Könyv

Jack Campbell: Rendíthetetlen – Bálványdöntögetés és realisztikus űrcsaták

A Rendíthetetlen nem csupán izgalmas katonai sci-fi lett, hanem egyben morális kiskáté is kezdő hősök számára.

Elöljáróban tartozom egy vallomással: nem szeretem a háborús filmeket és általában regények esetén sem preferálom a témát. Ennek ellenére a military sci-fi vonalán még nem olvastam semmit, amiben csalódtam volna, habár nem tudom megmondani, hogy ez a komplett zsáner minőségbéli kontraszelekciójából (ha létezik ilyen egyáltalán), a saját sci-fi iránti rajongásomból (ez létezik) vagy a magyarországi csekély megjelenésszámból (ez pedig fájóan, de határozottan létezik) fakad-e. Az elmúlt években zabáltam a Vének háborúja könyveket, ahogyan rögtön lecsaptam a Csillagközi invázió újrakiadására is. Ennek ellenére kissé fanyalogva vettem kézbe Jack Campbell immár sokkötetes szériájának első részét, a Rendíthetetlent. A félelmeim viszont szerencsére alaptalannak bizonyultak, még úgy is, hogy nyoma sincs Scalzi humorának vagy Heinlein háborús filozofálgatásának.

Titan Books

A regény története szerint száz éve folyik a háború a Szövetség (jófiúk) és a Szindikátus (rosszcsávók) közt, amikor előbbiek megtalálják a flotta rég halottnak hitt hősét, John Gearyt egy mentőkapszulába fagyva. Black Jack Geary még a háború első csatájában áldozta fel magát, hogy megmentse embereit, ezáltal avanzsált legendává, tananyaggá és közmondássá. Csakhogy nem elég, hogy nem azonos azzal a hérosszal, akinek mindenki tartja, még a szövetségi flotta ideiglenes parancsnokságát is rálőcsölik, miután egy balul sikerült támadásban a vezérkar elmegy tárgyalni a Szindikátussal. A főtiszteket viszont a szindikátusiak kivégzik, így a megcsappant és erősen viharvert flotta csupán egy kultusszal az élén kénytelen menekülni az ellenséges űrből, követve zászlóshajóját, a Rendíthetetlent, világról világra ugrálva.

Nem túlzás kijelenteni, hogy Campbell az irodalomban valami nagyon hasonlót alkotott a történet szintjén, mint amit tévében a Battlestar Galactica hozott össze, azzal a leheletnyi különbséggel, hogy robotok helyett emberek ellen folyik a háború, a vallásos felhangokat pedig elnyomja a ledőlő bálványok robaja. Ami viszont igazán nagy különbség a filmes sci-fikhez képest, az a csaták realizmusa. Nem mondom, jó érzés látni, amikor egymással akrobatikázik egy flottányi TIE vadász és egy maroknyi X-szárnyú, de azért valljuk be, hiperűrsebességről nincs túl sok értelme lelassítani azért, hogy látványosan második világháborús légi csatát vívjunk, ha egyszer fénypercnyi távolságokból is oszthatjuk az ellent. A regényben márpedig ez történik, nem hiába nyugdíjas baka az írója. Manőverezgetés, pályaszámolgatás, aztán tűz, miközben szabad szemmel sosem lesz látható az ellen, úgy, hogy mindvégig izgalmas tud maradni. A szerző emellett azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy száz évnyi eldönthetetlen háborúskodásban kihalnak azok a tisztek, akiknek megvan a kellő tudása és tapasztalata a kifinomult taktikázáshoz.

John G. Hemry, alias Jack Campbell
John G. Hemry, alias Jack Campbell

Campbell azonban nem csupán emiatt alkotott nagyot, hanem John Geary karaktere sem utolsó. Egyrészről kapunk egy hősképet, amely csak a többi szereplő fejében létezik, valakinél fényárban úszva, másoknál kicsit árnyaltabban, másrészről kapunk egy kapitányt, aki nem szeretne és nem is tudna idomulni a saját hamis legendájához, ami szép lassan a mellékkarakterek számára is kézzel foghatóvá válik. Nem elég, hogy nem produkálja azt a fajta értelmetlen önfeláldozást, ami miatt holtában piedesztálra emelték, de még a technika szintjén is folyamatosan segítségre szorul, mert száz év mégiscsak száz év. Harmadrészt viszont azt látjuk, hogy szép lassan, a főhős okos és megfontolt döntéseinek következtében mégiscsak elkezd újra felépülni Black Jack, még ha jóval kézzelfoghatóbb formában is. A demitizálás és a remitizálás folyamata néhol felváltva, máshol egyszerre történik.

Rengeteget mutat meg Geary emberi oldalából az, ahogyan mérlegeli a lehetőségeket. Ha a morál megkívánja és ha elég felkészültnek érzi hozzá az embereit, akkor nem fél csatát vállalni, ha menekülni kell, hagy lehetőséget másoknak a hőssé válásra, ha pedig nyersanyagokra van szüksége, hát olyan célpontot választ, ahol talál is. Sorozatos morális dilemmák jönnek szembe vele, amikor szembesül azzal, hogy a Szövetség hadereje eldobta a helyest és a helytelent, de közben ügyesen kell manővereznie a belső hierarchia politikájában is, ráadásul viselni kénytelen a döntései súlyát. Ezek a dilemmák pedig sokkal pragmatikusabbak, mint azon háborús regények esetében, amelyekben a háború értelmetlenségén megy a lamentálás. Ahogyan viszont ezt képes lekommunikálni a saját embereinek, az építi fel újra a hőst. Csak annyit mond, amennyi szükséges, harcok előtt nyilvánosan lelkesít, hibák esetén négyszemközt ledorongol.

GABO Kiadó

Mindezek ellenére nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a kötet nem hibátlan. Amennyire érdekes Geary karaktere, a mellékszereplők annyira érdektelen, sematikus papírmasé figurák lettek. Van a tehetséges tiszt, a tehetségtelen, de nagyképű tiszt, a tapasztalt, de nem beszédes tiszt vagy mondjuk az akadékoskodó, de nem akadályozó politikus. Hát, nagyjából ennyi mindaz, ami bennük rejlik, mindig kiszámíthatóan változik a hangulatuk és a véleményük. Tulajdonképpen mindenki csupán asszisztál ahhoz, hogy az olvasó jól láthassa az ember Gearyt és a kultusz Black Jacket egyaránt. Ami igazából nem is akkora baj.

Jack Campbell: Rendíthetetlen
Kiadó: GABO Kiadó
Sorozat: Az elveszett flotta
Kiadási év: 2015.
Eredeti cím: The Lost Fleet: Dauntless
Fordító: Tamás Gábor
Oldalszám: 356
Értékelés: 10/8 raptor

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Roboraptor Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.