Oknyomozó Raptor: Zsugorodó univerzum – Az új Star Wars-kánon legfeketébb lyukai

Aki az elmúlt 20-25 évben Star Wars rajongónak mondta magát, és körülbelül ebben az időszakban volt a gyerekkora is, akarva-akaratlanul az úgynevezett Expanded Universe történetei tartották fenn (vagy éppen ezek keltették fel) érdeklődését a háromévente megjelenő előzmény-filmek között. Csak a Lucasfilm legszorgosabb droidjai tudhatják, pontosan mennyi képregény, regény és novella készülhetett 1978 eleje óta, de aki nagyon kíváncsi, könnyedén utána járhat ezen (könyvek) és ezen (képregények) a linken.

Azonban hiába a jó szándék és a kreatív erő, a messzi-messzi galaxis brandjébe törvényszerűen bele-bele csúsztak kevésbé erős, vagy éppen csapnivalóan gyenge történetek is, és a 90-es években jóformán boldog-boldogtalan megkapta az anyacég áldását egy-egy kiegészítésre. Timothy Zahn és Kevin J. Anderson a Thrawn- és a Jedi akadémia-trilógiáikkal új löketet és érdekes karaktereket is adtak a táguló univerzumnak, de most visszatekintve rájuk, már erősnek tűnik az az állítás, hogy „ezek lettek volna a 3-4. trilógiák” ( főleg hogy Az ébredő Erő és folytatásai  leginkább ezeket helyettesítik).

A Sötét Birodalom képregényeket is idegondolva elég nevetséges, hogy visszatér az Uralkodó, mert csomó gonosz klónja van, hogy Luke is megvív a saját gonosz klónjával, és ha a bolygó-robbantó Halálcsillag nem volt elég, egy Napzúzó nevű, értelemszerűen csillag-porlasztásra rendeltetett jármű is felbukkan. Körülbelül úgy eszkalálódnak a dolgok, mint a Rózsaszín párduc (rajzfilm!) egyik feledhetetlen epizódjában. Boba Fett „feltámadása” viszont abszolút elfogadható, hiszen már a halála is méltatlan volt a Jedi visszatérben, sőt, forgatókönyvírói hanyagság volt egy véletlen során kinyiffantani a peremvidék Clint Eastwoodját.

A filmek előtt és után azonban több száz, sőt, több ezer évvel játszódó történetek is születtek, amikért kötődés híján szintén nehéz gyászmisét tartani, de érkezzenek most az új Disney-kánon megkönnyezett fekete lyukai:

Star Wars: Köztársaság (képregény)

Vesszőparipám, hogy az előzmény-trilógia nem lenne olyan buta és dagályos, mint amilyen, ha George Lucas a saját véleményén kívül egy kicsit is kíváncsi lett volna másokéra, és nem egy CGI-orgiára kifuttatott, remake-be bújtatott kényszeres magyarázkodás lenne az „új” trilógia mindhárom filmje. Helyette hallgathatott volna például John Ostranderre, aki a Klónháborúkat legátfogóbban feldolgozó Köztársaság-sorozatnak volt az első számú írója (a sorozatot a második mozifilm környékén keresztelték át Köztársaságra, onnantól kezdve a magyar kiadás is főleg innen válogatott).

A képregény a filmek fő karakterei mellett a kevésbé fontosabb, szöveget sem kapó szereplők hátterébe is betekintést nyújtott. Innen tudtuk meg, hogy pontosan miből is álltak a Klónháborúk, hogy ki volt és mit akart Dooku gróf, vagy hogy mi mindent is tettek a Jedik azért, hogy a Sith-ek ne állhassanak bosszút. A bő féltucatnyira rúgó főszereplő közül a sorozat egyik legizgalmasabb karaktere Quinlan Vos, az amnéziás Jedilovag, akinek újra meg kell ismernie saját magát, múltját, és a tanítványát is. Mivel már ekkor közelebb kerül a sötét oldalhoz, mint vad Erő-használó, a Jedi Tanács rögtön rábízza, hogy épüljön be Dooku grófhoz, mint „észhez tért” Jedi. A két végletes oldal között járó „szürke Jedi” egy ritka emberi karakter, Han Solo óta az első igazi kalandor-hős, valahogy a Star Wars-galaxis Jack Sparrowja a szememben.

Képzeljük csak el, hogy milyen lenne egy 6×1 órás minisorozat egy őrült, raszta, mesztic Jediről, aki majdnem leleplezi Palpatine-t, harcol Winduval, a tanítványa a dögös Aayla és miután túléli a 66-os parancsot, visszavonul a Tanács háta mögött alapított családjához. A képzelődés közben tegyétek be a nem létező minisorozat főcímzenéjét, a Styx-től a Renegade-et.

Ha vége a dalnak, legyen a követező a Riders on the Storm. Most egy sáros, esős, erdős bolygón vagyunk, tizen-, huszonévesek, elzárva a Köztársasággal való kommunikációtól és erősítéstől, és velünk szemben a helyi lakosságnak van helyismerete, sőt, ők a függetlenségükért küzdenek gerilla-módon, úgyhogy egyáltalán nem biztos, hogy mi állunk a jó oldalon. Vietnám? Nem csak. Körülbelül így nézett ki Jabiim kudarcba fulladt ostroma is a mester nélkül maradt Jedi padawanoknak. Nem csoda, hogy amikor Luke később visszatért (Apáik árnyékában), a jabiim-iak körülbelül olyan szívélyesen fogadták, mintha… szóval nem akarok aktualizálni, de nem örültek neki.

A Köztársaság-képregények tehát árnyalják és színesítik A baljós árnyak és A Sith-ek bosszúja közti időszakot, és mindig eszembe fog jutni, hogy ha komoly és érdekes sorozatot akartak volna csinálni a rajzolt Clone Wars helyett, akkor ide kellett volna visszanyúlniuk. Ez már a múlté, de tény, hogy például Aayla, Shak Ti és Quinlan Vos is megtetszettek Lucasnak, a kék csaj a II. és III. részekben is felbukkan, Shak Ti jelenetét viszont kivágták, míg Vos csak az animatikáig, regény- és képregény-változatáig jutott, jelenetét már nem forgatták le.

Star Wars: Köztársaság
(Star Wars: Republic)
Dark Horse Comics, 1998-2008

Star Wars: A gonosz útvesztője + Sötét nagyúr (regény)

Lehet, hogy csak nekem volt A Sith-ek bosszúja egy sietős, zsúfolt, felszínes és tulajdonképpen kötelező körként letudott film? Nem hinném. A Köztársaság-képregényeket és a III. epizódot A gonosz útvesztője köti össze, azt a szerepet is betöltve, amit Lucas teljes mértékben elfelejtett a három rész alatt: kibontja, hogy milyen volt Anakin és Obi-Wan barátsága, élete, kapcsolatuk dinamikája, mire mondja a mester, hogy „a barátom voltál! Szerettelek!” – mert biztosan nem a Coruscanton Zam Wesellt üldöző suhancra (gyakorlatilag ez a közös jelenetük). Nem mellesleg pedig előkészíti, hogy Anakin hajlandó legyen Padméért mindenen keresztül menni, ahogy a Sötét nagyúrban Darth Vader sisakján keresztül szemlélhetjük a Galaktikus Birodalom felemelkedését.

James Luceno, habár Lucas ötletei és tanácsai alapján vázolta föl történeteit, olvasmányosan ír, és mindenkinek ajánlhatom, aki nem mondott le teljesen az előzményfilmek időszakáról – és aki képes úgy olvasni, hogy a főszereplőt Hayden Christensenként kell elképzelnie. A gonosz útvesztője egyébként Németországban sokra vitte: nem is hangoskönyv, hanem narráció nélküli rádiójáték készült belőle, a filmek szinkronhangjaival, John Williams zenéivel és eredeti hangeffektekkel.

A gonosz útvesztője; Sötét nagyúr
(Labyrinth of Evil; Dark Lord: The Rise of Dath Vader)
James Luceno
Szukits, 2007; 2007

Az „új” Han Solo trilógia (regény)

A kölyökből nehézségek árán férfivá váló Han Solo eredettörténetét, első szerelmét, kalandjait, Landoval, Csubival, Boba Fettel és Jabbával való találkozásait göngyölíti föl Ann Carol Crispin. A három regény 1000 oldala alatt a IV. epizódot megelőző 10 évet járjuk végig a fiatal csempésszel, egészen odáig, hogy egy furcsa öregember tárgyalni kezd szőrös partnerével. Mindezek az izgalmas alvilági szereplők azonban nem sokat jelentenének (ahogy például Brian Daley 20 évvel korábbi Han Solo trilógiájánál sem, ami jóindulattal „korai EU-próbálkozásnak” elmegy), ha Crispin nem egy olyan világot épített volna meg az útkereső űrkalóz köré, ami egyszerre illeszkedik szervesen a regények, filmek hangulatába és cselekményébe, és áll meg a saját lábán, egymagában is rendkívül szórakoztató, izgalmas olvasmány.

A ma már legfeljebb könyvtárakban (és nagy ritkán aukciós oldalakon) fellelhető trilógia az egyik legkellemetlenebb veszteség a Star Wars univerzumban, mert bár a Disney nem égette el ezeket a könyveket, néhány év múlva előrukkolnak a „Solo Begins” spin-off mozifilmmel, amire már most folyik a casting, és csak az Erőben bízhatunk, hogy nem feledkeznek meg a forgatókönyvírók arról, hogy nem is olyan régen már szinte hibátlanul megíródott a Han fiatalkorát elmesélő előzménysztori.

Az éden pokla; A hutt játszma; A lázadás hajnala
(The Paradise Snare; The Hutt Gambit; Rebel Dawn)
A.C. Crispin
Aquila 1997; 2000; 2000

Star Wars: Mos Eisley mesék (novellagyűjtemény)

Hálás dolog Mos Eisley-ről írni, amelyben állítólag a galaxis összes értelmes fajzata megfordult legalább egyszer, hogy felhörpintse kedvenc idegmérgét. Persze, mint tudjuk, nem valami turisztikai értelemben vett világszám a hely, sőt, inkább a galaxis segge lyukaként is tekinthetünk rá, így aki el akar bújni a világ elől, biztosan ide jön. Vannak itt mindenféle furcsa szerzetek, prostik, bűnözők, csempészek, meg szerencsétlen helyiek, aki nem tudnak elmenni innen.

Az antológiában 16 történetet ismerünk meg, amik extrém színes képet festenek Mos Eisley-ről. Többek között megismerhetjük a Cantina Band történetét – akik nem játszanak lagzikon –, megtudjuk, hogy Greedo hogyan futott bele a végzetébe, az Egy új reményben csak villanásnyira mutatott Tonnika testvérek előtörténetét, na meg a kalapácsfejű Momaw Nadonét is, sőt, kiderül, hogy egy csapos élete sem fenékig tejfel, és néha egy rohamosztagosnak is menekülnie kell.

Mos Eisley mesék
(Tales from the Mos Eisley Cantina)
Szerkesztette: Kevin J. Anderson
Valhalla Páholy, 1996

Star Wars: Történetek Jabba palotájából (novellagyűjtemény)Az olvasó elsőre azt gondolná, mekkora egy marhaság Jabba palotájáról regényt írni, pedig ez a majdnem 500 oldal olyan élvezetes, hogy pikk-pakk elszalad a vele töltött idő. A Mos Eisley mesékhez hasonlóan szintén antológia, s A Jedi visszatérben is látott szereplők történeteit meséli el, akik nem is látják át a kirakós teljes képét, csak apró puzzle-darabokat érzékelnek Jabba játékasztalán.

Mi, olvasók aztán a kis, külön sztorik alapján rakhatjuk össze az egészet, és egy igazán érdekes, lüktető, élettel teli világot kapunk a Tatooine-on. Megismerhetjük Bib Fortuna ármánykodásait, megtudjuk, hogyan lett egy saját házi Rancorja Jabbának, és mit keresett X hónappal Han Solo elkapása után még mindig a sivatagi bolygón Boba Fett. Na meg persze azt is, mi történt vele a Karkuni Nagy Veremben…

Történetek Jabba palotájából
(Star Wars: Tales From Jabba’s Palace)
Szerkesztette: Kevin J. Anderson
Aquila 1999

Star Wars: Történetek a fejvadászokról (novellagyűjtemény)

Ugyan kevesebb novellát tartalmaz, mint a Mos Eisley mesék, vagy a Történetek Jabba palotájából, de annál hosszabb és kalandosabb történetekkel van dolgunk. A sztorikat egy rendező elv szervezi össze, méghozzá az, hogy Darth Vader meghívja magához egy kellemes teadélutánra a galaxis legveszélyesebb fejvadászait, s megmutatja legújabb albérletét az Executoron. Mivel A Birodalom visszavágban ez csak egy igen rövid epizód, a regénynek van lehetősége kifejteni, hogy a hat pernahajder mit csinált a látogatás előtt és után, illetve miért Boba Fett járt sikerrel Han Solo elkapásában. Az öt novellát (hiszen Zuckuss és 4-LOM közös úton jár) öt különböző író írta. De lássuk a sztorikat kedvcsinálónak:

…tehát vagyok – IG-88 története
Ezt a történetet Kevin J. Anderson írta, és Darth Vader már-már burleszkszerű kalandba bonyolódó liftes jelenetétől eltekintve elég jól működik. A novella főszereplője az IG-88-as droid, aki amellett, hogy fejvadászkodik, tulajdonképpen világuralomra tör, s ebben a játszmában a Sötét nagyurat is csak eszközként kezeli.

Megfizetsz! – Dengar története
Dengar egy robogóversenyen szerzett sérülések után kibernetikusan módosítottá vált, de nem csak a szerveit cserélték ki, hanem közben megfosztották a jó és a rossz megkülönböztetésének képességétől. Mivel az ominózus versenyen pont Han Solo szívatta meg, ezer örömmel segít Vadernek – ez a sztori a szereplő jellemfejlődése miatt igazán érdekes.

A legszebb skalp – Bossk története
A trandoshi fejvadászról kiderül, hogy izgalmas szenvedélye van: skalpokat, méghozzá wookie-skalpokat gyűjt. S mivel Han Solónak is pont van egy ilyen cimborája, ő is örömmel érkezik Vaderhez. Az űrcsempész és társa keresését azonban egészen más helyen kezdi és összeáll két másik fejvadásszal. A novella legnagyobb erénye, hogy Bossk olyan titkait ismerhetjük meg, amiket nem néznénk ki a rideg gyilkológépből.

Lehetséges jövők – Zuckuss és 4-LOM története
Ebben a sztoriban találjuk a legföldhözragadtabb motivációkat Han Solo elkapására: Zuckuss és társa azért vág bele a kalandba, mert a gandnak életmentő műtétre van szüksége, s ehhez rengeteg pénz szükségeltetik. Az egzisztencialista sztoriszál helyenként igazán filozofikus lett.

Aki utolsóként állva marad – Boba Fett története
A legkedveltebb fejvadász története egészen régen veszi fel a fonalat (s mivel az előzménytrilógia elkészülte előtt íródott, számos ponton szembemegy annak történeteivel), s kiderül, élete számos pontján találkozott Han Solóval, s hatalmas rivalizálás az övék. A novellából kiderül Fett nőkhöz való furcsa viszonya, s hogy azért van benne némi idealista hajlam is.

Konklúzió: a fejvadászok nagy kedvencei a legtöbb SW-rajongónak, és Fett kalandja ugyan kibicsaklik az utólagos klónos eredetsztori miatt, de ezt leszámítva a történetek gyönyörűen kötik össze A Birodalom visszavág és A Jedi visszatér történéseit.

Történetek a fejvadászokról
(Star Wars: Tales of The Bounty Hunters)
Szerkesztette: Kevin J. Anderson
Aquila 1999