Képregény

Frank Miller legjelentősebb képregényei

Frank Miller popkultúrális hatása tagadhatatlan, befolyása a mai napig érezhető mind a képregények, mind pedig a filmek világában. Rajzolt Pókembert és Supermant, két Robotzsaru-filmnek is ő jegyzi a forgatókönyvét, de nem ezek tették őt naggyá, hanem az alább felsorolt műremekek.
Korábban a témában:

FenegyerekPicture-7

Miller karrierjét nem akárhogy alapozta meg, alig huszonkét évesen a Marvel egyik elég halovány eladásokkal rendelkező sorozatát sikeressé tette, először csak rajzolóként, majd pedig íróként teljesen újraértelmezte a vak igazságtevő, Daredevil (magyarul Fenegyerek) világát. Captain Urzatron egy korábbi posztban már megénekelte, sikerének titka az volt, hogy szakított a korábbi könnyed hangvétellel és New York-ot egy sokkal sötétebb és veszélyesebb helynek ábrázolta, mint bármely addigi Marvel kiadvány. Másodkategóriás hősből néhány év alatt a kiadó egyik legnépszerűbb szuperhőse lett és a 2003-as Daredevil film is Miller történeteiből táplálkozik. A film rossz kritikai fogadtatásáról és bukásáról ő azonban nem tehet, egy apró cameo-n kívül ugyanis nem volt köze a projekthez.

Ronin181eh7wke5mljpg-a29e52_1280w

Az első teljesen saját képregénye A DC gondozásában jelent meg, és nyers formában ugyan, de felismerhető benne Miller később kibontakozó, egyedi rajzstílusa. A történet a feudális Japánban kezdődik, ahol egy nemes szamuráj kénytelen önmagát feláldozva bosszút állni a gazdáját láb alól eltevő démonon, aki cserébe elátkozza őt, és nyolc évszázaddal később újra egymásnak feszülhetnek a poszt-apokaliptikus, cyberpunk New Yorkban. Akinek esetleg ismerősen hangzik a történet, az biztos a Cartoon Network-ön nevelkedett: Genddy Tartakovskyt ugyanis Miller képregénye ihlette a (méltán) nagy sikerű Samurai Jack rajzfilmsorozat megalkotására.

300Frank300

Ha azt mondom, “Háromszáz”, az emberek többségének szuperlassítások, kigyúrt férfitestek és Gerald Butler villogó fogsora jut az eszébe, és el kell ismerni, hogy a képregény nem dobbantott akkorát. A thermopülai csatát kissé “színesen” elmesélő történet elsősorban a filmváltozatról lett híres és a babérokat is inkább Zack Snyder aratja le, azt azonban érdemes tudni, hogy (ahogy később a Sin City esetében is) az eredeti képregény gyakorlatilag storyboard-ként funkcionált a forgatás során, és a dialógok jelentős része is szóról szóra átkerült a képregény lapjairól a vászonra.

Batman A sötét lovag visszatér/Első évbat

Már maga a Sötét Lovag elnevezés is Miller tollából származik, de a Year One címmel megjelent kötetében saját szájíze szerint írta meg Batman eredettörténetét, melyben Jim Gordon és Bruce Wayne felváltva narrálják az elsősorban kettejük viszonyát górcső alá vevő történetet. Ennél is nagyobb jelentőségű azonban a The Dark Knight Returns című négyrészes minisorozat, melyben egy a bűnüldözéstől visszavonult, idős Bruce Wayne-t ismerhetünk meg, aki persze nem maradhat sokáig tétlen, miközben régi nemezise, az állam által rehabilitáltnak kikiáltott Harvey Dent, vagyis Kétarc garázdálkodik Gotham utcáin. Persze mikor Bruce lerúgja a házipapucsot és újra ropognak a gonosztevők csontjai a sötét éjszakában, Joker is beszünteti a kényszerzubbonyban nyáladzást és még egyszer, utoljára felveszi a kesztyűt. A kötetek legikonikusabbja azonban az utolsó, amiben Batman minden erejét és tudását bevetve alaposan elkeni Superman száját. Már csak ezekért a képkockákért érdemes kézbe venni a kötetet. Christopher Nolan Batman filmtrilógiája látványosan sokat merít a fent említett két kötetből, de a jövőre a mozikba kerülő Batman v Superman: Dawn of Justice is alighanem így tesz, elég csak a hivatalos fotókon bemutatott új denevérgúnyát szemügyre venni: kiköpött mása a Frank Miller által megálmodottnak.

Sin Citysin-city-1

Ha csak egyetlen kockáját láttad már ennek a képregénynek, akkor fel fogod ismerni száz közül is: a Sin City egyértelműen Miller stílusának a csúcsa – tartalomhoz a forma. Mert mi is fejezhetné ki jobban ezeknek a sötét, neo-noir történeteknek a hangulatát, mint Miller kontrasztos, fekete-fehér rajzai, amik egyszerre minimalisták és borzasztó részletgazdagok. Történeteiben nincsenek hősök, csak rossz emberek és kevésbé rossz emberek, akik megpróbálják a sorsukat saját kezükbe venni, és túlélni a bűn városának gúnyolt Basin City-t. Szerencsére a filmfeldolgozás is kiválóra sikeredett és ennek megfelelően nagyot robbant, amiben nyilván szerepet játszott az is, hogy Robert Rodriguez és Quentin Tarantino mellett maga Frank Miller is társrendezőként fogta a gyeplőt. Az augusztus 21-től a mozikba kerülő folytatás nehezen született meg, többször elcsúsztatták a megjelenést, Clive Owen helyett Josh Brolint láthatjuk majd Dwight szerepében és a film mai szemmel szerénynek tűnő 102 perces játékideje is lehetne rossz előjel, én mégis óvatos optimizmussal várom a premiert. Hogy miért? Kitaláltátok. Frank Miller még mindig fogja a gyeplőt és az ő neve nálam még mindig garancia a minőségre. (Erre valaki be fogja kommentelni, hogy a Spirit-et is ő rendezte és az szar volt. Szerintem a maga módján az is cool volt, úgyhogy ennyit erről!)

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Roboraptor Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.