Film

Messzi, messzi, de szűkülő galaxis – Az Ellenállás politikai működése

roboraptor
roboraptor

2017. 12. 28. 08:00

Az elmúlt pár évben nagy és hiánypótló hagyományt teremtett Tóth Csaba, aki a science fictionok világát elemezte politológusi szemmel. Előbb egyedül A sci-fi politológiája címmel, majd idén már új szerzőkkel kiegészülve, újabb univerzumokat ismertetett meg egy eddig nem ismert megközelítésből az olvasókkal Fantasztikus világok című könyvében. Jelen írás is ezen hagyományt kívánja folytatni. - Vendégírás.
Korábban a témában:

Pár hete debütált az új Star Wars-film. A kritikusok és a rajongók többé-kevésbé egybehangzó véleménye szerint az új epizód zseniális lett. Sokkal több értelmet nyert a két évvel ezelőtti Az ébredő erő vitatott cselekménye és karakterei, és talán visszaadta azok hitét is, akik az új trilógia első felvonása után temetni akartak a Disney Star Wars-gépezetét. Egy fontos téren szintén sikerült felülmúlnia elődjét: végre igazán sokrétű és izgalmas politikai konfliktusokat kaptunk egy fantasy-sci-fi köntösbe csomagolva. Szigorúan SPOILERES elemzésünkben Az utolsó jedik három politikailag is releváns cselekményelemét vizsgáljuk, elsőként az Ellenállást vesszük górcső alá.

Antidemokratikus ellenállók

A film kezdetekor az ellenállók éppen elkerülik az Első rend bosszútámadását: sikeresen elmenekülnek korábbi bázisukról. A film cselekménye az ő szemszögükből egy állandó védekezés és menekülés a Poe Dameron által vezetett, kétes megítélésű ellentámadás után. Ezen menekülés közben éri támadás a vezércirkáló parancsnoki hídját, aminek következtében a teljes vezetés életét veszti, egyedül az első számú parancsnok Leia Organa tábornok éli túl, ám ő is kómába esik.

A vezető hiánya mutatja be az ellenállók belső szervezeti mechanizmusát: az átmeneti parancsnokot nem választják, hanem kinevezik, többek tetszése ellenére is. Azt gondolnánk, hogy ezen antidemokratikus felfogás távol áll a jóktól, akik a fény, a szabadság és igazság harcosai. Ez azonban nincsen így. Az ellentét feloldásához meg kell értenünk az Ellenállás belső struktúráját, ha tetszik: hatalmi szerkezetét.

Míg Az ébredő erőben azt láthattuk, hogy az alapvetően A jedi visszatérben győzedelmeskedő Lázadók alapították meg az Új Köztársaságot, az ellenük fellépő, a Birodalom romjaiból erőre kapó Első Renddel szembeni küzdelem hívta életre az Ellenállást. Itt tehát egy kvázi galaktikus polgárháborús szembenállást találunk két eltérő katonai tömb, két eltérő világnézet, a jó és a gonosz között. Egyik fél sem domináns, egyik fél sem a galaxis egészét tekintve legitim berendezkedés oldalán áll. Ez a konfliktus nem hasonlítható össze sem a Szeparatisták, sem a Lázadók felkeléséhez.

Az ébredő erőben azonban egy fontos fordulat következik be: az Első Rend legújabb, bár sokáig nem életképes csodafegyvere elpusztította az ellenállókat támogató Új Köztársaság egyik fejlett, központi, ezáltal legfontosabb bázisát jelentő bolygórendszerét. Így tehát az Ellenállás politikai támogatóinak száma, ezáltal nyilvánvalóan katonai potenciálja is jelentősen csökkent. Nem tisztázott az Új Köztársaság szenátusa és az Ellenállók közti kapcsolat, az azonban egészen biztos, hogy míg előbbi egyértelműen politikai szereplő, utóbbit csak katonai mivoltából tekinthetjük politikainak.

Így fordulhat elő az, hogy maga az Ellenállás, ahogy korábban az eredeti trilógia lázadói is, inkább hasonlítanak egy katonai jellegű szövetségre, mintsem egy klasszikusan vett, pláne a modern békebeli demokrácia szabályait alkalmazó rendszerre. Ennek egyértelmű jele, hogy Leiára ugyan párszor még hercegnőként vagy királynőként hivatkoznak – holott hazája 30 évvel ezelőtt megsemmisült, – alapvetően az Ellenállás tábornokaként, katonai vezetői szerepet tölt be. Így egyértelmű, hogy a katonai hierarchia szabályainak megfelelően nem választás, hanem kinevezés útján történik a helyettesítés. A megbízott parancsnok tehát legitim vezető.

Katona és/vagy politikus?

Poe Dameron és az ideiglenes parancsnok Amilyn Holdo közti konfliktus alapja mindezek alapján értelmezhető egy, az Ellenállás belső szerepfelfogási problémájaként. Mit jelent ez? Poe egy elszámoltatható, politikai vezetőként tekint Holdora, akit ráadásul „önkényesen” neveztek ki felettesének. Ezzel szemben Holdo magát katonai vezetőként, a szigorú hierarchia felettes-beosztott kapcsolatot látja. Ezek miatt érthető, amiért Poe nyilvánosságot követel az emberek életét megmentő terv részleteinél, ezért szeretne demokratikus beleszólási jogot a döntésekbe, ezért küldi el Finnt, Rose-t és BB-8-et egy titkos és kockázatos misszióra, és végeredményben ezért tartja árulónak és menti fel pozíciójából az ideiglenes parancsnokot.

Poe számára a hatalomátvétel, bár formáját tekintve puccs-szerű, tartalmát tekintve egy legitimnek gondolt, a többség érdekében történő, morálisan igazolt tudatos döntés volt. A puccs sikertelenségét, annak hirtelen jött, kissé átgondolatlan megvalósítása buktatta meg, nem pedig Leia visszatérte. Vagyis ez azt jelenti, hogy amennyiben Holdo elárulja a tervét a cirkálón tartózkodó bármely embernek, úgy Leia helyében mindenki elkábította volna Poet. Poe karaktere tehát a morálisan helyes utat képviseli, aki a rendelkezésre álló információk szerint választja ki az igaz és helyes lépést. Természetesen ez korlát is a szereplő számára, hiszen kevésbé képes rendszerben, a csatában nem résztvevő, de döntéshozó vezetőként gondolkodni. Igaz, tehát Leia és Amilyn Holdo megállapítása, miszerint Poe csak egy „nagymenő pilóta”, nem pedig érett és alkalmas stratéga.

Poe, csak Leia visszatértekor szembesül azzal, hogy amit ő valójában egy öngyilkos akciónak gondolt, az az egyetlen működő terv; akit árulónak tartott, az az Ellenállás egyik legnagyobb mártírja: Amilyn Holdo. Holdonak nem volt kötelessége megosztania terveit és elképzeléseit egyik beosztottjával sem. Igaza volt abban, hogy az Ellenállás szigorúan véve egy katonai szervezet, így ő minden lépésével helyesen járt el, mind katonailag, mind morálisan igazolható valamennyi tette ideiglenes parancsnokként – ezt maga Leia tábornok is megerősíti. Holdo, tehát amellett, hogy legitim vezető, hatalmának forrását tekintve egyértelműen karizmatikus alak, aki karizmáját korábbi katonai sikereiből szerezte, melyet tovább növelt jelenlegi helytállása is.

Részükről ugyanakkor, téves volt az az elképzelést, hogy mindenképpen csak a szigorúan vett katonai dichotómiában szemlélték a galaxist: háború az Első Rend ellen. Ennél valójában egy jóval tágabb szerepet töltenek be: ideológiai és értékközösséget alkotnak. Vagyis, egyben politikai közösségként is élnek.

Háborús szabályok

Jogos tehát a felvetés, hogy az a négyszáz, a közös ügyért és jelen esetben az életéért küzdő ember dönthesse el a maguk sorsát. Ez egy tökéletesen igaz állítás lenne, amennyiben szereplőink egy lakatlan bolygón találnák szembe magukat a közösség működését és jövőjét meghatározó döntésekkel. Részükről viszont sajnos egy háborús konfliktus közepén kell mindezen döntéseket meghozni.

A háború mindig is kivételes esetnek számított bármely politikai berendezkedés szempontjából: a rómaiak a köztársaság idején ekkor ideiglenes egyszemélyi vezetőt választottak, a britek a második világháború idején egységkormányba szerveződtek,még a Régi Köztársaság szenátusa a Szeparatista Szövetséggel vívott küzdelem idején is különleges jogokkal ruházta fel Palpatine kancellárt. A háború természeténél fogva gyors és hatékony döntéshozatali rendszert kíván, szemben a demokrácia alapjait jelentő átlátható, megfontolt, és nyilvános döntéshozatalhoz képest. Természetesen az ellenőrizhetőség és elszámoltathatóság mindenhol követelmény, ám amíg egy lassabb békeidőben történő döntéshozatal általában nem jár túlzottan nagy hátránnyal az emberek életére, addig egy hasonló döntési rendszer harci vereségekben és emberi életekben jól mérhető károkat okoz.

Jelen háborús helyzet tehát szükségessé és célszerűvé teszi Leia és Holdo felfogását. Szerepükben mindenkor katonailag és morálisan igazolható módon jártak el, döntéseik a katonai szervezeti működésből és egyéni karizmatikus legitimitásukból következett. Amennyiben az Ellenállás katonai szereplőként hosszú távon, így a trilógia harmadik részében sikeresen szeretné felvenni a versenyt ellenségével, igazi hadsereggé kell válnia. Hasonló, hierarchizált szervezeti struktúrát kell létrehozniuk, mint, amilyen az Első Rendé. Kérdés ugyanakkor, hogy ennek a katonai tömbnek ki lehet a vezetője? A lázadók hagyományát képviselő Leia, vagy egy modern, friss szemléletű vezető, aki nem fél a szabályokat áthágni egy nagyobb jó érdekében? Meglepő, de az Első Rend oldalán, ugyanezzel a problémával szembesülünk. A különbség persze egyértelmű: a világnézetben, célokban és összességében a tartalmi eszközökben van.

(Gáspár Kristóf)

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.