztethető legyen a később kiadott, az alakváltók történetét újrakezdő és máshogy elmesélő kiadványoktól), amelyek magyarul is megjelentek (zömében). Ezek hazánkban a Semic Interprint (mi más?) gondozásában 1991 és 1997 között kéthavonta kerültek újságárusokhoz, ám a kiadó anyagi okok miatt nem volt képes hűen követni az eredeti kiadást, így néhány számot kihagytak, majd a történet befejeztével pótolták a kimaradt epizódokat. 1997-ben azonban a Marvel kiadó öncsődeljárást indított maga ellen, s olyan lehetetlen jogdíjakat követelt, hogy a Semic végül úgy döntött, a Pókemberen kívül minden Marvel kiadványt – többek között a Transformerst is – megszünteti Magyarországon. Így az alakváltók hazánkban 35 számot éltek meg 6 év alatt, s mindössze 10 epizód (amit valószínűleg 5 füzetben közölt volna a Semic) hiányzott ahhoz, hogy az USA-ban eredetileg 1984 és 1991 között publikált Transformers volume 1 sorozat teljes legyen itthon is. Ez akkoriban legalább olyan törést jelentett az életemben, mint Antall József halálhírének bejelentése a Kacsamesék közben, vagy a Dragon Ball egyik pillanatról a másikra történő műsorról való levétele az RTL Klubon. Még hónapokkal később is reménykedve látogattam el kedvenc újságárusomhoz, de Rózsi néni a Kretén magazint próbálta kínálgatni helyette… De nézzük a legjobb epizódokat nem rangsorolva, hanem időrendben, egymás után szedve:

The Transformers Vol. 1 #7-8: Warrior School/Repeat Performance. 

Magyarul a Transformer 4. (nem helyesírási hiba, ekkor még a borítóról lehagyta a magyar fordító a többes számot jelölő s-betűt) számában jelent meg.

A sorozatban ez a második folytatásos történet, amely közvetlenül az után játszódik, hogy megismertük az alakváltók elég gyengén megírt és felszínes eredettörténetét. Ebből kiderült, hogy 4 millió évvel ezelőtt az Autobotok, valamint az Álcák végső csatájuk megvívása közepette Optimus Fővezér elkeseredett lépésre szánta magát, és a biztos pusztulás reményében Megatronostul, bajtársostul belevezette Bárka elnevezésű űrhajóját egy lakatlannak hitt bolygó (a Föld, ofkorsz) felszínére. Az űrhajó szenzorjait végül 1984-ben egy vulkánkitörés indítja újra, ám a világunk felfedezése céljából kiküldött szonda csak az “élet gépi létformáit volt képes látni”, ezért a szerves vegyületekből álló lényeket nem érzékelte. A transformerek ezért lettek képesek földi járművek formáit felvenni, hogy adaptálódhassanak a környezethez. Harc harcot követett, ám hamar kiderült, a transformereknek üzemanyag kell az életben maradáshoz, ám a hétköznapi ólmozatlan benzin természetesen nem megfelelő számukra. Az autobotok azonban szövetségesre tettek szert Buster és faterja „Gyertya” Witwicky személyében, aki autószerelőként megoldást talált arra, miként építhet átalakítót újdonsült robothaverjai számára. Sőt, még az is sikerült neki, hogy az Álcák üzemanyagába rozsdásítót keverjen, így az első nagyobb harcot az Autobotok nyerték. Az öröm nem tartott sokáig, ugyanis megérkezett Sokkoló (aki egyedüliként nem kapott az „ajándék-benzinből”), és mindenkit inaktívvá tett.

Itt göngyölíti tovább a történetet a 7-8. rész, amelyben Racsni, az egyetlen „életben maradt” Autobot próbálja felvenni a harcot Megatronékkal. Természetesen a gyenge, alapvetően orvosrobot alulmaradt az álcavezérrel szemben, hegesztőpákái, fagysugarai, és sebészeti lézere ugyanis meg sem karcolják Megatron páncélját harc közben. Legyőzni végül úgy tudja, hogy paktumot köt vele, segít neki legyőzni Sokkolót (aki legutóbbi győzelme okán jogot formál az Álcák vezetésére), ezért feléleszti a Dinobotokat, akiknek ez egy ízben már sikerült. Mogorva (Grimlock) és társai végül nem Sokkolót, hanem Megatront tették el láb alól, Racsni pedig kiszabadította az Autobotokat. Ez a történet különösen kedves a lelkemnek, ugyanis ez volt az első Transformers képregény, amit olvastam (hála apámnak, aki meglepett vele), bár nyilván nem ettől érdekes. Inkább attól, hogy több síkon futó története gyakorlatilag két karakter körül mozog, és ötletesen van beintegrálva a Dinobot szál, ráadásul fontos szerepet kap a fiatal Buster Witwicky is. Rajzstílusában is nagyban más, mint a megelőző sztorié, ez a váltás pedig határozottan jót tett a szériának, ugyanis sokkal realisztikussabbá vált. Ez köszönhető annak is, hogy a történetek írását az a Bob Budiansky vette át, aki elég karakteres elképzelésekkel bírt a rajzok tekintetében (maga is rajzolt néhány epizódot, sőt neki köszönhető az úgynevezett dokumentáció-jegyzék ötlete, amely során kicsit hosszabban megismerhető egyen-egyenként a transformerek jelleme, képességei és története). Számos olyan karakter jellemét dolgozta ki később nagyszerűen – Megatron, Üstökös, Jazz, Romboló, stb. –, akik aztán gyerekek nagy kedvencei lettek. E történet miatt az én No.1 favoritom például Racsni lett.

The Transformers Vol. 1 #29/30: Crater Critters/The Cure.

Magyarul a Transformers 32. és 33. számában jelent meg.

Az eredeti széria 24. részében Optimus Fővezér egy epikus csatában (ami egy virtuális térben zajlik) feláldozta magát, ravatalán kilőtték az űrbe, az Autobotok pedig új vezetőt választottak a Dinobot-vezér, Mogorva személyében. Nem sokkal ezután egy piti bűnöző beszökött a Bárkába, aki eltulajdonított néhány Autobot-ketyerét, Mogorva pedig Össztűzet (Blaster) és Aranyabogárt (az ex-Űrdongó – hosszú történet…) küldte utána, akik aztán a 29. epizódban érdekes közjátékba csöppentek. A Kibertronról, a transfomerek szülőbolygójáról egy titkos Álca-szállítmány érkezik a Földre, ám az űrhajó a hipertérben egy robotok számára halálos élősködő létformát szedett össze, így már landolni is alig tudott. A „csavarok” – így hívják a parazitákat – gyakorlatilag felfalják a fém szerkezeteket – ezáltal élve a robotokat is – és osztódással gyorsan szaporodnak.

Az űrhajóhoz érkező három Álca triplaváltozó (Villámszárny, Oktán és Űrvonat) szintén megfertőződik, akárcsak a véletlenül arrafelé tartó Össztűz és Aranybogár is. A többi Álca végül a „leghumánusabb” megoldás mellett dönt, feláldozható Autobotokat fogdosnak össze a Kibertonon, akiket majd savval teli rekeszekkel akarnak beküldeni a fertőzött helyre, hogy biztosan minden parazitát elpusztítsanak. Egy fiatal tudós, Charles Fong segítségével Aranybogár kideríti, hogy egy egyszerű földi vegyület, a víz elpusztítja a minirobot „Csavarokat”, így sikerül ellenszert találni. Közben Mogorva azt hiszi, a két Autobot lepaktált az Álcákkal, így hajtóvadászatot indít ellenük. A sztori azért jó, mert ismét „kevésszereplős”, és Össztűz, a sok csatát megjárt kommunikációs összekötő tiszt, illetve Aranybogár, a mindig jófej poszt-Űrdongó között működik a partnerség. Amolyan robot Starsky és Hutch történet az övék, gyakorlatilag ők is nyomozásokat hajtanak végre, melyek során gyakran vitatkoznak egymással, de a végén mindig megoldják az ügyeiket. Bob Budianskynak itt is jár a vállonveregetés!

The Transformers Vol. 1 #50: Dark Star. Magyarul Transformer 12. számában jelent meg.

comic50.jpgMiután Optimus a 42. epizódban szerencsés körülmények között visszatért a halálból és a merchandising jegyében új testet, meg jó sok új Autobot-társat és Álca ellenséget kapott, hamarost kellett valami, ami kellőképpen felrázza a képregényt, hogy a Hasbro megint új alakváltókkal árassza el a karácsonyi vásárokat. Erre egy remek 4 részes sorozat utolsó epizódja (pontosabban annak tisztogatása) adott lehetőséget, mely során Üstökös (Starscream) olyan korlátlan hatalom birtokosa lett, amellyel az összes Transformer, földlakó, és egyéb létforma vezetője kívánt lenni. Az enyhén isten-komplexusos alakváltó megállítására pedig csupán úgy volt lehetőség, ha az Autobotok és az Álcák együttes erővel összefogtak ellene.

A harc természetesen rengeteg véráldozattal járt, ám hála Optimus lángelméjének, Üstököst végül sikerült megállítani azzal a tárggyal, amelyből az erejét is nyerte. Amíg korábban azt dicsértem, milyen jó sztorikat kanyarított Bob Budiansky akkor, amikor kevés szereplőt kellett mozgatnia, ennél az epizódnál pont fordítva tett. Már a sztori eleje egy hatalmas Autobot – Álca csatával kezdődik (amit persze a provokatőr Üstökös robbant ki), ahol a legtöbb alakváltónak lehetősége nyílik megmutatni, mire is képes, majd amikor kiderül a „civilben” F-15-ös vadászgép trükközése, a Föld összes nagyvárosában sikerül összecsapni vele. Mindenkinek meglesz a maga szerepe (még ha sok transformer számára az utolsó is), Optimus pedig legalább annyira töketlen, amennyire intelligens ötlettel áll elő, az Álcák legalább annyira gyanakvók a közös együttműködés kapcsán, amennyire vérszomjasak, az odaveszett harcostársak pedig kellő drámaiságot adnak az epizódnak.

The Transformers Vol. 1 #61: Primal Scream!

Magyarul a Transformers 17. számában jelent meg.

Az új karakterek megjelenése a tisztogatás után viszont már a Marvel brit kiadású Transfomers-kiadványok szerzőjének importálásával valósult meg, Simon Furman ráadásul úgy integrált be új arcokat, hogy a korábban „átmenetileg” kiírt Megatront, Jazzt, Űrdongót és Mogorvát is visszahozta. Mindezt azzal megspékelve, hogy közben megírta a Transformers képregények legepikusabb darabjait is. Ugyan a széria legelső részében kiderült, hogy az alakváltók a Kibertonon látták meg az Alpha Centauri napját, de eredetükről ezen felül semmi információnk nem volt. Nos, a 61. részből kiderül, a transformerek létezésének van egy félig meddig spirituális és racionális magyarázata: az idők hajnalán két szinte örökkévaló, isteni lény, Primusz és Unikron harcolt egymással, de ahogy az lenni szokott, egyik sem bírt a másikkal. Primusz végül egy aszteroidamezőbe csalta ellenfelét, ám végül nemcsak Unikron, hanem önmaga is egy szikla rabjává vált. Idővel Primusz szelleme képes lett új világgá formálni „börtönét”, ebből alakult ki a Kiberton. Ám azt is tudta, ezzel a veszély még nem múlt el, így kiépítette a védelmét, harcosokat teremtett: az alakváltókat, remélve, hogy ők majd legyőzik Unikront, ha szükséges.

Életerejét egy génhordozó Mátrixba helyezte, hogy újabb és újabb transformer-nemzedékek születhessenek. A képregény azonban unalmas lenne, ha csak az Így jártam anyátokkal alakváltós átirata lenne, így Furman gondoskodott arról, hogy a csehovi fegyverként belógatott Unikron elleni harccal teljen a következő néhány füzet. Ettől a kötettől kezdődik az ún. Mátrix-hajsza regényszál, innentől (egészen az unikroni háborúig) az eszköz megtalálását tűzik ki célul az Autobotok és Álcák egyaránt, ami nem egyszerű vállalkozás, ugyanis az korábban Optimus mellkasában volt, ám a testét korábban kilőtték az űrbe, amikor halottnak hitték, az univerzum végtelenjében pedig igen nehézkes megkeresni azt. A transformerek tehetetlenül sodródnak a kataklizma felé, ám egy sor csupa izgalmas cselekményen keresztül. Fontos kiemelni, hogy a korábbi gyermeteg történeteket Furman érkezésével nemcsak komolyabb hangvétel követte, hanem új rajzstílus is. Geoff Senior munkái talán a legmegkapóbbak az egész szériában, kicsit kerekdedebb formái, sötét árnyékai és vastag vonalai sokkal izgalmasabbak, mint a korábbi alkotók paneljei.

The Transformers Vol. 1 #75-79: On The Edge of Extinction, Still Life! Exodus, A Savage Circle, The Last Autobot.

Magyarul a Transformers 24-26. számában jelentek meg.

A számomra kiemelendőnek tartott utolsó történet, tulajdonképpen nem is egy sztori, hanem 3, de elég szorosan összetartoznak. Az első szál a korábbiak során már említett unikroni háború vége, amely sikeres megívásához ismételten Optimus önfeláldozó cselekedete szükséges, ami lehet, hogy már nevetségesnek hat, de a regényben tényleg egy jól felvezetett, és nem várt fordulatként van tálalva. Ráadásul nem az a „Sam, tedd a kockát a mellkasomba” típusú ad hoc, nagyon menő vagyok önfeláldozás, hanem egy vívódó, bizonytalan fajta. Ráadásul a háború végeztével (amely ismételten összefogásra késztette az Álcákat és az Autobotokat) rengeteg új, nem várt fordulat várja hőseinket.

Optimus és az álcavezér Skorponok, valamint számos „vezérkari tiszt” meghalt, ráadásul a Kibertron kezd szétesni, így mindenki távozni kényszerül. Az alakváltók kényszer-fegyverszünete is kezd felbomlani, és elkezdődnek a hatalmi harcok mindkét oldalon. Ez utóbbi pedig olyan váratlan fordulatokat tartalmaz, ami aztán az egész Vol. 1. méltó lezárásának is tekinthető. Nem spoilerezek többet, akit érdekel, a Hálózsákon elolvashatja ezt is magyarul.

Ugyan a transformerek történetei is két véglet között mozognak (jó és rossz), de alapvetően a történetük szakít azzal a közkedvelt sci-fi/horror toposszal, mely szerint az űrből érkező létformák csak zöld/szürke/barna/fekete élőlények lehetnek, akik vagy barátságos módon vizsgálgatni akarnak minket embereket, vagy leigáznának. Ugyan korábban több helyütt is nehezményeztem az alakváltók túlságosan is humanoid mivoltát (lásd a filmekben látható heregolyókat, nyálcsorgatást, szellentést és társait), de az elvitathatatlan, hogy mégis ez emberszerű tünetek teszik őket a képregényekben megfoghatóvá. Ha elemezzük természetüket, Optimus olykor humanistább, mint egy reneszánsz ember, Megatron pedig olyan fasisztoid, hogy Kim Dzsong Il is csettintett volna egy ilyen ellenlábas láttán. Lehet, hogy ezek a történetek kevés mélységet tartalmaznak, és jogos a kritika, mely szerint csupán azért jöttek létre, hogy a Hasbro-játékokat megtámogassák, de vannak annyira érdekesek, mint a Pókember és Pléhsuszter korabeli összecsapásai.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Roboraptor Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.