Amerika Kapitány: Polgárháború – Tíz ok, amiért ez az egyik legjobb szuperhősfilm

A hype nem volt ok nélküli, az Amerika Kapitány: Polgárháború remek szuperhősmozi lett, s amit a DC verejtékes módon próbál a saját berkein belül megcsinálni Zack Snyderestül, azt vállrándításnyi egyszerűséggel megy a Russo-testvéreknek a Marvelnél.

Ismét igazolást nyert, hogy ennek az univerzumnak az alkotói sokkal jobb történetmesélők, s amíg a DC csak próbál „rideg és sötét” lenni, gyakorlatilag teljesen elfeledve a szórakoztatást, addig a Marvelnek ez tényleg sikerül. A Russó-tesók (zéró blockbuster tapasztalattal) már A Tél katonája esetében is igazolták, tudnak komoly filmet gyártani, és a 70-es évek konspirációs thrillereinek hangulata igenis megfér a szuperhősök mellett. Ezúttal a lélektan kap fontos szerepet a harmadik Amerika Kapitány történetben, de érezhetünk szerzői inspirációt a Hetedikből vagy akár a westernekből is.

Ráadásul azon túl, hogy stílusában és hangulatában is zseniális a film, még azt a bravúrt is meg tudja csinálni, hogy 12 szuperhőst mozgat, sőt, számos mellékszereplőt és antagonistát is jól bevon, úgy, hogy igazán senki sem kerül háttérbe vagy túlzottan előtérbe. Még maga a címszereplő Amerika Kapitány sem.

Nézzük a pozitívumokat:1. Semmi didaktika

A Polgárháború úgy tud fontos témákról beszélni, hogy egy pillanatra sem válik cikissé. Az önbíráskodó hősök ténykedésének kérdése nem pömpölőméregetésről szól, mint a Batman v Superman esetében, hanem árnyalt motivációk egymásnak feszüléséről. Ráadásul a film egy pontján kapunk némi ösztönző beszédbe bujtatott gender study-t is, ami külön piros pont. Plusz a Pókember-féle „nagy erő nagy felelősséggel jár”-klisé Vizió szájából emberi nyelvre lefordítva hangzik el, tökéletesen megmagyarázva a Polgárháború drámaiságának mibenlétét.

2. Pókember úgy toppan be, ahogy azt kell

A Marvel nem véletlenül pöcsölt a szereplőválogatással, Tom Holland remek Peter Parker lett! Karizmája akkor is átjön, ha jelmezben van, és pont olyan a karaktere, amilyennek lennie kell. Folyton dumál, akkor is, ha nem Pókemberkedik, idegesítő és csipkelődő, ami egyértelműen abból fakad: még gyerek. Abban a pár snittben, amiben ott van, lopja a show-t. Így kell bemutatkozni hazatérni. Az már más kérdés, hogy dramaturgiailag zéró jelentősége van, hogy megjelent a filmben…

3. Fekete Párduc sem lesz nyikhaj szuperhősöcske

A wakandai herceg a Marvel univerzum egyik legjobb harcművésze, de az régen rossz lenne, ha ennyiben ki is merülne minden, amit vele kapcsolatban el lehetne mondani. T’Challa maga a két lábon járó kiszámíthatatlanság, egészen biztosak vagyok benne, hogy a harmadik-negyedik fázisban nagyon fontos szerepet kap majd még a karaktere.

4. Epikus csatát kapunk

Az, hogy kétszer hat szereplő fut egymás felé egy reptér közepén, hogy összecsapjanak, az egyértelmű kikacsintás a képrgegény-rajongók felé, és valóban jól is néz ki, bár taktikailag nyilvánvalóan nincs értelme. Ettől függetlenül pazar koreográfiát látunk, és ugyan Pókember jól mutatkozik be a harcmezőn, az igazi nagy dobás egy olyan karaktertől érkezik, akitől nem várná a néző!

5. Remekül működő egysorosok

A Marvel mindig ügyelt arra, hogy valami tréfás mondattal feloldja a drámai pillanatok letargiáját és ez most sincs másképp. Szerencsére nem csap át bazári marháskodásba egy pillanatra sem a film, az arányérzék ezúttal is megvan. Érdemes odafigyelni Sólyom és Bucky kémiájára vagy Tony Stark és a Hangya froclizására.

6. Lehet, hogy lesz még egy normális antagonistája az MCU-nak?

Sokan csesztetik a Marvelt amiatt (joggal), hogy Loki kivételével csak kétdimenziós James Bond főgonoszaik vannak. Ebben a filmben végre akad egy újabb pozitív példa, Zémó báró személyében, aki először egy szürke kis figura, majd szépen lassan megismerjük igazi motivációját, ami kivételesen nem az, hogy el akarja pusztítani az univerzumot, meg úgy en bloc a téridő kontinuumot (helló, Malekith!).

7. A Kapitány végre csajozik

A számos történetszál mellett külön bravúr, hogy némi plusz érzelem is került a filmbe, ráadásul egyáltalán nem hivalkodó módon. Kicsit ugyan suta a szerelmi szál, de csak pont annyira, amennyire béna egy százéves, szűz fickó csajozása.

8. Nemzetközi vizek

Számomra továbbra is szimpatikus, hogy a Marvel-filmekben ugyan előkerülnek olyan fiktív országok, mint Sokovia és Wakanda, de mindig akad egy rakás igazi helyszín is. A Polgárháború eseményei ezúttal nemcsak az össz-szuperhős társadalmat érintik, hanem a világot is, nem véletlen, hogy a filmben az említetteken kívül és a teljesség igénye nélkül megjelennek a következő országok, tájegységek és városok, mint:

• Szibéria
• London
• Berlin
• Lipcse
• Bukarest
• Nigéria
• New York
• Wahington

9. Új viszonyítási alap született

Jobb, mint az Avengers? Van olyan jó, mint a Dark Knight?

Ismerős kérdések, ugye? Minden valamirevaló szuperhősfilmnél felmerülő topikok ezek, de ezentúl ezt is lehet kérdezni:

Lett annyira fasza, mint a Civil War?

10. Nem lesz baj az Infinity War esetében sem

Ebben a filmben 12 szuperhős ármánykodott egymás ellen.

A kék oldalon: Amerika Kapitány, Tél Katonája, Sólyom, Skarlát Boszorkány, Sólyomszem, Hangya.

A vörös oldalon: Vasember, Fekete Özvegy, Hadigép, Vízió, Fekete Párduc és Pókember.

Az Infinity War második része 2019-ben már kiegészülhet a következő szereplőkkel:

• Thor és díszes kompániája (Fandrall, Volstagg, Hogun, Sif, Heimdall + Loki, Odin, Erik Selvig és Jane Foster)
• Hulk
• A galaxis őrzői
• Darázs
• Doctor Strange
• Captain Marvel
• A S.H.I.E.L.D. ügynökei + Nick Fury, Maria Hill, Sharon Carter/13-as ügynök
• Defenders (Daredevil, Jessica Jones, Luke Cage, Iron Fist) + Megtorló

Ez mondjuk már alsó hangon 40 komolyabb szereplő és még nem számoltunk az egyéb mellékszereplőkkel, akik befigyelhetnek. Ekkora csoportdinamikára figyelni már biztosan nehézkes, de ez a megvalósult geekgasm lenne. Ezek után már követelem a Titkos háború filmrevitelét is!

Joggal merülhet fel az olvasóban a kérdés, hogy vajon milyen hibái lehetnek a filmnek?

Ebből is mondok egyet azért:

Az Amerika Kapitány: Polgárháború minden komolysága és érettsége ellenére még továbbra is nélkülözi az igazán nagy drámákat. Nem várok persze Trónok harca-színtű szadizmust az alkotóktól, de sokat segítene, ha nem olyan tessék-lássék tragédiák történnének, mint amilyen Coulson ügynök (kamu)halála vagy Higanyszál kicsit bárgyú önfeláldozása a két korábbi Bosszúállók epizódban. Ha ezeknek a csapásoknak súlya is lesz, akkor nő majd fel az MCU nevű nagyon szórakoztató, de egyelőre csak nagydumás kisfiú.