Kézenfekvő lenne úgy lefestenem a Better Watch Out-ot, mint a Reszkessetek, betörők! egy véresen komoly verzióját, amelyben nem fogunk annyira őszintén kacagni a homlokon csattanó festékesbödönön. Már csak azért is, mert ebben a konkrét gegben Chris Peckover teljesen tudatosan idézi meg mindenki kedvenc karácsonyi filmjét, de alkotása nemcsak annyiban érződik modernebbnek, hogy a kor divatjára jellemző önreflexió és műfajokon túlmutató metanarratíva is található benne, hanem ténylegesen is egy felnőttebb megközelítése a témának.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Persze aligha érdemes számon kérni a Reszkessetek, betörők!-ön, hogy Kevin tucatnyi, a valóságban bőven halálosnak bizonyuló sebet okozott nevetve (ezt megtette azóta számos videó és szőrszálhasogató rajongó is), de a Better Watch Out mégis azért izgalmas, mert komolyan veszi ezt a látszólag komolyan vehetetlen szituációt. A film már alapvetésében is hordoz egy olyan csavart, hogy spoiler lenne már csak ezt is lelőnöm, így elégedjetek meg annyival, hogy egy 12 éves srác és bébiszittere válik egy családi házra rontó idegenek célpontjává a karácsony előtti napokban.
A továbbiakra nézve is nehéz besorolni a Better Watch Out-ot, ugyanis egy sima home invasionhöz (és horrorhoz) képest túlságosan is formabontó, vígjátéknak kellően laza és abszurd, de esze ágában sincs elviccelni a helyzetet, a végeredmény valahol egy fekete komédia és egy morbid thriller között helyezkedik el félúton. A film általános furcsasága is ebben érhető tetten, hogy nehéz eldönteni, ki a valódi főszereplő, a támadó vagy az áldozatok, ennek megfelelően pedig a jelenetekben is érzékelhető egy kis zavarodottság, hogy milyen műfajban működjenek, vagy milyen hangulatot kommunikáljanak a néző felé. Vagy éppenséggel ez lehet teljesen tudatos is, a forgatókönyv ugyanis egy olyan dinamikát alakít ki, ahol nincs kielégítő végkimenetel – akármilyen megoldás is születik, az biztosan a komfortzónánkon kívül fog esni. A játékidő előrehaladtával pedig egyre jobban kirajzolódik, hogy nincs visszaút, elsősorban a sötét oldalra tévedő szereplők számára, akiket sokkal jobban szeretnénk kedvelni, mint azt magunknak is be merjük vallani. Elsősorban ezért sem egyszerű eldönteni, hogy kinek az oldalára álljunk, mert nehezen tudjuk feldolgozni, hogy azokat a karaktereket vesztjük el (erkölcsileg) szép sorra, akiket eredetileg hőseinknek gondoltunk.
HIRDETÉS
Chris Peckover mindenesetre rutinosan bánik a jelenetekkel, és mindig el tudja érni, hogy legyen valamin vagy valakiért izgulnunk, egy kellemes és mindvégig feszült másfél órát szolgáltatva a Better Watch Outtal, de éppen az a lényeg, hogy a felszín alatt egy mélyeségesen felkavaró filmmel van dolgunk. Ami különösképpen is súlyt ad a műnek, hogy a horrorfilmek egysíkú ábrázolásán messze túlmenően fest egy rendkívül hiteles képet a pszichopátiáról. Főgonoszunk nem csupán egy machetés őrült, akit valami gyerekkori trauma sarkallt pszichózisára, hanem egy olyan személy, akinek elvetemültsége egészen hétköznapi ingereken alapul, és egészen hétköznapi módokon nyilvánul is meg.
Ez teszi fel a koronát a film nyugtalanító atmoszférájára: akármennyire is bizarr a vásznon látottak túlnyomó része, alatta mindvégig meghúzódik, hogy legyen bár elvetemült ez az agyszülemény, igazából csak egyetlen megborult elmén múlik, hogy ez a valóságban is bármikor lejátszódjon. És azzal, hogy Peckover nem a mozgóképesen helytelen fizikát és anatómiát csatornázza be elborult ötleteibe, csak még jobban kihangsúlyozza az őrült ötletek valóságszagú feldolgozásának feszültségét.
Egyszóval a Better Watch Outot nemcsak a kellemes karácsonyi moziktól, de a Rare Exports– és Krampusz-féle elborult ünnepi filmektől is rettentő távol áll. Lehet, hogy egy laza, könnyed játék a horrorműfajokkal és a karácsonyi toposzokkal, de mélyen belegondolva egy rendkívül komoly és időszerű pillanatképe annak, hogy mire képes néhány rossz inger és egy pszichopata elme.
