Képregény

Justice League: The Tornado’s Path – Az Amerikai Igazságliga: Újratöltve

Brad Meltzer legutóbb annyira helyben hagyta az Amerikai Igazságligát az általa írt Identity Crisisben, hogy az rövidesen fel is oszlott. A DC-nél ezek után ismét felkérték, hogy ha  már olyan kegyetlenül elbánt a Ligával, akkor most legyen szíves újra összehozni a csapatot. Megtette.
Korábban a témában:

Egy évvel járunk az Infinite Crisis eseményei után, amikor a legendás trió, Batman, Superman, és Wonder Woman nekilát újraszervezni a ligát. Miközben ők fényképeket válogatnak a denevérbarlangban, valaki betör a Magnus laborba, hogy ellopja a válság során (ismét) hősi halált halt android, Tornádó robottestét. A test felkutatására Fekete Kanári, Arzenál és a Zöld Lámpás indul útnak, miközben az android lelkének sikerül egy hús-vér testbe költöznie. Első útja rögtön szeretett feleségéhez és nevelt kislányához vezet, ezzel párhuzamosan pedig a Fekete Villám nevű szuperhős a “Tűzszerészek” nevű bűnöző duó után nyomoz, míg Vixen egy különös fülest igyekszik leellenőrizni, amikor rájön, hogy csapdába csalták. A szálak idővel természetesen összefutnak, és egy olyan ellenfélhez vezetnek, aki csak meg szeretne végre halni.

Korábbi képregényes munkái (Green Arrow, Identity Crisis) után várható volt, hogy Meltzer nem egy szokványos szuperhőssztorival fogja útnak indítani a Justice League of America második sorozatát*.

Az One Year Later történetciklus alá tartozó “The Tornado’s Path” nem csak egy sok szálon futó, sodró lendületű detektívtörténet (a gyakorlott thriller-szerzőnek puszta ujjgyakorlat), Ed Benes szemetgyönyörködtetően impulzív harcjeleneteivel, hanem az évtizedek óta töretlenül futó szuperhőssorozatok egyik folyton visszatérő, óhatatlan gyermetegségének ügyes kifordítása is.

Meltzer egy olyan másodvonalbeli szuperhős köré húzza fel a csapat véletlenszerű újraszerveződését, akinek az egyik legmeghatározóbb jellemvonása, hogy már többször halt meg és támadt fel újra, mint hogy azt bárki számon tartaná. Tornádó visszatérését lényegében mindenki biztosra veszi, ő az android, akit csak újra kell építeni, újra kell tölteni a memóriáját, és kész is, a lélek vissza is száll a gépbe, majd csak lesz valahogy. Meltzer ehhez mérten aktuális főellenségnek sem egy klasszikus nagyágyút tesz meg, hanem egy olyan karaktert, akinek a folytonos újjászületése teljesen törvényszerű – viszont ellentétben a Tornádóval, neki mindig mindent elölről kell kezdenie, mint Sziszüphosznak a szikla hegynek fel való görgetését.

A szuperhőstörténetek epikus önfeláldozásait gyakran hitelteleníti, hogy a 80-as évektől kezdve egyre gyakrabban, ma pedig már szinte havonta visszatér egy-egy elhunyt karakter.

Superman vagy Batman halála persze mindig csak időleges lehet, de a kevésbé “fontos” hősök, gonoszok, illetve mellékszereplők közül korábban sokak visszatérése nem csak hogy teljesen fölöslegesnek, hanem elképzelhetetlennek is tűnt. Mivel Meltzer nagyon tudatosan és direkten játszik a jelenséggel, az eseményeknek is feszültséget kölcsönöz, ez az a történet, ahol még a jófiú is meghalhat – örökre. Legyen a  Tornádó bármennyire is másod/harmadvonalbeli szuperhős, az ő története annyira megkapó és jól felépített, hogy  komolyan lehet érte aggódni, miközben az ellenfelek motivációja sem puszta gonoszság, hanem a műfaj morbid törvényszerűségei elleni nyílt felháborodás (“Az alkotóimnak kegyetlen humorérzékük volt” – hangzik el például az egyik karakter szájából, aki már számtalanszor visszatért hamvaiból).

A sok önreflexió és nyomozás között Meltzer az akciójeleneteket is nagyon érzékletesen írja körbe (a csaták több oldalon keresztül zajlanak, de valójában csak pár mozdulatból állnak, amik alig tarthatnak pár percnél több ideig), és arra is talált módot, hogy az Amerikai Igazságliga múltjára is reflektáljon. Rengeteg utalás történik régebbi nagy eseményekre (Superman halála a 90-es években, Sue halála az Identity Crisisben, korábbi csapatképek a falon, stb.), végül az utolsó, még általa írt füzetben, a 12. számban nem csak a Liga múltját és jelenét foglalja keretbe, hanem finoman előrevetíti a jövőjére is – hiszen az Igazság Ligájának sosem szűnhet meg véglegesen.

LEGKÖZELEBB: AZ ÚJ 52!

*Valójában ez már legalább a negyedik JLA sorozat, aminek a számozása az utóbbi években vált csak igazán követhetetlenné:
1. sorozat: Justice League of America vol 1 #1-261 › 1960-1987
2. sorozat: Justice League vol 1 #1-6 /Justice League Interantional vol 1 #7-25 / Justice League America vol 1 #26-113 › 1987-1996
3. sorozat: JLA #1-125 › 1997-2005
4. sorozat: Justice League of America vol 2 #1-60 › 2006-2011 (ONE YEAR LATER)
5. sorozat: Justice League vol 2 #1-52 › 2011-2016 (NEW 52)
6. sorozat: Justice League vol 3 #1 › 2017- (REBIRTH)
1. mellék sorozat: Justice League Europe #1-50  / Justice League International vol 2 #51-68  › 1989-1994
2. mellék sorozat: Justice League International vol 3 #1-12 › 2011-2012 (NEW 52)
3. mellék sorozat: Justice League Dark #1-40 › 2011-2015 (NEW 52) – Igazából nem sok köze van a klasszikus JLA-hoz
2. mellék sorozat: Justice League of America vol 3 #1-14 › 2013-2014 (NEW 52) – Az International vol 3 megszűnése után indul
3. mellék sorozat: Justice League of America vol 4 #1-10 › 2015-2017 – A Dark megszűnése után indul
4. mellék sorozat: Justice League of America vol 5 #1- › 2017- (REBIRTH)

A játékok élete sem csak játék és mese

Azt hittük, a Toy Story harmadik részénél nem lehet jobb befejezést elképzelni egy trilógiának, amikor a negyedik rész bizonyította, hogy vétek lett volna végleg lezárni a történetet.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Roboraptor Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.