Könyv

A nagy budapesti zombiapokalipszis igaz és hiteles története #9

Kitört a zombiapokalipszis, a hatóságok kihirdették a szükségállapotot. Mit lehet ilyenkor csinálni? A Roboraptor szerzőinek novelláiból kiderül!
Korábban a témában:

Dani Október 26. 07:14Alig két napja tart az apokalipszis és több olyan esemény is történt ez idő alatt amire soha az életben nem gondoltam volna. Egyfelől házilag kioperáltam egy metszőfognak hitt kavicsot egy cimborám fejéből, lesmárolt egy másik cimborám menyasszonya és azt hiszem életemben először mindenki érezteti velem, hogy ha arról van szó az életüket is rám bíznák. Nem mondom, hogy nem esik jól, de mindenképp váratlanul ér ez a nagyfokú bizalom. Persze, barátok vagyunk és ott segítjük egymást jó kiscserkészként, ahol a másik engedi, viszont soha nem mutatta ki ennyire senki, hogy tényleg fontosnak tartja amit mondok vagy gondolok. Rám bízták magukat.

Miután Zsuzsi felzabálta nagyjából a hűtőm tartalmának közel negyedét, azt mondta, beszélnünk kéne. Csendben elment a mosdóba. Hallottam, hogy hány. Gondoltam biztos a csók miatt vagy azért, mert most ért el a tudatáig, hogy Máté megevett egy döglött macskát. Ha jól hallottam még telefonált is, gondolom Macival. Mindenesetre felkészítettem magam életem egyik legkínosabb beszélgetésére, ami a csókot illeti. A macskáról én sem tudtam sokat. Mikor elkezdtük a fősulit, elég hamar kiszúrtam magamnak Zsuzsit. Szerintem tudta, hogy bejön nekem. A magunk módján még flörtöltünk is, de istenigazából soha nem tudtam, hogyan kéne megközelítenem, akkoriban pedig havonta tudtam más-más szakokról hazarángatni valami naiv spinkót aki azt hitte én vagyok a főnyeremény… érthető, hogy nem feccöltem energiát kettőnkbe. Ráadásul nem tudtam elhívjam-e randira vagy essek neki valami filmes bulin atom részegen. Egyik sem tűnt igazán jó megoldásnak, ő meg idő közben összejött Macival, akivel mi világi cimborák lettünk, ráadásul én is megismerkedtem a világ legcukibb színházrajongó lányával, akivel két hét után össze is költöztünk. (Azóta persze nagy robajjal szétmentünk, de hát van ilyen.) Szóval egyikünk sem tett lépést a másik irányába, ez a furcsa rezgés pedig barátsággá alakult. Viszont most mégis lesmárolt a liftben. Ez volt az a csók amire éveket vártam, amit mindig elloptam az ajkairól a pillantásommal, amin sokat tréfálkoztunk. “Hát nem mondom babám te aztán tudsz időzíteni baszdmeg!”

Épp a konyhában készítettem kotyogós kávét magunknak, Máténak meg egy zöld teát aki a nappaliban pihente ki a “műtét” fáradalmait. Zsuzsi szégyenlősen leült az asztal mellé és írt valakinek egy sms-t, remegett és az arcára száradó könny-foszlányok csillogtak a nehéz, reggeli napfényben. Gyönyörű volt. Elé raktam a kávét és én is leültem az asztalhoz. Halkan kevergettük a kávénkat, a szomszéd fal mögül pedig Szilvi néni hörgését hallgattuk. Majdnem három percig egyikünk sem szólalt meg. Közben nekem is sms-em érkezett, a rendezőmtől:

Nyolcra ott vagyok az RS9-nél, félek megtörtént, amiről pár hete meséltem. Muszáj beszélnünk, lehet, hogy utoljára.

– Dani… – Zsuzsi megtörölte az arcát és megfogta az egyik kezem. Éreztem, hogy a tenyerem csatakos az izzadtságtól.  – …izzad a tenyered. – mondta, majd elengedte én pedig megkönnyebbültem. Elhatároztam, hogy megtöröm a csendet, mégiscsak meg kéne beszélnünk, ami a liftben történt. Megelőzött, és nagyon lassan, alig hallhatóan formálta a szavakat.

– Maci az Astoriánál van és fogy a levegője… valami csákányt kér, meg hogy menjünk oda a Tisza bolthoz. – mondta majd elém rakta a telefonját, mintha az én dolgom lenne megoldani ezt is. Teljesen össze voltam zavarodva, de nem vehette rajtam észre. Viszont úgy tűnik egy kínos beszélgetést a mai nap megúsztam. Milyen Tiszabolt meg csákány? Mi a fasz van Maci levegőjével? Gyorsan végigpörgettem az üzenetváltásokat és újra megnéztem mit küldött Miklós. Mindjárt jön a következő kínos beszélgetés.

– Zsuzsi. Én… most nem tudok elmenni kicsákányozni Macit a Tiszaboltból. – Zsuzsi rám nézett és a képembe öntötte a kávét.
– De hát barátok vagytok!
Igen, és ezért gondolom, hogy Maci megértené ha egy másik hülye haveromat mennék most megmenteni. Letöröltem magamról a kávét és hallgattam.
– Elméletileg a legjobb barátok vagytok! Ő biztos megtenné érted!
Próbáltam higgadt maradni. Nem, Macival már nagyon rég megbeszéltük, hogy nem aposztrofáljuk a viszonyunkat, többek között az ilyen helyzetek elkerülése végett… barátok vagyunk és kész, faszért kell erre jelzőket aggatni?
– Nézd, egyfelől kurva gyorsan fejezd be ezt az érzelmi zsarolást mert nagyon nem fair… másfelől nem tudom elmagyarázni, de muszáj most elmennem az RS9-be.
– De Maci meg fog halni! – Zsuzsi könnyekben tört ki, az agyam pedig szinte füstölt úgy járt, hogy most mi tévők legyünk. Szerencsére belépett Máté.
– Kész a teám? – egy pillanatig nem értettem milyen teáról beszél ez a hülye ilyenkor, majd eszembe jutott, hogy két cukorral issza és citromszelettel. Odaadtam neki. Most már én sem voltam egészen ura a helyzetnek, maszturbálni akartam és aludni egy óriásit.

Máté beleivott a teájába, elfintorodott és kiöntötte a lefolyóba, nekiállt egy másikat csinálni.
– Nem teszek bele cukrot.
Zsuzsi sírt és most már én is a határán voltam úgyhogy rágyújtottam egy cigire. Máté végignézte Zsuzsi sms-eit.
– Dani van valami samukalapácsod vagy bármi amivel falat lehet bontani?
– Van egy kurva nagy franciakulcs a spejzban és a szomszédban építkezés volt még múlt héten, szerintem ott van néhány cucc.
– Akkor menj el Miklósért, Zsuzsival pedig kiszabadítjuk Macit. – mondta, miközben befejezte a teát, majd újra kiöntötte.
– Picsába ez meg barackos! Na, Zsuzsi! Menjünk!
Ez tűnt a legésszerűbb megoldásnak, csak az a probléma, hogy a lakás zárva fog maradni, de mi van ha ők előbb érnek vissza mint én. Zúgott a fejem. Próbáltam logikus maradni, de már nagyon nem ment.
Dani Október 26. 7:52

Zsuzsi és Máté magukhoz vettek néhány fegyvert és én is kaptam egy pisztolyt. Ugyan életemben nem először fogtam a kezemben fegyvert, de még soha nem kerültem olyan helyzetbe, hogy használnom is kellett. Tekintve, hogy az RS9 mindössze hat percre van bringával forgalomban, ezért úgy számoltam, hogy mivel nem volt forgalom, három perc alatt odatekerhetek. Kinéztem a szobám ablakán, a Keletitől az Astoriáig alig lehetett száz kószáló zombi az úton, szervezetlenül, össze-vissza ténferegve sétálgattak a legnagyobb békességben. Könnyen manőverezhetőnek tűnt az útszakasz. A probléma inkább a kisebb utcákkal volt, ahol tíz élőhalott már tömegnek számít, és nagyon reméltem, hogy se a Dohány utca, se a zsinagóga környéke, se a Rumbach nem lesz tömve. Erre a helyzetre is fel kellett valahogy készülnöm. Max Brooks vélhetően az ilyen helyzetek miatt írta meg a Zombi túlélő kézikönyvet. Ebben azt javasolja többek között, hogy ne használjunk lovat menekülés esetén, mert etetni kell, megbetegedhet és potenciális étvágygerjesztő a zombik számára. A motor jónak tűnhet viszont, azt meg ugye tankolni kell. Mondjuk jogsim továbbra sincs. A bicikli azért a legésszerűbb választás mert csendes, könnyű vele manőverezni és mégis aránylag sok mindent lehet ráaggatni. Nekem úgysem volt másom, mint a Raptor 2.0, ami egy kiszuperált Herkules bicikli, három sebességgel, kifejezetten városi környezetre kialakítva. Nem vittem magammal semmit, egy alap túlélőcsomagon kívül (táska benne élelem, palack víz, meleg ruha, kések, öngyújtók és a fegyver.

Máté és Zsuzsi már elindultak Macihoz. A kulcs végül nálam maradt, azt beszéltük  meg, hogy majd utánuk megyünk Miklóssal a Tisza bolthoz, addig ők az üzlethelyiségben maradnak. Ésszerű tervnek tűnt. Elfordítottam a kulcsot a zárban, megnyomtam a lift hívó gombját, beszuszakoltam a Raptort. Mikor kinyitottam az épület bejárati ajtaját, nem vettek egyből észre a lények, nyeregbe pattantam és két és fél perc alatt, a lehető legkönnyebben elszlalomoztam a zombik között az RS9-ig. Mire észbe kaptak volna, már rég messze jártam. A színház bejáratánál már ott állt Miklós, a lehető legnagyobb békességben dohányzott mintha csak egy szimpla vasárnapi próbára várna. Mikor meglátott, nem kezdett el önkénytelenül poénkodni vagy darálni az új ötleteit. Rezignáltan állt, beleszívott a cigijébe és csak annyit mondott:

Elbasztam. A Nagy Cthullu felébredt.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Roboraptor Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.