Gyerekkoromban sokat gondolkoztam azon, hogy vajon milyen lenne, ha én is kiköthetnék Csodaországban, mint Aliz. Neki sem volt egyszerű a dolga, mert hát eléggé logikátlan az a világ, de csak boldogult és még a fejét sem vágták le. Nos, egyelőre az én búrám is a helyén van – pedig sikerült végigcsinálnom egy majdnem Lewis Carroll-i tripet. Csak éppen a helyszínt, ami teret adott kirándulásomnak, nem Csodaországnak, hanem PlayIT-nek hívják.
Egy kis gamercon-történelem
Történt az Úr 2015. esztendejében, a tizenegyedik hónap végéhez érve, hogy kis hazánkban még nem látott, hiper-szuper és giga-mega gamer rendezvényt hirdettek. Én meg végtére is szűzlány volnék e téren, sosem jártam még olyan igazi konzol-conon, így elhatároztam, hogy kilátogatok az eseményre. Na jó, most egy kicsit túloztam: igazság szerint már megvolt az első csók a PlayIT meg köztem, még ha PlayIT-szüzességem egészen mostanáig meg is tudtam őrizni. Ez a rendezvény ugyanis már nem mai csirke: emlékszem én még a 2012-es évre, amikor a Holdfényconnal karöltve szerveztek fantasy és gamer show-t a PlayIT-esek. Egy tavaszi és egy téli convention (vagyis geek találkozó) után azonban a szervezők útjai elváltak, és a két rendezvény külön utakon haladt tovább. Holdfénycont sajnos már nem rendeznek kis hazánkban, pedig állítom, hogy lenne rá igény – a PlayIT azonban már nem csak Budapesten látogatható, hanem valóságos roadshow-vá nőtte ki magát, több nagyobb magyar város érintésével.
Persze az igazán nagy cucc még mindig a fővárosi hepaj, amit először a Millenárison, később a SYMA Csarnokban, idén pedig már a Hungexpo két épületében tartottak. Emiatt mondjuk én személy szerint szomorkodtam egy sort, zsigerből lázadok ez ellen a helyszín ellen. A Hungexpóról ugyanis nekem valahogy mindig a dögunalmas, shoppingstandokkal telepakolt szakmai rendezvények jutnak eszembe, és állítom, hogy Magyarország másik nagy geek hepeningje, a Mondocon is sokkal jobb, ha éppen a Millenárison tartják.
Nem cosplayernek való vidék?
Na, de Hungexpo ide, Hungexpo oda, nem számítottam igazán semmi másra, csak sok kockára, akik elmerülhetnek a konzolok világában. Hát, tévedtem is meg nem is. Találkoztam standokkal, ahol volt arra lehetőség, hogy az ember lánya kipróbálja ezt vagy azt a platformot. Volt live action gamerkedés is, aminek keretein belül élőben nyomatták a versenyzők a különböző játékokat. (Itt mondjuk megjegyezném halkan, hogy ennek a logikáját sosem értettem. Mármint a közönség részéről. Mert őszintén szólva nekem egyáltalán nem tűnik izgalmasnak, hogy most azt nézzem, Kis Pista hogyan gyak le mindenkit a League of Legends-ben. Ami valószínűleg nem is a hentelésről szól, de mit értek én egyébként is a játékokhoz.) Másfelől pazarlásnak is éreztem, hogy egy ilyen program olyan böszömnagy színpadot kap mindig, míg egy szerencsétlen cosplay verseny mehet a sufniba.
Igazság szerint most sem volt ez nagyon másként: a jelmezes versenyzők ugyanis egy falatnyi színpadkát kaptak, ami előtt se szék, se különösebben nagy tér, így esély sem volt rá, hogy valamire való közönség csodálja meg a sokszor éves munkába fájó jelmezeket. (Amikből akadt bőven. El is szégyelltem magam hirtelen, mert most tudatosult bennem, hogy úgy lemaradtam az átlagos magyar cosplayer-szinthez képest, mint a borravaló.) De talán még ez sem lett volna akkora gond – a fejetlenség viszont már annál jobban zavart. Kicsit bennfentesebb némberként persze könnyen észrevehettem ezt, és sajnos a versenyzők is tapasztalhatták, még ha a közönség nem is. A legnagyobb döbbenetet végül az eredményhirdetés hozta: a nyertesek ugyan egytől egyig megérdemelték díjaikat, mégsem azt kapták, mint amire számítottak. A rendezvény előtt, a versenykiírásban sokat emlegetett kínai nemzetközi versenyzési lehetőségre ugyanis csak két fős csapatoknak volt esélyük kijutni, mint kiderült. Ezt az információt azonban nem közölték egyértelműen a versenyt kiíró szervezők, az egyéni versenyzők pedig alaposan meglepődtek, hogy tulajdonképpen labdába sem rúghattak ezért a lehetőségért. Szóval ejnye-bejnye, gyerekek, tessék az ilyesmire odafigyelni, mert sok itthon a cosplayer, nem kéne, hogy elpártoljanak a rendezvénytől.
A klasszikus kockulás meg a dodzsem esete
De szárítsuk fel könnyeinket, és haladjunk tovább, mert nem csak ennyiből állt a rendezvény. Rengeteg stand és program várta még a látogatókat – és hát itt ütött be csak igazán a Csodaország-flash. Nem győztem csodálkozni a sok, számomra oda nem illő dolgon. Volt itt céllövölde meg dodzsem, lehetett biciklizni meg pingpongozni, adott volt a csocsózási lehetőség – de a legózás meg a legkisebbeknek szóló kézműves szakkörök sem voltak idegenek ezen a két napon. Egy kocka rendezvényre érkezve ezek voltak azok a dolgok, amikre egyáltalán nem számítottam. Az meg aztán végképp meglepett, hogy még szerepjátékosok számára is felállítottak standokat, annak ellenére, hogy ez nem éppen egy fantasy-kiállítás volt. Igazság szerint kicsit tudathasadásos állapotban kóvályogtam végig az egészen csarnokon, mert az egyik pillanatban egy karácsonyi játékvásáron, a másikban egy fantasy conon, a harmadikban pedig egy vurstliban éreztem magam.
A krach viszont akkor ütött be igazán, mikor szembesültem a pankrátor színpaddal. Isten látja lelkemet, nincsen nekem ellenemre, ha két izmosabb férfitest egymásnak feszül, és még egy kicsit meg is izzad – de a pankráció értelmét és pozitívumait valahogy egyáltalán nem látom. Egyszerűen nem nekem való – de az a helyzet, hogy a PlayIT sem. Értem én, hogy most kitalálták ezt a bizonyos „Mozdulj, gamer!”-programot, és akkor ezzel meg is lett magyarázva, hogy az ember még amerikai focistának is öltözhetett – de kérem alássan, a pankráció hogy jön ide? A Tomb Raider világára épített akadálypálya még oké, de a színházi bunyó talán mégsem vág annyira témába.
A techshow-tól sem kellett elbúcsúzni
Szerencsémre a hullámpavilon két oldalát is elfoglalta a PlayIT, szóval a vurstli csarnokon áthaladva reménykedhettem még abban, hogy csak megtapasztalom, milyen is egy hamisítatlan gamer show. A másik épületben, az elsötétített színtéren már volt nagyszínpad a gamer rallyknak, külön arénában lehetett ismerkedni a Star Wars Battlefronttal, egy újabb pályán pedig egy mini BB-8-at is el lehetett irányítgatni, sőt, arra is volt lehetőség, hogy 3D-s szemüveggel hullámvasutazzon az ember. Volt itt tehát tech dögivel – és volt itt még egy Media Markt is, hogy azért ne hanyagoljuk a shopping center fílinget sem. Itt már kedvem is lett volna egy kicsit kipróbálni a kockulást – de minden pavilonnál méteres sorok álltak. Ami persze jó a rendezvénynek, de nem volt jó nekem, aki minél többet akartam látni az egészből.
Így hát az utolsó séta után, még egy utolsó pillantást vetve az éppen filmtrailereket vetítő cosplayes mini színpadra, szedtem a sátorfámat és elhagytam a Hungexpót. És hogy visszatérek-e tavasszal ismét egy PlayIT-re? Nos, az már egy más történet, és elbeszélésére más alkalommal kerül sor.
