Rick and Morty: 3. évad – Gyorstalpaló világfájdalomból

Rick Sanchez, a multiverzum Föld bolygóinak legfantasztikusabb elméje és egyben legfaragatlanabb bunkója visszatért, hogy újabb nagy adag, eszelős és tanulságban jócskán bővelkedő kalandra invitáljon bennünket. Oldalán természetesen a folyamatosan a pánikroham küszöbén egyensúlyozó unokája, a Ricknél jóval jámborabb Morty akciózik. Szükség is van a rátermettségre, hiszen hőseink ezúttal is komoly kihívásokkal találják szemben magukat, legyen az egy néhány évvel korábbi sikerfilmre emlékeztető posztapokaliptikus világ, saját személyiségük negatív oldala, vagy éppenséggel az Amerikai Egyesült Államok elnöke.

Igazán jó sci-fi filmek és sorozatok ritkán születnek. Ennek egyik oka jó eséllyel a bőség zavara, hiszen ebben a műfajban gyakorlatilag minden megengedett, a történetmesélőnek csak a fantáziája szabhat határt. Épp ezért valódi zseninek kell lenni ahhoz, hogy a bátor vállalkozó a végtelen tárházból ki tudja ragadni a megfelelő elemeket, amelyekből találó gondolatiság beágyazásával katartikus egész születhet.

Márpedig a Rick and Morty az utóbbi évek egyik legjobb science fiction története.

Létezik a kezdők szerencséje, igen. A siker meg is ismétlődhet mondjuk egyszer. De az, hogy a sorozat készítői immáron harmadszorra prezentálják képzelőerejük beláthatatlan, géniuszi mélységét, egyszerűen lenyűgöző. Rick és Morty univerzumának eddig ismeretlen szegletei nyílnak meg, ahogy az alkotók jellemzően pont azokból a lehetőségekből faragnak letaglózóan erőteljes cselekményszálakat, amelyeket sokan valószínűleg reflexből elvetnének.

Rendkívül érdekes elem az uborkává alakult Rick, aki végigküzdi magát a csatorna akadályain, miközben az egész epizód a zsákutcába futott családmodellt elemzi, és szintén lenyűgöző, ahogy a sorozat mindössze 22 percben prezentál szinte már forradalmi szintű, mesteri disztópikus látomást, amikor elkalauzol bennünket a Rickek és Mortyk választási válságban tengődő Citadellájába. Mindeközben persze egymást érik a popkulturális utalások, így megidéződik a Mad Max, a Bosszúállók és a Csillagok között is.

Ám fontos megjegyezni, hogy ez egy nagyon szomorú, pesszimista történet.

Ebben a sztoriban nem léteznek a hősök. Legalábbis nem abban a formában, amit a hollywoodi mainstream blockbusterkultúráján csüngve megismertünk. Rick és Morty világa hibásan működő, kaotikus rendszer, ami az intelligenciát kisebbségi alapon megveti, gyakorlatilag bűnként kezeli, így generálva potenciális megmentőiből önpusztító, közönyös antihősöket.

Mindenki a tagadásba menekül. Rick egész raktárnyi Morty agyából eltávolított emléket őriz, amelyek, ha maradnak, őrületbe kergethették volna a fiút. Beth, Rick lánya és Morty édesanyja, képzeletbeli világként kezeli azt a Rick által kislánykorában gyártott miniuniverzumot, ami végül egy élő ember börtönévé vált. Jerry, Morty a családól frissen száműzött apja pedig egyszerűen csak túl buta ahhoz, hogy felfogja, nem kellene egy bolygóközi harcos amazonnal randiznia.

Nyilván az sem véletlen, hogy jóformán mindegyik szereplő érzelmi analfabéta.

Meglehetősen kétségbeejtő a történet állásfoglalása az őszinte szeretet kapcsán. Epizódról epizódra az lehet az érzésünk, hogy a karakterek csak akkor mutatják ki szeretteik felé, hogy hogyan éreznek, amikor annak életmentő szerepe van, de többnyire igyekeznek kibújni az érzelemkinyilvánítás terhe alól. Ennélfogva folyamatosan él bennünk a gyanú arra vonatkozólag, hogy talán ez egy olyan negatív univerzum, ahol a valódi, mély és pozitív emóciók nem is igazán léteznek.

Mindezt kiválóan kigondolt, jól megírt és kreatívan tálalt humorvilág közvetíti. A Rick and Morty élcelődésének semmi sem szent, de tulajdonképpen pont ettől érződik a poéntárház részletgazdagnak, őszintének és erőteljesnek. Mert ez a sorozat nem riad vissza attól, hogy extrémebb momentumokat is prezentáljon (a halhatatlanságzónában egymásra lövöldöző gyerekek vonala pusztítóan brutális), de azért azt is tudja, hogy hol van a határ. Így nem válik sem fölöslegesen túlzóvá, sem pedig önkényessé vagy ízléstelenné.

A Rick and Morty harmadik eljövetele ugyanúgy kihagyhatatlan, mint az első kettő. A különböző űrlények, alternatív világok és uralomra törő mókusok dacára ez a sorozat mindvégig az emberről szól. Arról, hogy mi fán termünk és arról, hogy nem vagyunk sem eredendően jók, sem pedig eredendően rosszak. Él bennünk a pozitív lelkület, ám ez életképtelen az egyensúlyt hozó, toxikus negatívum nélkül. Ezek vagyunk mi. Rickek és Mortyk. Tessék elfogadni!