Könyv

Veres Attila: Odakint sötétebb – A vidéki alienek szürke hétköznapjai

1983-ban legalább három történelmi jelentőségű esemény történt kishazánkban; megszületett ennek a kritikának a szerzője, bemutatták az egyik legjobb magyar filmet, a Jób lázadását, és idegen lények szállták meg az ország egyik megyéjét. Utóbbi természetesen csak Veres Attila bemutatkozó könyvében igaz, amivel a fiatal szerző nagyot szeretne markolni, ám a végére csak üres nagyotmondás marad az ígéretes felütésből.
Korábban a témában:

Én tényleg szeretni akartam ezt a könyvet, mert jó az ötlet, amire épül, és tulajdonképpen jól is indul. Megismerjük Gábort, aki egy fájdalmas szakítás után úgy dönt, életét a cellofoidáknak szenteli. Így hívják a lényeket, akik 34 évvel ezelőtt, egyik pillanatról a másikra megjelentek Magyarországon, azóta pedig rezervátumokban és telepeken tengetik életüket. Egy ilyenbe érkezik kulimunkára hősünk, ám hamar meg kell tapasztalnia, hogy ezek a különös teremtmények megmagyarázhatatlan események okozói.

A regény első egyharmada igazán élvezetes, bár cselekmény nem sok van. Cserébe bepillanthatunk egy érdekes világ kulisszái mögé, és megismerkedhetünk ennek az alternatív Magyarországnak a történetével is. Veres ugyanis minden fejezetet apró intermezzókkal indít, ahol fiktív újságcikkek, tévériportok és popdalok segítségével vázolja fel, hogyan reagált a társadalom a hívatlan vendégekre. Megszólal többek között Csurka István, a Tankcsapda vagy éppen Werner Herzog. A könyv legjobb pillanatai ezek, igazi stílusbravúr mind. A fiatal író a rejtélyeket is szépen adagolja, mindig történik valami furcsaság, amivel megdöbbenheti olvasóját.

Aztán jön a lejtmenet: Veres ugyanis ahelyett, hogy kifejtené a felvázolt titkokat, vagy éppen jobban bemutatná a cellofoidákat, egyre csak halmozza a misztikumot, megállíthatatlanul, fullba nyomva. A könyv második fele azoknak lehet nagy élmény, akik imádták az olyan filmeket vagy sorozatokat, mint a Prometheus és a Lost. Egyik mystery box éri a másikat, minden rejtély újabb rejtélyre nyit ajtót, miközben az olvasó nem győzi kapkodni a fejét, és csapkodni a homlokát, hogy „ez most komoly?”. Válaszok pedig sehol. Félreértés ne essék: nem várom el, hogy egy regény mindent a számba rágjon, szeretek én gondolkodni, de az állandó mindfuckokra épülő narratíva egy idő után elképesztően irritáló.

Nem szeretnék spoilerezni, de a könyv utolsó harmada már tényleg túl van minden határon. Az addigi szürke, földhözragadt hangnemet felváltja a totális humbug, ahol a Nagybetűs Gonosz ördögi módon az egész Létezést akarja elpusztítani. Szerepet kap itt egy beszélő bölény, kannibalizmus, túlvilági élet, és természetesen az Élet Nagy Kérdései. Sajnos Veresnek nincs igazán mondanivalója utóbbiról, néhány kőegyszerű bölcsességen kívül nem futja másra. A kifejezést, hogy „túltolta”, erre a könyvre találták ki.

Mindez azért igazán szomorú, mert meggyőződésem, hogy Veres jó író. Vagy legalábbis profi. Stílusa élvezetes, a figurákat is jól mozgatja és árnyalja, és néhány ötlete abszolút megsüvegelendő. Éppen ezért beérhette volna kevesebbel is: talán ha kevésbé akarta volna két oldalanként sokkolni és meglepni olvasóit, nagyobb hatást ért volna el.  A különösen ízléses borítóért jár egy plusz pont, de az Odakint sötétebb így is alulról súrolja a közepest, paraszthajszálra a bűnrossztól.

Veres Attila: Odakint sötétebb
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadási év: 2017
Oldalszám: 272
Értékelés: 3/10 raptor

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Roboraptor Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.