The Flash: 1. évad Pilot – Alakul az Igazság Ligája B csapata

Míg a hollywoodi blockbusterek terén a Marvel viszi a prímet, televíziós fronton már a Zöld Íjászt életre keltő Arrow sorozattal köröket vert a DC a Marvel szánalmas Agents of S.H.I.E.L.D.sorozatára. A napokban a netre kiszivárgott (egyébként októberben induló) Flash sorozat pilot epizódja tele van ígérettel, kérdés, sikerül-e tartani a színvonalat.

Merthogy a nálunk A zöld íjász címen futó sorozat szerény véleményem szerint igen magasra tette a lécet. Stílusban nem meglepő módon Nolan Batman-filmjeihez próbál közelíteni, vagyis a misztikus/természetfeletti képregényes elemek a minimumra vannak szorítva, illetve azok valamilyen módon racionalizálva, a valóság mezejére átültetve jelennek meg. Ahogy Ra’s al Ghul halhatatlansága Nolan filmjeiben egyszerűen egy titulus átöröklődése, úgy a Black Canary szónikus sikolya sem a torkából, hanem egy kis hanggránátból tör elő. Ez a fajta „földhözragadtság” egyrészt pénztárcabarát, hiszen mégis csak tévésorozatról beszélünk, másrészt remek táptalajt ad a címszereplő képességeinek és karakterének kiteljesedésére.

Főhősünk egy különféle harcművészetekben edzett, családi traumákon és egyéb megpróbáltatásokon átesett milliárdos, aki éjszaka álruhát ölt és hadjáratot folytat a városát sanyargató bűnbandák és korrupt politikusok, üzletemberek ellen. Neeem, ő nem Bruce Wayne, hanem Oliver Queen, aki már 1941-es első megjelenésekor is gyakorlatilag egy zöldbe öltöztetett, nyilazásra specializálódott Batman volt. Mellesleg jól jelzi a sötét lovag népszerűségét, hogy alig pár évvel a karakter megszületése után már megérte őt még házon belül is lemásolni. Az más kérdés, hogy a Zöld Íjász nem is lett igazán népszerű, vagy egyáltalán ismert hős, és az évek során saját karakterjegyeket, illetve kiegészítő személyzetet nem kapott.

Visszatérve hősünkhöz, a sorozatban megjelenő Oliver Queen valóban szeretne, félénken és esetlenül bár, de a Nolan által megénekelt playboy milliárdoshoz hasonlítani. Az ő karaktere ezáltal nem tud különösebben egyedi lenni, de az őt körülvevő szereplők megteszik azt a szívességet, hogy hol érdekesek, hol, aranyosak, hol pedig vérlázítóak – de legalábbvalamilyenek. A hős alakja már csak azért sem fullad teljes közönybe, mert egyszerre két idősíkon követhetjük az ő kalandjait: a játékidő 80%-át adó fősodorban a már pályakezdő igazságosztót láthatjuk, míg az évadok során folyamatos flashback-ek révén ismerhetjük meg az utat, ahogy az elkényeztetett kis pénzeszsák eljut odáig, hogy magára öltse a zöld gúnyát.

A sorozat igazi vonzerejét azonban az adja, hogy bátran nyúl a DC univerzum számos kisebb-nagyobb karakteréhez, akik valamilyen módon keresztezik a hős útját. Nagyobb szerepet kap és gyakorlatilag folyamatosan jelen van például az abszolút fan favorit Deathstroke, visszatérő ellenfél a vérprofi mesterlövész, Deadshot, egy-egy rész erejéig olyan, kisebb jelentőségű (és többnyire alaposan átértelmezett) karakterek is szóhoz jutnak, mint Firefly, Clock King, vagy épp Count Vertigo, de még a Suicide Squad is megalakul. Ugyanez Green Arrow segítőiről is elmondható, Black Canary, Huntress, avagy a második éved végére Red Arrow-ként közreműködő Roy Harper is hősünk mellett áll a történet különböző pontjain. Az aggódó édesanya által a főszereplőre kényszerített testőrből lett tettestárs, John Diggle ugyan a sorozatban jelent meg először, de olyan jól sikerült, hogy a New 52 reboot során a képregényekben is helyet kapott Green Arrow oldalán.

Persze aki nem ismeri behatóan a DC univerzumát, az nyilván nem tud ilyen jól szórakozni a képregények lapjairól kilépő figurákon, de tartogat más kellemes meglepetéseket is a sorozat. A költségvetés nem verdesi az egeket, ez helyenként sajnos látszik, ezzel együtt remek látványvilágot sikerült összehozni a készítőknek. A flashback-ek helyszínéül szolgáló sziget például nagyon is vadregényesnek hat, az egyébként Kanadában forgatott Starling City pedig remek játszóterül szolgál a csuklyás igazságosztónak. Számomra igazi meglepetést azonban az akciójelenetek okoztak, amik első osztályúra sikerültek. A főszerepet alakító Stephen Amell kárpótol enyhén egydimenziós színészi alakításáért – meggyőzően mozog, a sorozat erejéig tényleg elhiszem neki, hogy képes mindarra, amire a Zöld Íjász. Különösen, ha lekerül a pólója és előkerülnek a kötélizmok, a tetkók meg a hegek – ez egyébként nem meglepő módon elég sűrűn történik meg.

A történetbe nem szívesen mennék bele, aki nem látta, nézze meg, szerintem érdemes. Előre szólok azonban, hogy a sorozat lassan vesz lendületet, úgy az első évad felénél indul be igazán. A türelem azonban rózsát és sok-sok izgalmat terem, jómagam türelmetlenül várom a harmadik évadot.

No de van itt még valami, amire érdemes lesz figyelni, mégpedig azArrow spinoffjának csúfolt The Flash sorozat. Mire lehet számítani az ősszel a pilot alapján? Aki látta a pár hónapja megjelent, kicsit bő lére eresztett trailert, annak sok újdonságot nem tartogat majd az első rész: eredetsztori zanzásítva. Megkapjuk a viszonzatlan szerelmi szálat, megkapjuk a hős alá dolgozó kiegészítő személyzetet, megkapjuk azt a puszta minimális háttérsztorit, amiből hősünk csillapíthatatlan igazságszomja fakad – nevezetesen édesanyja igazi gyilkosának megtalálása és ezáltal a gyilkosságért elítélt apja nevének a tisztázása.

Tehát itt nem kapunk hosszas utólagos magyarázkodást a főhős múltja kapcsán, egyből belecsapunk a lecsóba és a rész végére már ott feszít (kicsit bután kinéző) piros szerkójában Central City új hőse, várva a kihívókat. És ebben látom én a sorozat potenciális sikerét, avagy bukását: ha olyan ötletesen és bátran merítenek a DC univerzumából, mint az (egyébként azonos alkotógárdával rendelkező) Arrow esetében, akkor nem lesz baj. A pilotban megjelenő, az időjárást manipuláló, de egyébként szintén alaposan átértelmezett Weather Wizard egyébként erre utal és bizakodásra ad okot. Mindenesetre a Flash egy határt már átlépett: többet nem lehet a természetfelettit és a szupererőket elmismásolni, októberben kiderül, meg tud-e állni két lábon a sorozat, vagy kirántják alóla a talajt.