Könyv

A geekség előfutárai #9: Az Alice Csodaországban és a fantasy kapcsolata

A mesék közvetlenül hatottak a fantasy zsánerének fejlődésére. Az Alice Csodaországban pedig meglepően közeli őse a műfajnak.
Korábban a témában:

Mint arról már a sorozatunk előző részében szó esett a Beowulf kapcsán, a fantasy alapját a mítoszok és a mesék képezik. Alapjában véve mindkét esetben szájhagyomány útján terjedő műfajról van szó, azonban a mitológia már korán, az első eposzokon keresztül be tudott jutni az irodalomba. A meséket ehhez képest csak a népmesegyűjtésekkel kezdték a kultúra részeként kezelni, ráadásul az egyetlen szerző által írt műmesék is relatíve későn jelentek meg. Azonban már a népmeséket vizsgálva könnyű olyan elemeket találni, amelyeket később használt a fantasy, a legerőteljesebben mégis a XIX. század meseregényeinél látszik a későbbi geekműfajra gyakorolt hatás. Ez a hatás természetesen nem az epikus fantasy berkein belül mutatkozik meg leginkább, hanem egyéb alzsánereknél.

Különösen népszerűek (és egyben idősek) mindazok a fantasy regények, amelyekben a főszereplők – nem ritkán gyerekek – átkerülnek egy olyan párhuzamosan létező világba, amelyben a varázslat uralkodik. Ez a párhuzamosan létező világ lehet egy másik univerzumban, mint C. S. Lewis regénysorozatában, a Narnia krónikáiban, de létezhet a mi Földünkön is, mintegy földalatti szerveződésként, ahogyan J. K. Rowling Harry Potter szériája esetében. Az ilyen típusú other world fantasy-knek közös gyökerét képezi Lewis Carroll nonszensz meseregénye, az Alice Csodaországban.

John Tenniel illusztrációja
John Tenniel illusztrációja

A regény 1865-ben jelent meg és óriási siker lett nem csupán a gyerekek, hanem a felnőttek körében is, köszönhetően annak, hogy Lewis Carroll (eredeti nevén Charles Lutwidge Dodgson) rendkívül agyafúrtan és módszeresen figurázta ki korának angol hírességeit a könyvben szereplő antropomorf lényeken keresztül, emellett viselkedésük az akkori etikett paródiájaként is funkcionál, arról nem is beszélve, hogy egyes fejezeteket gyakran valós helyszínek, események ihlettek. A sikernek köszönhetően az író 1871-re elkészült a folytatás, az Alice Tükörországban, a mozgóképes adaptációk pedig azóta is számolatlanul jelennek meg.

A regény története szerint a főszereplő Alice elalszik és álmában követni kezd egy fehér nyulat. A nyúl üregébe érve zuhanni kezd és átkerül Csodaországba, ahol mindenféle fura figurákkal találkozik, az elmebeteg, hatalommániás Vörös Királynővel, a vigyorát hátrahagyó, lebegő Cheshire macskával, a folyamatosan bölcselkedő Kék hernyóval vagy az állandóan teázó Kalapossal. Az egyes szituációkból pedig teljesen véletlenszerű módon, az álmok “logikájának” megfelelően kerül ki, látszólag a fejezetek végén nem működik semmiféle megszokott elbeszélői logika. A regény végén Alice felébred és rájön, hogy Csodaország csupán álom volt.

Az ilyesfajta fantasy-k esetében felfedezhető az az alapállapot, amely a könyv alapját is képezi. A főszereplők a valóság szürkeségében rekednek, amiből úgy jutnak ki, hogy a véletlenek összjátékának köszönhetően átkerülnek egy varázslattal átitatott világba. Harry Potter árva, akit terrorizálnak a rokonai, a Narnia krónikáinak főszereplőit a világháború alatt paterolják vidékre, távol a bombázásoktól, Alice esetében ez a valóság viszont sokkal hétköznapibb: egy kislány csupán halálosan unatkozik a felnőttek világában. Az új világba átjutva pedig ők lehetnek a hősök, ugyanis hiába a csodálatos események és a minden sarokból előbukkanó mágia, még így sem lehet azt mondani, hogy ezek a főszereplőt és az olvasót egyaránt lenyűgöző univerzumok korántsem olyan ideális helyek, ahogyan azt első blikkre gondolnánk.

Tim Burton adaptációja (Walt Disney Pictures, 2010)
Tim Burton adaptációja (Walt Disney Pictures, 2010)

Ahogy azonban a Narnia esetében, Alice-nél sem lehetünk biztosak a magyarázatban, miszerint amit látott, az álom volt. Könnyedén lehet, hogy valóban átjutott Csodaországba, hiszen később eljut a rendkívül hasonló Tükörországba is (ettől persze lehet visszatérő az álom), csupán ő könyvelte el az eseményeket álomként. A Tim Burton-féle folytatásfilm épp ezt a gondolatot fogalmazta meg. A konkrét magyarázat ellenére egyébként számos értelmezés látott napvilágot, beleértve azt, hogy Alice elmegyógyintézetben van. Tulajdonképpen teljesen mindegy is, hogy álom volt, párhuzamos univerzum vagy csak a szerző fogyasztott túlságosan sok kábítószert és írta ki magából eszeveszett módon az anyakomplexusát. Mindez nem számít abból a szempontból, hogy az Alice Csodaországban milyen nagy hatást gyakorolt a fantasy-re, amelyek esetében már teljesen jogos magyarázat a másik világok létezése.

Jövő hónapban ismételten a fantasy műfajával foglalkozunk, ezúttal a mágikus realizmus felől közelítve.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Roboraptor Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.