HIRDETÉS

HIRDETÉS

Sorozat

Star Trek Discovery: 1. évad Pilot – A világűr sötét és tele van iszonyattal

Roboraptor naplója. Csillagidő: 2017. szeptember 24. Több mint egy évtized után újra elindultunk a végső határ felé. Bár két rész után is rengeteg kérdésünk van a Discoveryvel kapcsolatban, ám az irány mindenképpen érdekesnek tűnik.

HIRDETÉS

HIRDETÉS

A Discovery egészen úgy kezdődik, ahogy azt egy Star Trek sorozattól várná az ember. Hőseink, a U.S.S. Shenzhou kapitánya (Michelle Yeoh) és első tisztje (Sonequa Martin-Green, a sorozat főszereplője: Michael Burnham) sikeresen megment egy egész fajt a szomjhaláltól, majd épp mielőtt elérné őket a pusztító homokvihar, hirtelen berobban a Shenzhou, hogy új kalandok felé vigye őket. Noha ezután nem a megszokott „Star Trek zenére megy a hajó a bolygók előtt” nyitókép következik, ám a modernizált, minimalista főcímet leszámítva a sorozat eddig egészen hű Gene Roddenberry eredeti, optimista és pozitív hangvételű jövőképéhez. A Bolygók Egyesült Föderációjának felfedező csillaghajója (a faji/nemi szempontból teljesen diverzifikált legénységével) járja az űr végetlenjét, felfedez különös új világokat, felkutat új életformákat és eljut oda, ahová ember még nem merészkedett.  Mindeközben pedig ott segít, ahol tud. Ahogy tenné ezt a főcím után is, amikor egy, a Föderáció peremvidékén lévő rejtélyesen megrongálódott űrszondához vezénylik. Ekkor még a főhőst és a nézőt is egészen magával ragadja az ismeretlen felfedezésének izgalma, aztán jönnek a klingonok és minden megváltozik.

A TV-s keretek között abszolút látványos űrcsaták nem a legújabb Star Trek filmek könnyed űrkalandját juttatatják az eszünkbe, hanem sokkal inkább a Zsivány egyes kietlen és kilátástalan űrháborúját. A Discovery-t láthatóan ugyanannyira inspirálták korunk sikersorozatai (Trónok Harca), mint Roddenberry világa. Az új Star Trek ugyanis egyelőre jóval komorabbnak és sötétebbnek ígérkezik, mint a korábbiak. Mindez a komorság pedig a dizájnon is érezhető.  Leszámítva néhány brutálisan túlfényelt jelenetet (amelyeknél még J.J. Abrams is felvenné a napszemüveget) a Discovery kifejezetten sötét tónusú látványvilággal operál. A Shenzhou parancsnoki hídja már-már lehangolóan komornak tűnik, főleg a – bármelyik – Enterprisehoz képest. Ez a komorság pedig a dizájn többi elemén is meglátszik: a klingonok csúnyábbak, és már megjelenésükben is agresszívabbak, mint eddig bármikor. (Az igazat megvallva nekem még szoknom kell az új kinézetet, kicsit a 90-es évek túldizájnolt „extrém” akciófigurái jutnak róluk eszembe.)

HIRDETÉS

Az új sorozat ráadásul leszámol a korábbi szériák többségének epizodikus formátumával, és már most láthatóan egy sokkal összefüggőbb, szériazáltabb történet adja majd az évad gerincét. Amelyben az eddigieknél sokkal nagyobb hangsúly jut majd egy – abszolút értelemben vett – főszereplőre, és az ő személyes útjára. Ez pedig a sorozat eddigi legérdekesebb szegmense: Burnham ugyanis, noha ember a vulkániak között nevelkedett. Ráadásul közülük is a legvulkánibb vulkáni, Sarek (Spock apja) fogadta magához, miután a Klingonok kiirtották a családját. Származása és múltja pedig már a nyitó részekben is érdekes/izgalmas konfliktusokhoz vezet, talán ő az eddigi Star Trek sorozatok (morális értelemben véve) legszürkébb főszereplője. Green alakítása bár nem kiemelkedő (kicsit visszaköszön a zombi-szappanoperás múltja), de komolyabb probléma sincs vele. Az alakítások amúgy összességében jók, de mivel az első két rész szereplőinek a többsége a folytatásban már nem tér vissza(?), illetve sok fontos szereplőt még nem láttunk, így színészileg egyelőre nehéz megítélni a sorozatot. A legjobb talán a Sareket játszó James Frain volt, aki egy-két jelenetében egészen pontosan tudta megidézni a karaktert eredetileg megformáló Mark Lenardot. (Az, hogy a főszereplőt minden vulkáni közül éppen ő neveli valószínűleg csak erőltetett fanservice.)

A probléma egyelőre nem a komorabb hangvétel, vagy a szériazált formátum, hanem, hogy az első két rész cselekménye nem igazán mer túllépni a sokszor látott toposzokon. Pedig az első jelenet – amelyben a Klingonok egy „nagy gonosz” eljöveteléről beszélnek, amiről hamar kiderül, hogy nem más, mint a Föderáció -, kifejezetten izgalmas, és morális/etikai/politikai dilemmák sorát hordozhatja magában.  Kár, hogy az ezt követő két epizódban játékideje alatt ezekből szinte semmit sem látunk: nem tesz semmit ez irányban. A Klingonok és a Föderáció kapcsolata épp olyan, ahogy azt az eddigi sorozatokban is láttuk. Az is kissé kiábrándító volt, hogy az aktuális fő gonoszt a „régen semmibe néztek, de most megmutatom, hogy klingonabb vagyok a többi klingonnál” sokszor látott, és nem túl árnyalt motivációja hajtja. Sajnos a másik oldal sem szenvedett hiányt sablonokból és egy-két már-már lehangolóan klisés megoldásból. Nagyon kíváncsi leszek arra, hogy az elkövetkezőkben vajon lemerik-e rombolni a Föderáció nimbuszát és „befeketítik-e” a galaktikus békehadtest kezét. Mert az eddigiekből ez nagyon egyenesen következne, és azzal nagyon új és izgalmas vizekre evezne a sorozat. (Mondjuk nem tudom, hogy mennyire örülnének ennek az elhivatott trekkerek.)

Igazából két rész alapján nagyon nehéz bármi előremutatót írni az új Star Trek sorozatról, hiszen a tényleges, lényegi cselekmény még csak ezután jön. A dupla hosszúságú nyitány csupán felvázolta az alapkonfliktust, bemutatta a főszereplőt és a fő gonoszt, de minden más – beleértve a címbéli űrhajó és legénységének bemutatkozása – még várat magára. Innentől pedig még bármi lehet a sorozatból, és bár az eddigi cselekmény nem túl eredeti, már most láthatóan rengeteg potenciál rejlik sorozatban. Így minden adott hozzá, hogy a Discoverynek hosszú és eredményes élet jusson, én szurkolok. Reméljük, hogy a kezdőepizódok kissé kiforratlan cselekménye csak a szokásos pilot epizódokra jellemző gyermekbetegségek tünetei, amelyeket hamar kinő a sorozat.

6 /10 klingonraptor

Star Trek: Discovery (1. évad)

Star Trek: Discovery

sci-fi
15 epizód
Premier: 2017. szeptember 19.
Csatorna: Netflix

Pongrácz Máté a Budapest Corvinus Egyetem Szociológia szakán végzett. A műfaji filmek nagy kedvelője és az elfedett, obskúrus, de értékes darabok felkutatója. A szerzői trash védnöke és Zardoz hírnöke.