Game

Batman vs. Superman a videojátékokban – Ki a jobb?

A videojáték-palettát végigszemlélve a denevérmaskarás Bruce Wayne rendre elveri Superman-t, legalább is az eddigi címek alapján. Nézzétek meg a valaha volt két legrosszabb Superman játékot, és közben lássátok, hogy mennyivel előrébb jár Batman!
Korábban a témában:

Mivel a héten érkezett meg a Superman vs Batman, kicsit a filmes kánonon kívül igyekszünk foglalkozni a a két szuperhős videojátékbeli reinkarnációival is. Mi már láttuk a filmet, kritikánkat itt olvashatjátok. A videojáték-palettát végigszemlélve a denevérmaskarás Bruce Wayne rendre elveri Superman-t, aminek talán nem kizárólagosan a marketing az oka, hanem a karakterek eladhatóságában való markáns különbség. Nézzétek meg a valaha volt két legrosszabb Superman játékot, és közben lássátok, mennyivel előrébb jár Batman!Superman nem úszta meg a játékipar válságát

Ugyan nem tekinthetjük egyértelmű buktának az első Clark Kent főszereplésével készült játékot, de az 1979-es, Atari 2600-ra megjelent Superman-je (zseniális címadás) egyszerűen förtelmesen nézett ki még a maga idejében is, és az első komoly jele volt annak, hogy a karakter-adaptáció igénytelensége és tömeggyártása indult meg a 80-as évek derekán, és miközben vérvörös szemek folytak ki a ronda pixelek láttán, úgy lassanként bizonyosodott be, hogy a karakter egyetlen tulajdonságán kívül szinte semmi sem sikerült beemelni a játékmenetbe, már ha lehet azt annak nevezni.

Többek között ezt a “jelenetet” sem értjük

Az első Superman játéknak egyetlen mentsége, hogy az ipar ekkor a mára kultikussá vált válságát élte éppen, pár évre rá pedig eljutottunk a hírhedt E.T. adaptációhoz is (aminek elkészítéséhez Spielberg bandája öt hetet adott szerencsétlen fejlesztőknek) , amelyet később szégyenükben jó mélyre elástak a nevadai sivatag közepén. Körülbelül ugyanoda való Superman első kalandja is, amely inkább szolgál egy jó nagy adag epres kanalas gyógyszerből és technokolból összerántott tripnek, mint bármi másnak ezen a planétán. Az elmúlt 38 évben még mindig nincs megfejtése annak, hogy mi a jóságos kettészelt kriptonit történik a játékmenetben. Olvasóink megfejtéseket továbbra is várjuk a roboraptorblog@gmail.com címre!

Batman legnagyobb szerencséje volt, hogy a válság utáni időkben, 1986-ban jelent meg először a C64 és a ZX Spektrum szerkezetére is, így eleve nem tette ki magát a közröhej tárgyának. A Batman (újabb lelemény) című játék kezdetleges izometrikus nézete, viccesen aranyos dagi Bruce Wayne-je (komolyan, ez egy elég dagi a denevérpali, ráadásul lassú is) némi LSD hathatós közreműködésével végigsétálgat egy Pac-Man-szerű labirintusban. A játék a mászkálós műfaj gyenge próbálkozása, amely se nem teljesen lopakodós, nem is akció, inkább csak valamiféle fura logikai bolondozásnak tekinthető, amit legalább nem kellett senkinek sem komolyan vennie. Sőt, hangeffektjeiben még tartalmasnak is mondható (a C64 és ZX Spectrum előnyei miatt), az előbb említett Superman-re pedig tulajdonképpen köröket ver. Figyelem, ennél cukibban ciripelő Batman-t nem hallottatok még!

Mítoszrombolás 3D-s környezetben – Superman 64 – Nintendo 64

Aki picit is ismeretes a Superman- játékokban, tudhatja, hogy az Atari-s próbálkozás szinte csak egy enyhe szellője volt annak a kulatornádónak, amit a Warner Bros. indított el 1999-ben. Igaz, Clark?  TE CSAK NE BÓLOGASS, HOL A PIXELARCOD?

Már bőven a 3D-s játékok térhódítása után jelent meg a valaha volt legszörnyűbb, legrosszabb, legnagyobb videojátékos hulladékainak toplistáján is előkelő helyen végző Superman 64, amely Nintendo 64 konzolra, szürke kazettás formában látott napvilágot. Az Angry Video Game Nerd által is feldolgozott borzalom többnyire stratégiai és marketing-hibák tömkelege miatt lett egy bazári, olcsó műanyag cartridge a Nintendo gépére. A játék fejlesztői egy merőben izgalmas, komolyabb, keményebb Clark Kent-nek szánták a főszereplőt (a legendák szerint az eredeti koncepció béta változatának kazettája páraknak megmaradt, amely mostanra aranyat érhet), ám végül a kiadó nem engedte a ki a játékot az alkotók által megálmodott formában. A játék teljes cenzúrázása és eladhatósága érdekében egy ízekig kiherélt szuperhősös, REPÜLŐS játékot adtak ki az ezredfordulóra. Nem viccelek: a Superman 64-ben Sonicot meggyalázó módon kell karikát között repkedni elcsúszott pixelarcú barátunkkal, és néha egy-egy autót (mivan?) a vállunkra véve szállítani le-föl egy teljesen kiüresedett, félkész, többnyire épületek és textúrák nélküli városban. És csak megyünk, és karikákon próbálunk átsuhanni, ennyi.

Mit keresnek a játékban Sonic gyűrűk? És ha ez nem volna elég, szegény leszedált Superman ráadásul kontrollálhatatlan volt, és mint egy kemény műanyagpalack, úgy pattant le mindenről, ami érinthető tárgynak számított – már abban az esetben, ha a lepattanás helyett épp nem beleolvadt a “környezetébe”. Ütni ugyan lehetett, de ellenfél híján nem volt értelme használni, ám még ennél is nagyobb ütőkártyával rendelkezik ez a virtuális hulladék: a karikákon való repülgetés után képtelenség volt normálisan legalább meghalni a játékban.

Nem, nem mendemonda. Tényleg mindenki gyűlölte a Superman 64-et anno.

Talán mondhatjuk, hogy a cenzúra végül a saját farkába harapott, és így lett a Superman 64 korunk egyik, ha nem a legnevetségesebb szuperhős-játéka, és ásta el a gaming Superman-mítoszt évekre, évtizedekre, miközben Batman lassanként a 2D-s piac meghódítása után a 3D világában az Arkham-sorozattal nyerte el méltó helyét a legjobb (szuperhős) címek között, miközben Superman bőven alulmaradt ebben a küzdelemben.

 Superman, mint a videojátékok második E.T.-je

Tudnánk még folytatni a sort a sokféle irányból elbaltázott Superman-játékokkal a hatod-hetedgenerációs konzolok között is, amik többnyire pár évente felbukkantak egy időben a piacon, de nagyjából felesleges lenne érdemben hosszasan beszélni róla, ugyanis mindegyikük nemes egyszerűséggel bárgyúnak nevezhető. Míg a Rocksteady ráérzett a Batman Arkham sorozat vérkomoly, az emberi Batmant bemutató világára (ahogyan a filmes Chris Nolan is komolyan vette anno Bruce Wayne kálváriáját), addig Supermannél mindezidáig nem sikerült. Ennek ellenére hiába veri össze egymást az Injustice: Gods Among Us-ban a két hős, az nem feltétlen számít teljes értékű Superman, vagy teljes értékű Batman-játéknak, bár abban legalább valóban sikerült a karakterizálást eltalálni. Valószínűleg Superman “nem evilági ” mivoltával lehet a probléma a játéktervezés terén – nem igazán találnak fogódzkodót egy nehezen reprezentálható, idegen bolygóról származó szuperhősben, és a sok bukott, vagy már elkészítésben közben elesett projektek száma ennek is köszönhető. Talán a Rocksteady tehetne egy komolyabb lépést az ügy felé és kihúzhatná Superman-t a pácból, mert amíg a Telltale is beáll a Batman-játéksorozat gyártásába, addig Clark helyzete reménytelen marad játékos fronton, és továbbra is kriptonitként tartják majd a játékfejlesztők elé az eddigi Superman tematikájú játékokat, ami valljuk be, nem is csoda.

Egy igazán jó Superman játékot kérek a gamernépnek! Köszönöm!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Roboraptor Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.