Ezekkel a sci-fi járművekkel kolonizálnánk a Naprendszert

Tripod (Világok harca)

Ha már kolonizálásra adjuk a fejünket, akkor célszerű olyan felszíni járműveket bevetnünk, amelyek eredendően idegen planéták leigázására lakhatóvá tételére készültek: a Tripodokat. Eltekintve attól az apróságoktól, hogy miután nem emberkéz alkotta őket, így nem tudjuk, miként működnek, a kecses gépszörnyek bolygómeghódítás terén mutatott hatékonysága önmagáért beszél. Miután a 2005-ös Világok harca kecses gépszörnyei testesítik meg a Tripodok eddigi legmenőbb változatait, így maradjunk azoknál, és az őket irányító marslakókhoz hasonlóan tartsuk mi is szem előtt, hogy kolonizálás közben olykor bizony ellenállásba ütközhetünk az egyes planétákon már berendezkedett őslakos fajok részéről. Ilyenkor aztán kapóra jöhetnek a mechanikus óriáspolipok kvalitásai, melyek amellett, hogy félelmetesen néznek ki, áthatolhatatlan pajzsuk révén sebezhetetlenek, koncentrált halálsugaraik kiválóan alkalmasak a tömegoszlatásra, és az óceánjárókat lepipáló kürtjeik segítségével még akár az összecsapások is elkerülhetőek, hiszen képesek simán a szívbajt hozni a szót nem fogadó helyiekre. Amúgy meg a marslakók már évszázadokkal ezelőtt a föld alá csempészték gépeiket, amely azt bizonyítja, hogy a Tripodok technológiája sosem válik elavulttá, plusz ezek a szerkezetek még csak nem is rozsdásodnak. (Keresztesi Ferenc)

Arany Szív (Galaxis útikalauz stopposoknak)

A valószínűtlenségi hajtómű Douglas Adams Galaxis útikalauz stopposoknak című regényének egyik talán legfantasztikusabb szerkezete, mely természetesen nem csak az eredeti írásmű, de a tévésorozat és persze a 2005-ös filmadaptáció egyik kulcsszereplője is egyben. Aki ismeri a művet, pontosan tudja, hogy annak abszurd, angolos humora mindig matematikai és filozófiai tételekből táplálkozik. Ennek egyfajta esszenciája az Arany Szív űrhajóba épített hajtómű. Már megszületése is saját maga valószínűtlenségének köszönhető. Működési elve, hogy a valószínűtlenség is véges, számszerűsíthető adat, ennek értelmében az űrhajó számítógépe kiszámolja, hogy mekkora a valószínűtlensége annak, hogy az Arany Szív a világegyetem másik pontjába teleportáljon (eléggé nagy), majd ennek megfelelően teleportálódik oda. A két főszereplő Arthur és Ford épp a valószínűtlenségnek köszönhetik életüket, amikor a vogonok űrhajójáról menekülve az űr vákuumában találják magukat. Mekkora a lehetősége, hogy egy másik űrhajó másodperceken belül felvegye őket? Pont akkora, hogy az Arany Szív megtegye ezt. (Benkó Tamás)

M577 páncélozott csapatszállító (A bolygó neve: Halál)

Ha nem bízunk az idegen kezek gyártotta járművekben, akkor választhatunk egy másik eszközt, amely A bolygó neve: Halálban már bizonyította, hogy erős páncélzattal és fegyverzettel jól ellátott mozgékony terepjáró, sőt, a leszállóhajó érkezte után máris szelheti az idegen bolygó horizontját. A négykerék-meghajtású, titánium-borítású abroncsokkal bíró M577-ről elsőre azt hihetnénk, túl alacsony a fekvése, így például a Mars homokos lankáit nem tudná bevenni, de nyugodjunk meg, az alváz magassága a hidro-pneumatikus felfüggesztés miatt tovább növelhető, ezért a jármű akár egy méter magas tereptárgyakkal is megbirkózik (arról nem is beszélve, hogy kerekei egymástól függetlenül mozoghatnak, bármely irányba lehetővé téve a fordulást/mozgást). Elfér benne egytucatnyi katona (plusz két sofőr), továbbá három napra elegendő muníció és élelemellátmány (a saját tűzerejéről, szenzorjairól pedig még nem is beszéltünk). A lőfegyverek és repeszhatások nem okoznak kárt benne, de az alienek alacsony PH-jú, rendkívül maró savas vére talán azért kikezdi. (Muchichka László)

Event Horizon (Halálhajó)

Az univerzum legérthetetlenebb anomáliáinak egyik legsúlyosabbika, hogy a Kaptár-sorozattal, és Pompeji-féle antifilmekkel riogató Paul W. S. Anderson Halálhajó című mozija hogy a francban lehet annyira remek cucc, mint amilyen. A nyilvánvaló Alien-hatások ellenére kellő mértékű eredetiséget, hollywoodi tömegfilmtől szokatlan mennyiségű és minőségű horrort, valamint a kikapart szemgödrű Sam Neillt is felvonultató opusz (eredeti) címszereplője, az Event Horizon puszta megjelenésével is borzongást keltő, fenyegető, áldozataira kegyetlenül lesújtó monstrum maga az öntudatra ébredt, kíméletlen rettegés, alakjával katedrálist, tevékenységél kínzókamrát idéz: az egyik legparább űrjármű, ami valaha rászabadult a mozivásznakra és rémálmainkra. (Nemes András)

Csillagkapu (Csillagkapu)

Minek járműveket építeni a kolonizációhoz, ha azok egyszer már készen vannak, ráadásul épp a Földön is akad belőlük egy példány? Még a technológiát sem muszáj az emberiségnek teljes mértékben megértenie, hiszen beklimpírozunk pár gombot, forog egy kerék, kicsap némi függőlegesen hullámzó eseményhorizont, aztán egy féregjáraton át máris egy kolonizálható idegen bolygón találjuk magunkat, ami ráadásul olyan messze van otthonról, hogy még a napját sem látni a csillagos égre nézve. Nagyjából ennyi Roland Emmerich 1994-es klasszikusának, a Csillagkapunak és az azt folytató számtalan sorozatnak a koncepciója. Egy csillagkapu igazán egyszerűvé és nagyszerű teszi a gyarmatosítást, ha nem számítjuk, hogy más, jóval fejlettebb technológiával rendelkező űrlények az életünkre törnek, mert belepofátlankodunk az érdekszférájukba. (Pintér Máté)

Milano (A galaxis őrzői)

A Milano Peter Quill hajója, melyet anno a Fosztogatóktól kapott, akik anno elrabolták a Földről. A hajó ugyan csak kis létszámú legénység szállítására alkalmas, viszont elsősorban nem is kolonizációs célra használná az ember, hanem a bázis és mondjuk az anyaűrhajó közötti gyors közlekedésre. Impozáns megjelenése elsőre hivalkodóvá teheti pilótáját, de ezek mellett gyors manőverezésre és hadászati célokra is kiválóan alkalmas. A film végén pedig a Nova hadtest még fel is pimpeli kicsit a járgányt, így – bár soha nem érhet a Millenium Falcon nyomába – helye van a listánkon mint az évezred legtökösebb űrkalóz kelléke. (Zsótér Dániel)