Képregény

Amikor világok találkoznak: Star Trek a majmok bolygóján

Pongrácz Máté
Pongrácz Máté

2017. 07. 21. 06:00

Emlékeztek a klasszikus Star Trek sorozatnak arra a részére, amikor Kirkék egy olyan Földön találták magukat, amelyet intelligens főemlősök uraltak? Nem? Pedig, olyannyira kézenfekvő ötlet, hogy nem is értem, hogy eddig miért nem jutott eszébe korában senkinek. Szerencsére 2015-ben a Tipton testvérek és Rachel Stott végre elhozta azt a crossovert, amire már majdnem negyven éve várnak a sci-fi rajongók: Star Trek a majmok bolygóján!
Korábban a témában:

A majmok bolygója nem sorozatnak indult és legkevésbé sem a gyerekeknek készült, ám ez nem akadályozta meg a producereket abban, hogy a hatalmas siker után szinte futószalagon kezdjék el gyártani a folytatásokat. Miután pedig a 70-es években (kissé későn) felismerték, hogy milyen aranytojást tojó tyúkra leltek, a filmek mellett/után korábban nem látott mértékben jelentek meg a filmekhez (és TV sorozathoz) köthető akciófigurák, gyűjthető kártyák, albumok, könyvek és persze nem utolsósorban a képregény-füzetek. Maguknak a filmeknek rengeteg, különféle képregény adaptációja készült: japán mangától kezdve, Zorád Ernő feldolgozásán át egészen az amerikai Gold Key Comics klasszikusaiig. Majd a 70-es évek „majomlázának” csúcsán a Marvel első alkalommal vágott bele a filmek cselekményéhez már konkrétan nem köthető, önálló A majmok bolygója történeteket kiadásába. A rövid életű Planet of the Apes magazinnal aztán a Star Wars végzett. Lucas űroperája úgy söpörte el az „apemania-t”, mintha az sosem lett volna.  A 2001-es remake idején a Dark Horse Comics próbálta feléleszteni a brandet, ám Burton filmjének relatív sikertelensége miatt, ez sem bizonyult hosszú életűnek. Végül a 2011-es reboot széria indulásakor a jogokat frissen megszerző Boom Comics indította újra a majmok képregényes karrierjét. Ám ezúttal nem pusztán az éppen aktuális szériához (azaz a Rise of the Planet of the Apes-szel elindult reboothoz) kötődő képregények láttak napvilágot, hanem a kiadó belevágott egy, a klasszikus filmek idővonalában és világában játszódó sorozat kiadásába is. Így jutunk 2014-be, amikor is végre megtörtént a csoda: a Boom Comicsnak sikerült megegyeznie a Star Trek jogokat birtokló IDW Publishing-gal, így a két kiadó kollaborációjából megszülethetett a Star Trek/Planet of the Apes: The Primate Directive.

Nem csodálnám, ha sokan szkeptikusak lennének az elsőre talán kissé erőltetettnek hangzó koncepció létjogosultságával szemben. Való igaz, hogy az ehhez hasonló crossoverek sokszor nem sikerülnek valami fényesen, hiszen gyakran kizárólag azért készülnek el, hogy a két ismert név összevonásával megkétszerezzék az eladásokat. Emiatt pedig többnyire nem is lépnek túl a szimpla fanservice szintjén. Noha ez utóbbi hibát(?) a Star Trek/Planet of the Apes sem tudta teljesen kikerülni, a  Tipton testvérek ötrészes sorozata (amely eredetileg 2014 áprilisa és 2015 decembere között futott) már a koncepció szintjén is sokkal érdekesebb a legtöbb hasonló jelegű crossovernél.

Hiszen a Star Trek és A majmok bolygója tulajdonképpen ugyanannak az érmének a két oldala. Az emberiség jövőjéről született elképzeléseik szinte szöges ellentétben állnak egymással. Míg Rodenberry által megalkotott világ majdhogynem egy tökéletes utópia, ahol az emberiség békében és egységben él egymással, ahol megszűnt minden faji és osztálybeli konfliktus, addig A majmok bolygója a filmtörténet egyik legsötétebb disztópiája, amelyben nem elég, hogy egy atomháború tönkretette a földet, de az emberek is állati szintre süllyedtek vissza.

A történet felütése tökéletesen illeszkedne a klasszikus Star Trek sorozat bármelyik epizódjának nyitányába: a klingonok újfent valami rosszban sántikálnak és az Enterprise legénységének jut a feladat, hogy kiderítsék ennek mibenlétét, illetve, ha szükséges megakadályozzák annak véghezvitelét. Hamarosan kiderül, hogy mivel az organiai békeszerződés megtiltja a klingonoknak, hogy terjeszkedjenek az univerzumban, így a birodalom növelése érdekében kénytelenek voltak egy alternatív megoldáshoz folyamodni. Sikerült utat nyitniuk egy párhuzamos univerzumba. Miután pedig az Enterprise követi a klingonok vezérhajóját ebbe az új világba, szembesülnek vele, hogy a klingonok elsőként az itteni Földet akarják a befolyásuk alá hajtani. Csak éppen az itteni Földön nem az ember, hanem a főemlősök az uralkodó faj, így Kirkéknek nem pusztán a klingonokat kell megállítani, de arról is dönteniük kell, hogy van-e joguk megváltozatni a bolygó fajai között tapasztalható status quo-t.  Ez utóbbi főleg akkor válik kényes kérdésé, amikor a legénység találkozik a bolygó egyetlen értelmes homo sapiensével, a makacs és forrófejű Taylor hadnaggyal.

Mivel elsősorban egy Star Trek képregényről van szó, (amelyben a majmok bolygója egy ugyanolyan furcsa környezet, mint a klasszikus sorozat hasonlóan bizarr helyszínei), így A majmok bolygója filmek tematikai elemei – pl. az állatkísérletek problémája – csak röviden említve bukkannak fel a kötetben.  (Ennek megfelelően a kötet teljesen élvezhető a Boom Studios más A majmok bolygója képregényei nélkül is, hiszen Kirkék közvetlenül a klasszikus film fináléja után kerülnek a bolygóra.) Persze érthető, hogy az Enterprise sokat látott legénysége miért reagál sokkal higgadtabban a majom bolygóra, mint a Charlton Heston által játszott Taylor tette, mégis kissé úgy érződik, hogy túlságosan hamar túlteszik magukat a tényen, hogy a föld egy potenciális jövőében az emberszabású főemlősök uralkodnak majd.

Azonban, ha nem a gondolatiságot és a filozófiát keressük a képregényben – bár a téma miatt nem teljesen téves elvárás ez sem – akkor meglehetősen jól szórakozhatunk. A Star Trek/Planet of the Apes: The Primate Directive ugyanis egy feszes cselekményű, pörgős és alapvetően jól megírt kalandtörténet, amelynek szinte teljesen olyan érzete van, mint, ha egy elveszett Star Trek epizódot nézne az ember. (Felépítésében tökéletesen igazodik a klasszikus epizódokhoz, megjelenítve annak minden kötelező toposzát, még Kirk inge is elszakad az egyik verekedésben. Csak a „feláldozható piros egyenruhás” nem hal meg, de erre a hagyományra is kapunk egy megmosolyogtató kikacsintást.) Ráadásul alaposabb és jobb folytatása A majmok bolygójának is, mint a Beneath the Planet of the Apes. Taylor karaktere ugyanis sokkal kerekebb és átgondoltabb karakterívet kapott ebben a képregényben. Amellett, hogy szép lassan sikerül elfogadnia és megbékélni a bolygója sorsával, közben nem adja fel a harcot sem, ez pedig sokkal szebb lezárása az útjának, mint A majmok bolygója 2. fináléja.

Ami a rajzokat illeti, Rachel Stott kezdő létére sem végzett rossz munkát. A letisztult, erős kontúrokat használó képi világával nincsen komolyabb gond. Charlie Kirchhoff erőteljes, élénkebb színeivel kiegészítve egészen jól sikerül megidéznie a Star Trek elegáns futurista hangulatát. Egyedüli gyengesége talán az arcok, de egy két furább grimaszt leszámítva alapvetően itt is sikerült eltalálnia az eredeti sorozatok színészeinek fizimiskáját. (Ez alól egyedül Kirk kivétel ő ugyanis – főleg a történet első felében – valamiért inkább William Shatner és Chris Pine eltitkolt szerelemgyerekére hasonlít.)  Az viszont kissé kár, hogy nincsen több egész oldalas, monumentális rajz. Bár az oldalak így sem érződnek túl zsúfoltnak, a panelek követhetően, itt-ott egészen dinamikus hatást keltve vannak elrendezve, csak éppen ennek a történetnek jól állt volna még néhány monumentális, egész oldalas rajz. A kötet végén megtaláljuk a füzetekhez készült alternatív borítókat is, amivel csak az az egyetlen „gond”, hogy George Pérez retro képregényeket idéző grafikája (alsó kép: felső sor, baloldali borító). J.K. Woodward festett vagy Joe Corroney részletgazdagabb stílusa mellett Stott munkája kissé fapadosnak, stílustalannak érződhet. (Legalábbis én talán jobban örültem volna, ha Pérez rajzolja az egész képregényt, jobban megidézve így a sorozatok hatvanas-hetvenes évekbeli hangulatát. Persze nyilván nem fair tőlem sem, hogy egy alapvetően teljesen korrekt, elsőkötetes rajzolót, egy Jack Kirby díjas veteránhoz hasonlítok.)

Mindent egybevéve azonban a Star Trek/Majmok bolygója képregény egy kellemesen szórakoztató, könnyed, az alapanyagokat tiszteletben tartó és azokat jól összevegyítő kalandtörténet. A kötet legnagyobb erénye egyértelműen az, hogy a szerzők nem csak ismerték, de érezhetően szerették/tisztelték az alapanyagokat, így mindent bele is adtak abba, hogy a lehető legjobban mixeljék őket össze. A klasszikus Trek sorozat és A majmok bolygója rajongóknak mindenképpen ajánlott, de mivel kellő részletességgel – itt-ott talán enyhén szájbarágósan – vázolják fel a helyzetet, így igazából bárki kedvét lelheti benne, aki minimálisan ismeri a két franchise-t, azaz látta az első majmok bolygója filmet, és tisztában van az eredeti Star Trek karaktereivel.

Star Trek/Planet of the Apes: The Primate Directive (2015), írta: Scott és David Tipton, rajzolta: Rachael Stott, kiadja: IDW Publishing. Értékelés: 7/10 majomraptor

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

A 10 legjobb Star Wars-sztori

A nindzsák ingyen játszanak

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.