Film

Meglógtam a Ferrarival – Vissza a ’80-as évek tinédzsereihez

A középiskola fáradalmait kis szerencsével mindenki átélte (vagy egy fokkal kisebb szerencsével, épp most próbál túlesni rajtuk). Koránkelések, leckemásolások, puskázás, osztálykirándulás, flúgos tanárok, na és persze lógás! Az érettségi előtt álló Ferris legutóbbit profi módon űzi, utolérhetetlen mestere a „szakmának”. Gondosan kitervel minden apró részletet, a szülők átverésétől a tanárok és osztálytársak megvezetéséig, de még az olyan apróságok sem kerülik el a figyelmét, mint a barátnő meglógatása, vagy a váratlanul hazaérkező anya kételyeinek eloszlatása, gyanakodó igazgató felültetése. Ferris leleményességéhez kétség sem férhet.

John Hughes filmjének fő mozgatórugói ezek a csínytevések, így lesz végig vidám és fiatalos, egyedülállóan szórakoztató, a 80-as évek emblematikus alkotása, miközben ennél jóval többről is szól. Hughes rendkívül visszafogottan, és felszabadultan tudott komoly generációs problémákról beszélni, és különös módon érzett rá a 80-as évek kamaszainak életérzésére, melyek máig sem idegenek, a Meglógtam a Ferrarival pedig így válik többé egy agykikapcsolós tinivígjátéknál. A kiábrándultságot, piciny céltalanságot, politikai nemtörődömséget mégsem nagy drámaként éli meg, hanem életvidám történetet kerekít belőle, a fiatalok örömeit épp úgy szem előtt tartva, mint bánatukat. Van apa-fia konfliktus, testvérviszály, tanár-diák versengés, identitás-válság, de nem olyan szájbarágósan, öncélúan. A mellékszerepben tetszelgő szülők például különösen sok dimenziósra kerekedtek, kertvárosi idilljükkel egyszerre tűnnek unalmasnak és szórakoztatónak, miközben gesztusaikban nagyon is szerethetőek (Ferris kissé szórakozott apja, és gondoskodó mamája).

Paramount Pictures
Paramount Pictures

Matthew Broderick gyakran fordul a kamera felé, és egyenesen hozzánk beszél, mindezt Woody Allent idéző természetességgel. Lezser kiszólásai nemcsak hűen tükrözik a tinédzserek gondolatmenetét, hanem szinte észrevétlenül közölnek cáfolhatatlan igazságokat. Amíg ma a legégetőbb probléma a szüzesség elvesztése (Pite-filmek), addig a 80-as évek tinivígjátékaiban még inkább a felnőtté válás volt. Ferris és barátai nem tudják, mi lesz jövőre, a felnőtté válás küszöbén állva viszont nem is nagyon foglalkoztatja őket, ügyesebbek ők annál, sem minthogy ilyesmiken görcsöljenek. Inkább élvezik az unalomig kritizált civilizáció vívmányait, mint a Ferrarival való száguldást, felhőkarcolóból való városnézést, baseball-meccset, puccos vendéglőket vagy a galériákban szenvedő festmények nézegetését. Utóbbi különösen híressé vált jelenet, amilyen egyszerű, épp olyan nagyszerű. Stílusosabban aligha lehetne ábrázolni egy egyszerű galérialátogatást, és ha már stílus, a meglógtam a Ferrarival-ból úgy süt a „80-as évek Amerikája” világérzés, ahogy még a Vissza a jövőbe-filmekből sem.

Hughes mozijának van némi mese íze (emlékezetes musical betét a közepén), ennek ellenére mégis életszerű, fontos dolgokban, mint a szeretet (akármennyire is elcsépeltnek hangzik maga a szó) mindig őszinte és leplezetlen. Hughes fontos életművet hagyott ránk, érdemes elmélyedni benne, mert a családfilmek jórészt a hétvégi-délutáni műsorsávban kapnak csak helyet, a Meglógtam a Ferrarival (hasonlóan a többi Hughes-filmhez) viszont magasan kiemelkedik a Télapu-szintű mézes-mázas tucatból.

Meglógtam a Ferrarival (Ferris Bueller’s Day Off, 1986)
Értékelés: 8/10 raptor
Rendezte: John Hughes
Szereplők: Matthew Broderick, Mia Sara, Alan Ruck, Jeffrey Jones, Jennifer Grey

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Roboraptor Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.