Némelyik képregényemet nem használhatom szabadon, más elveszett, de olyan is akad, ami egyszerűen rossz.
A Mesék az ágy alól a második Lakatos-képregény a Lencsilány után, ráadásul antológia. A kötetben szereplő legkorábbi képregény 2008-as, a legfrissebb pedig 2016-os. A kötetnek viszont nem az a célja, hogy bemutasson egy komplett életművet, – hiszen Lakatosnak ennél jóval több illusztrációja és képregénye jelent meg élete során – hanem, hogy betekintést nyújtson abba a koponyába, amiből legismertebb művei, a Lencsilány képregény, a Dobozváros, az Emma és Tesla, A mosómedve, aki ki akarta mosni a világot vagy és az Óraverzum regények származnak. Lakatos egyik nagy erénye ugyanis, hogy grafikai készségei mellett – a kortárs képregénykészítők jó részével ellentétben – írói affinitása is van, ez a kettő pedig nem baj ha párban jár. Ebből az utóbbiból születtek a regények, az előbbivel párosulva pedig a Mesék az ágy alól.
Megannyi értelemmel bíró fajt irtottunk ki, pusztán azért, mert létükkel csúfot űztek a teremtésből, és saját elfajzott vérünkkel szemben folyton kudarcot vallunk.
Írói és grafikus készségei legjobban a Miserere homine – Ember irgalmazz! című történetben jönnek elő, ahol a Pelikán nevű gőzűrhajó legénysége Isten megtalálására adja a fejét. Nem csak az egyes panelek, hanem a történet is nagyon részletesen felépített, még ha ez nem is tartozik a legszórakoztatóbb történetek közé. Hiába ez az egyik legrégebbi mű, ez az egyik legkidolgozottabb is. Ez részben annak is köszönhető, hogy a szerző piarista gimnáziumba járt, amikor pedig a képregényt csinálta, az egyetlen polgári állását hagyta ott, hogy befejezhesse.
A kötetben minden képregény előtt van egy fél, maximum egy oldalas leírás, amik úgy funkcionálnak, mint egy múzeumban a kiállítási tárgyak alatti ismertetők. Nem befolyásolják ugyan az utánuk következő történeteket, viszont olyan kontextust adnak nekik, amit amúgy csak a szerző ismerhet.
Elmondja például, hogy milyen életkörülmények mellett, milyen vívódásoktól zaklatva, vagy épp valamitől inspirálva született egy-egy képregény. Ezek az ismertetők nagyon személyessé teszik az egész kötetet.
Adaptációt kétféleképpen készítek: néhány dolgot tartok meg a sztoriból, vagy ragaszkodom az eredetihez, és csak húzok a szövegen, de ami maradt, abba egyáltalán nem nyúlok bele.
A kötetben három adaptáció is helyet kapott. A kis gyufaáruslány egy Andersen-, a Pryck és Gríga egy Kemény István-, a Fekete csönd pedig egy Csáth Géza-feldolgozás. Közös jellemzőik, hogy bár mindegyik Lakatos sajátos stílusában készült, összességében mégsem olyan kiforrottak, mint a szerző saját, eredeti ötletei. Egyedi hangulatuknak, sajátos humoruknak és a történetvezetésüknek egyetlen célja van: alázatosan szolgálni az eredeti művet. Ráadásul ezekre maga a szerző is inkább kísérletként tekint, a Pryck és Gríga leírásában pl. be is vallja, sokkal jobban érdeklik a szereplők érzelmei, gesztusai és arcai, mint maga a képregény.
Szervusztok! Lakatos István vagyok és egy jó chilis babot fogok főzni! Magamnak.
Lakatos akkor a legjobb, mikor kompromisszumok nélkül, már-már csak és kizárólag saját szórakoztatására készít képregényt. A Dobozváros című első regénye kapcsán egyszer azt mondta: „Magamnak írtam. Hogy nekem tetszen. Aztán az tök jó dolog, ha másnak is.” Ez a hozzáállás a köteten belül a BAB című képregényben érhető tetten a legjobban, ami eredetileg a 5PANELS főzős-tematikájú képregény kötetéhez készült. Humorában és kivitelezésében is ez az egyik végpontja Lakatos képregényszerző-személyiségének, a másik véglet pedig a 2013-as Lencsilány és Kisgömböc című történet. Míg a BAB sok helyen az öniróniával és a spontán humorral operál, addig a Lencsilány és Kisgömböc egy sokkal összetettebb de keserűbb történet is, ráadásul furcsamód kivitelezése is jobban emlékeztetheti az olvasót egy képregényre, mint a BAB.
Én vagyok Bodag. Troll, igen. Honnan tudta?
A kötet utolsó oldalain bemutatkozik a B.E.S.T.I.A című, egyik legfrissebb, 2016-os munkája, amit Szűcs Gyulával, a kötet szerkesztőjével közösen készítettek a PORT magazinba. A koncepció egyébként baromi szuper lenne, ha sokkal nagyobb energiát öltek volna bele a készítők a történet világának kitalálásába. Sajnos az érződik, hogy a kezdeti lelkesedés eltűnt az ötlethalomban, ami végül azt is jelentette, hogy a képregényből csak néhány rész készült el.
Hulladékágak, sarjak, hajtások…
A Mesék az ágy alól egyértelműen hiánypótló vállalkozás, főleg azért mert borzasztóan személyes. Mindig érdekes, hogy egy alkotó miként tekint saját műveire, pláne azokra, melyeket nem tart feltétlenül a legjobbaknak, esetleg befejezetlenek vagy kísérleti darabok. Ezekből a hulladékágakból, sarjakból és hajtásokból épít várat a hét képregényből álló kötet, ami nem csak egy antológia Lakatos István korai műveiből, hanem egy rövid utazás a szerző személyiségének egyes rétegeiben. Kötelező olvasmány mindenkinek, aki azt képzeli, hogy egy képregényrajzoló egész nap csak világfájdalomtól sújtva firkálgat. A világfájdalom persze helyenként megvan, de ez több mint puszta firkálgatás.
