Game

Dodzsemek és konzolok várták a kockákat – A 2015-ös őszi PlayIT-en jártunk

A gamer vurstli már nem csak a geekek és cosplayesek hadának, de akár egy egész családnak is kikapcsolódást nyújt. Illetve inkább csak nekik.

Gyerekkoromban sokat gondolkoztam azon, hogy vajon milyen lenne, ha én is kiköthetnék Csodaországban, mint Aliz. Neki sem volt egyszerű a dolga, mert hát eléggé logikátlan az a világ, de csak boldogult és még a fejét sem vágták le. Nos, egyelőre az én búrám is a helyén van – pedig sikerült végigcsinálnom egy majdnem Lewis Carroll-i tripet. Csak éppen a helyszínt, ami teret adott kirándulásomnak, nem Csodaországnak, hanem PlayIT-nek hívják.

Egy kis gamercon-történelem

Történt az Úr 2015. esztendejében, a tizenegyedik hónap végéhez érve, hogy kis hazánkban még nem látott, hiper-szuper és giga-mega gamer rendezvényt hirdettek. Én meg végtére is szűzlány volnék e téren, sosem jártam még olyan igazi konzol-conon, így elhatároztam, hogy kilátogatok az eseményre. Na jó, most egy kicsit túloztam: igazság szerint már megvolt az első csók a PlayIT meg köztem, még ha PlayIT-szüzességem egészen mostanáig meg is tudtam őrizni. Ez a rendezvény ugyanis már nem mai csirke: emlékszem én még a 2012-es évre, amikor a Holdfényconnal karöltve szerveztek fantasy és gamer show-t a PlayIT-esek. Egy tavaszi és egy téli convention (vagyis geek találkozó) után azonban a szervezők útjai elváltak, és a két rendezvény külön utakon haladt tovább. Holdfénycont sajnos már nem rendeznek kis hazánkban, pedig állítom, hogy lenne rá igény – a PlayIT azonban már nem csak Budapesten látogatható, hanem valóságos roadshow-vá nőtte ki magát, több nagyobb magyar város érintésével.

Persze az igazán nagy cucc még mindig a fővárosi hepaj, amit először a Millenárison, később a SYMA Csarnokban, idén pedig már a Hungexpo két épületében tartottak. Emiatt mondjuk én személy szerint szomorkodtam egy sort, zsigerből lázadok ez ellen a helyszín ellen. A Hungexpóról ugyanis nekem valahogy mindig a dögunalmas, shoppingstandokkal telepakolt szakmai rendezvények jutnak eszembe, és állítom, hogy Magyarország másik nagy geek hepeningje, a Mondocon is sokkal jobb, ha éppen a Millenárison tartják.

Nem cosplayernek való vidék?

Na, de Hungexpo ide, Hungexpo oda, nem számítottam igazán semmi másra, csak sok kockára, akik elmerülhetnek a konzolok világában. Hát, tévedtem is meg nem is. Találkoztam standokkal, ahol volt arra lehetőség, hogy az ember lánya kipróbálja ezt vagy azt a platformot. Volt live action gamerkedés is, aminek keretein belül élőben nyomatták a versenyzők a különböző játékokat. (Itt mondjuk megjegyezném halkan, hogy ennek a logikáját sosem értettem. Mármint a közönség részéről. Mert őszintén szólva nekem egyáltalán nem tűnik izgalmasnak, hogy most azt nézzem, Kis Pista hogyan gyak le mindenkit a League of Legends-ben. Ami valószínűleg nem is a hentelésről szól, de mit értek én egyébként is a játékokhoz.) Másfelől pazarlásnak is éreztem, hogy egy ilyen program olyan böszömnagy színpadot kap mindig, míg egy szerencsétlen cosplay verseny mehet a sufniba.

Igazság szerint most sem volt ez nagyon másként: a jelmezes versenyzők ugyanis egy falatnyi színpadkát kaptak, ami előtt se szék, se különösebben nagy tér, így esély sem volt rá, hogy valamire való közönség csodálja meg a sokszor éves munkába fájó jelmezeket. (Amikből akadt bőven. El is szégyelltem magam hirtelen, mert most tudatosult bennem, hogy úgy lemaradtam az átlagos magyar cosplayer-szinthez képest, mint a borravaló.) De talán még ez sem lett volna akkora gond – a fejetlenség viszont már annál jobban zavart. Kicsit bennfentesebb némberként persze könnyen észrevehettem ezt,  és sajnos a versenyzők is tapasztalhatták, még ha a közönség nem is. A legnagyobb döbbenetet végül az eredményhirdetés hozta: a nyertesek ugyan egytől egyig megérdemelték díjaikat, mégsem azt kapták, mint amire számítottak. A rendezvény előtt, a versenykiírásban sokat emlegetett kínai nemzetközi versenyzési lehetőségre ugyanis csak két fős csapatoknak volt esélyük kijutni, mint kiderült. Ezt az információt azonban nem közölték egyértelműen a versenyt kiíró szervezők, az egyéni versenyzők pedig alaposan meglepődtek, hogy tulajdonképpen labdába sem rúghattak ezért a lehetőségért. Szóval ejnye-bejnye, gyerekek, tessék az ilyesmire odafigyelni, mert sok itthon a cosplayer, nem kéne, hogy elpártoljanak a rendezvénytől.

A klasszikus kockulás meg a dodzsem esete

De szárítsuk fel könnyeinket, és haladjunk tovább, mert nem csak ennyiből állt a rendezvény. Rengeteg stand és program várta még a látogatókat – és hát itt ütött be csak igazán a Csodaország-flash. Nem győztem csodálkozni a sok, számomra oda nem illő dolgon. Volt itt céllövölde meg dodzsem, lehetett biciklizni meg pingpongozni, adott volt a csocsózási lehetőség – de a legózás meg a legkisebbeknek szóló kézműves szakkörök sem voltak idegenek ezen a két napon. Egy kocka rendezvényre érkezve ezek voltak azok a dolgok, amikre egyáltalán nem számítottam. Az meg aztán végképp meglepett, hogy még szerepjátékosok számára is felállítottak standokat, annak ellenére, hogy ez nem éppen egy fantasy-kiállítás volt. Igazság szerint kicsit tudathasadásos állapotban kóvályogtam végig az egészen csarnokon, mert az egyik pillanatban egy karácsonyi játékvásáron, a másikban egy fantasy conon, a harmadikban pedig egy vurstliban éreztem magam.

A krach viszont akkor ütött be igazán, mikor szembesültem a pankrátor színpaddal. Isten látja lelkemet, nincsen nekem ellenemre, ha két izmosabb férfitest egymásnak feszül, és még egy kicsit meg is izzad – de a pankráció értelmét és pozitívumait valahogy egyáltalán nem látom. Egyszerűen nem nekem való – de az a helyzet, hogy a PlayIT sem. Értem én, hogy most kitalálták ezt a bizonyos „Mozdulj, gamer!”-programot, és akkor ezzel meg is lett magyarázva, hogy az ember még amerikai focistának is öltözhetett – de kérem alássan, a pankráció hogy jön ide? A Tomb Raider világára épített akadálypálya még oké, de a színházi bunyó talán mégsem vág annyira témába.

A techshow-tól sem kellett elbúcsúzni

Szerencsémre a hullámpavilon két oldalát is elfoglalta a PlayIT, szóval a vurstli csarnokon áthaladva reménykedhettem még abban, hogy csak megtapasztalom, milyen is egy hamisítatlan gamer show. A másik épületben, az elsötétített színtéren már volt nagyszínpad a gamer rallyknak, külön arénában lehetett ismerkedni a Star Wars Battlefronttal, egy újabb pályán pedig egy mini BB-8-at is el lehetett irányítgatni, sőt, arra is volt lehetőség, hogy 3D-s szemüveggel hullámvasutazzon az ember. Volt itt tehát tech dögivel – és volt itt még egy Media Markt is, hogy azért ne hanyagoljuk a shopping center fílinget sem. Itt már kedvem is lett volna egy kicsit kipróbálni a kockulást – de minden pavilonnál méteres sorok álltak. Ami persze jó a rendezvénynek, de nem volt jó nekem, aki minél többet akartam látni az egészből.

Így hát az utolsó séta után, még egy utolsó pillantást vetve az éppen filmtrailereket vetítő cosplayes mini színpadra, szedtem a sátorfámat és elhagytam a Hungexpót. És hogy visszatérek-e tavasszal ismét egy PlayIT-re? Nos, az már egy más történet, és elbeszélésére más alkalommal kerül sor.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Roboraptor Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.