Film

Doctor Strange egy önimádó pöcs

Muchichka László
Muchichka László

Ügyeletes jó zsaru. 2016. 11. 03. 17:27

De több, mint egy misztikus Vasember-pótlék. Kritika.

A Doctor Strange kapcsán az a furcsa, hogy szóról szóra idetehetem azt, amit Zsótér kolléga kicsit több, mint egy éve leírt a Hangya-film bevezetőjeként, vagyis:

A Marvel Studios újfent nem árul zsákbamacskát, megint a szuperhős útjának szokásos dramaturgiájú első fejezetét kapjuk, amelyben a hős valamilyen módon elnyeri képességét, ami által próbára tétetik jelleme, megmérkőzik az antagonistával, és a film végén mindenki boldogan él, amíg… – a Marvel filmek esetében – jön Thanos, és szét nem barmolja az Univerzumot, de az kicsit odébb van.

Sőt, ami még tréfásabb, hogy kritikája utolsó mondatát erre a filmre is érthette volna:

A Marvel csinált egy korrekt filmet, ami abszolút megérdemli, hogy főhőse idővel csatlakozzon a Bosszúállókhoz.

Mit jelent ez a fatális véletlen?

Azt, hogy a Marvel a jól kitaposott ösvényen haladva tágítja tovább filmes univerzumát és jottányit sem változtat azon, ami már eddig is dollármilliókat hozott a konyhára.

Mi is a Marvel recept tehát a fentebbi esszenicális megfogalmazáson kívül?

  • Végy olyan színészeket, akiknek legalább olyan jól áll Shaespeare, mint a szuperhősgúnya
  • Alkalmazz olyan rendezőt, aki kisebb költségvetésű produkciókkal már bizonyította, jól érti a szakmáját
  • Használj olyan utalásokat, hogy a film betagozódhasson az univerzumba
  • Ne vedd komolyan az alapanyagot, hiszen mégiscsak spandexes önbíráskodókról van szó, de legyél hű a matériához.

Jelenti ez azt, hogy egy újabb önismétlő film született?

Igen is, meg nem is.

Doctor Strange filmes manifesztációja olyan, mint a szegény ember Vasemberének és Batmanjének a szerelemgyereke, kicsit öntelt, arrogáns, geci, csipkelődő is egyben, szóval láttunk már ilyen karaktert, de a csodadokin keresztül megérkezett végre a mágia, amely még tovább tágítja a már amúgy is a világűr túlsó szegletéig meghosszabbított Marvel-univerzumot. A hősnek ezúttal is traumán kell átesnie (kiválóan ívelő idegsebészi pályáját tönkreteszi egy kezeit ért baleset, így alkalmatlanná válik az operálásra), majd a keleti gyógymódok felé indul, de Nepálban nem olyan lovat kap, amire számít, mert jól megtanítják varázsolni.

A varázslatok nem túl gázosak?

A misztikum már eddig is ott lebegett a Marvel-filmekben, elég csak a Tesseractra; Thor világára, Asgardra; a Skarlát boszorkány valóságtorzító képességére; vagy éppen Loki jogarára gondolni. Ezek már kellőképpen megágyaztak annak, hogy a Marvel 13. alkotása csak varázslatokkal operáljon. Ráadásul Strange tanítója, az Ősmágus (Tilda Swinton) viszonylag egyszerűen megmagyarázza a szkeptikus dokinak, hogy a varázslatok bizony olyanok, mint afféle forráskódok. Téma lezárva.

Ez egy Harry Potter-epizód Sherlockkal?

Nem, mert Strange-nek szüksége van némi tanulásra, hogy a Föld legnagyobb mágusa legyen, ráadásul neki is társainak hiába van birtokában mindenféle olyan dolog, mint a tükördimenzió, az asztrálsík és az időhurkok kontrollálása, mindent azért nem tudnak megtenni. Szerencsére – tehetjük hozzá joggal, mert a Sólyomszemhez hasonlatos földi halandóknak semmi esélye nem lenne ellenük, pusztán az, hogy orvul hátba lövik őket egy föld-levegő rakétával.

Béna a főgonosz?

Kaecilius (Mads Mikkelsen) nem túl sokat van a színen, de legalább a motivációs készlete nem annyi, hogy „szemét vagyok, mert egy szemét vagyok”.

De ugye nem annyira béna Strange jelmeze, mint a trailerekben?

Folyamatosan tesz szert ruházatára, a köpenyével való találkozása még vicces is, de olykor túltolt burleszk-elemeket tartogat.

Strange a képregényekben összetett személyiség. Hát itt?

Mint említettem, az elején egy szkeptikus, önimádó alakot kapunk, aki jó hosszú utat tesz meg, hogy a végén New York mágikus őrzőjévé váljon.

A csodadoki a képregényekben többször is jár a Pokolban. Az, hogy egy horrorrendezőt kértek fel, azt jelenti, hogy ez egy félelmetesebb Marvel film?

Scott Dericson nevéhez valóban olyan újhullámos horrorfilmek köthetők, mint a Sinister, az Ördögűzés Emily Rose üdvéért vagy a Távozz tőlem sátán, de a film legdurvább jelenetében is csak sziluettben látjuk, hogy valakinek elválik a feje a nyakától.

A látvány tényleg olyan, mint az Eredetben?

Nem, eredetibb.

Akkor most jó film, vagy nem?

Szórakoztató, vicces és profi, mint a Marvel-filmek zöme. Nem váltja meg a világot, de behoz számos új és izgalmas témát/karaktert, ami az univerzumépítés nagy előnyére válhat majd. Ha a Vasembert és a Hangyát szeretted, ezt is fogod. Talán azért is, mert a legkompaktabb az eddigi Marvel-filmek közül, van ugyan néhány utalgatás a Bosszúállókra, de önmagában, FILMKÉNT is megállja a helyét.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

A nindzsák ingyen játszanak

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.