HIRDETÉS

HIRDETÉS

Sorozat

Az Agymenőkben népszerűsített geek-férfiképnél kevés károsabb létezik

A „négy kocka és egy szexi szomszédlány” felállással indító Agymenők (The Big Bang Theory, 2007-) immáron tizenegy éve számít az egyik legnézettebb televíziós sorozatnak. Bár a sitcom főszereplői egyértelműen a geek kultúra imádói, mégis kifejezetten megosztó a sorozat fogadtatása a geekek körében, ugyanis sokan érzik úgy, hogy az eltúlzott sztereotípiákkal operáló sorozat valójában degradálja és kigúnyolja a geekséget. Jonathan McIntosh, a Pop Culture Detective Agency Youtube-csatorna alkotója tavaly két videóesszét is készített az Agymenőkről, amelyekben azt vizsgálja, hogy a sorozat miért nem fest túl jó képet a geek kultúráról, illetve hogyan propagál egy mérgező geek-mentalitást. A két youtube videó (The Adorkable Misogyny of The Big Bang Theory és The Complicity of Geek Masculinity on the Big Bang Theory) azt mutatja be, hogyan használja humorforrásnak a sorozat a geek- és a nőgyűlöletet, e cikk pedig ennek a két videónak a rövidített összefoglalója.

HIRDETÉS

HIRDETÉS

A geek sorozat, ami kineveti a geekséget

Egy sitcom nézőiként mindig fel kell tennünk azt a kérdést, hogy kivel együtt nevetünk, és kit nevetünk ki. Az Agymenők esetében ez a kérdés azért problematikus, mert bár egyértelmű, hogy a sorozat elsősorban geekeknek készült, mégis az esetek legnagyobb részében maga a geek viselkedés a viccek tárgya.

Nem csak a szereplők popkultúra iránti rajongása van kifigurázva a relikviák vicces kontextusba helyezésével vagy a fiktív világokról szóló folyamatos vitázással, hanem maga a geek férfikép is – és ettől válik igazán problémássá a sorozat.

Mit is mond az Agymenők arról, hogy milyenek a geek férfiak? Leginkább azt, hogy nem elég férfiasak, és ezen a végtelenségig lehet viccelődni. A sorozat fő humorforrása, hogy a négy főszereplő – Leonard, Howard, Sheldon és Raj – folyamatosan megpróbálnak felérni a klasszikus férfiképhez, de már a próbálkozásuk is röhejesnek hat.

HIRDETÉS

Leonard: Ma „bármi megtörténhet csütörtök” van! Menjünk a bárba és szedjünk fel dögös csajokat!
Raj: Vigyázat, jövünk! Zárjátok el a lányaitokat, mert nem fogjuk őket másnap felhívni!
Leonard: Vaaaagy, befejezhetjük a vacsorát és lemehetünk a képregényboltba inkább.
Raj: Ez is jó terv.

Ráadásul az a férfikép, amit a szereplők sikertelenül próbálnak elérni, már eleve egy egészségtelen ideál. Ennek megértéséhez tisztáznunk kell két fogalmat: a hegemón maszkulinitást és a hipermaszkulin viselkedést. Röviden fogalmazva, a hegemón maszkulinitás a társadalom szemében uralkodó, ideálisnak tekintett férfiképet jelenti. Ezt a férfiasságot képviselik egy adott társadalom és adott korszak kulturális termékeiben megjelenő népszerű férfi karakterek is (Pl. James Bond, Rambo, Batman, stb.). Nem csak egyféle maszkulinitás létezik, bőrszíntől, nemzetiségtől és szexualitástól is függhet, hogy ki melyik csoportba tartozik, de nagy általánosságban elmondható, hogy a „csúcsot” a hegemón maszkulinitás képviselői, vagyis a heteroszexuális, erős és agresszív fehér férfiak jelentik. Az ideálisnak gondolt hegemón férfiképpel az a legnagyobb probléma, hogy eleve csak a fantázia terméke, a valóságban senki nem válhat Amerika Kapitánnyá vagy Supermanné. Az ideális férfikép eléréséért folytatott harc okozta frusztráció pedig túlkompenzálással, vagyis hipermaszkulin viselkedéssel jár. Ilyen szélsőséges és mérgező viselkedés az agresszivitás, szexizmus, folyamatos versengés és az érzelmek elnyomása.

Az Agymenőkben nem azt látjuk, hogy a sorozat pozitívan szeretne bemutatni egy alternatív férfiképet : a geek maszkulinitást. Éppen ellenkezőleg, a szereplők maguk sem törődtek bele, hogy nem felelnek meg társadalmilag elfogadott férfiképnek, és ezért folyamatosan túlkompenzálnak.

A sorozat nem arra használja a humort, hogy kritizálja a nevetséges és káros hegemón férfiképet, helyette inkább folyamatosan kineveti a szereplőit, amiért ennek távolról sem tudnak megfelelni. Két mérgező viselkedésforma hangsúlyosan megjelenik az Agymenők szereplői esetében: a folyamatos versengés és a hímsovinizmus.

Státuszharc a geekek csoportján belül

Csak az érzékeltetés kedvéért kezdjük egy pozitív geek maszkulinitás példával: a Stranger Things főszereplői az Agymenők baráti társaságához hasonlóan hatalmas geekek. Azonban a sorozatban nincs arra példa, hogy a lúzer srácok csoportjából bárki piszkálná a másikat a különcsége miatt, sőt, mindig támogatják egymást a krízishelyzetekben. Persze a Stranger Things egy teljesen másik műfaj, mégis érdekes egy gondolat erejéig összehasonlítani, hogy mennyire különbözően mutatja meg a csoporton belüli elfogadást a két sorozat.

Penny: Ahhoz képest, hogy saját elmondásotok szerint egy olyan csoporthoz tartoztok, akiket egész életükben szekáltak, elég bunkók tudtok lenni. Szégyellhetnétek magatokat.

Az Agymenőkben hiába szerepel egy olyan csoport, amely rendszeres támadásoknak van kitéve, a csoporton belül ugyanúgy az egymást lesajnáló magatartás, illetve a folyamatos versengés jellemző. Ennek a hipermaszkulin viselkedésnek az az oka, hogy nem csak kétféle (alfa és béta) maszkulinitás létezik, hanem több szintről beszélhetünk. Leonardék azért versengenek egymással – legyen szó akár a munkáról, akár a csajozásról – mert a társadalmi beidegződés miatt csak így tudják megélni a férfiasságukat. A munkahely és a barátnő is státuszszimbólumnak számítanak, ezért szeretik egymás orra alá dörgölni a szakmai és párkapcsolati sikereiket. Mivel az alfa hímek ellen nincs esélyük, a csoporton belüli harcokkal próbálják ápolni az egójukat. A hipermaszkulin viselkedés egyik velejárója a hímsovinizmus és a homofóbia, a sorozat szereplői pedig ennek fényében leginkább azzal degradálják a másikat, hogy túlságosan nőiesen viselkedik.

Raj: Először is a (parti) témáját kell kitalálnunk. Mit gondolsz a századfordulós Moulin Rouge-ról?
Leonard: Azt gondolom, hogy szükséged van egy tesztoszteron tapaszra.

Ennek legnagyobb áldozata Raj, a sorozat leginkább feminin férfi szereplője, aki bár igazából jól érzi magát a bőrében, a környezete rendszeresen jelzi felé, hogy gázos a viselkedése. A sorozat teljesen elfogadhatatlannak mutatja be azt, hogy egy férfi nőiesen viselkedjen, éppen ezért Raj sértegetése kiemelt humorforrás a sorozatban. Míg Howard zaklatás szintjét súroló nyomulása többnyire kritika nélkül marad, Raj feminin viselkedése elfogadhatatlan a többiek szemében. A hímsovinizmus értelemszerűen nem csak Raj ellen irányul, hanem a sorozat összes női szereplője ellen is.

Sheldon: Csajos este? Nem hiszem, hogy képes vagyok egy estét azzal tölteni, hogy szivárványokról, unikornisokról és menstruációs görcsökről beszélgessek.

Az „ártalmatlan” szexizmus, mint humorforrás

Azt már tudjuk, hogyan viszonyulnak a sorozat férfikarakterei egymáshoz, de mi a helyzet a nőkkel? Raj megalázásával egyértelművé válik, hogy a nőiesség egyfajta degradáló fogalom a sorozatban, úgyhogy nem számít nagy meglepetésnek, hogy az Agymenők nőkkel való bánásmódja hagy némi kívánnivalót maga után.

Nézzük a négy főszereplő férfi nőkhöz való viszonyát:

Howard a jószívű perverz, aki az első évadokban a nőkre olyan prédaként tekint, akiket manipulációval és különböző trükkökkel lehet ágyba vinni. Bármilyen módszert bevet annak érdekében, hogy a közelükbe férkőzzön, még az se zavarja, ha súlyosan megsérti a magánszférát (pl.: Pennynek szánt ajándékmaciba helyezett kamera, drónnal megfigyelt modellekkel teli ház). Miután megházasodik, visszafogja a nyomulást, de a szexizmus marad: nem hajlandó házimunkát végezni, Bernadette-et pedig rendszeresen az anyja szerepébe kényszeríti.

Howard: Gyere a papához, te finomság! (Pennynek:) Nem feltétlenül az ételhez beszélek.

Raj az érzékeny srác, aki érzéketlen részeg. Az első évadokban csak akkor tud nők közelében megszólalni, ha alkoholt iszik, ilyenkor pedig átváltozik részeg macsó sztereotípiájává. Mivel ő a sorozat legnőiesebb férfi karaktere, rá kevésbé jellemző a szexizmus – persze azért vannak példák bőven.
Sheldon az ártalmatlan bigott, aki körülbelül minden létező negatív női sztereotípiát elpuffogtatott már az évadok során. Mivel alapból nem foglalkozik a társadalmi normákkal és a politikai korrektséggel, jellemző rá a durva sértegetés, mégis kitűnik a nőkkel való bánásmód esetében, hogy nem csak az egyénről, hanem az egész női nemről mond lesújtó véleményt.

Sheldon: Az apukám mindig azt mondta, hogy a nő olyan, mint egy tojássalátás szendvics egy meleg, texasi napon. Tele van tojással és csak rövid ideig kívánatos.

Leonard a tipikus jófiú, akinek az a feladata a sorozatban, hogy semmiségnek bélyegezze a többiek szexizmusát. Amikor Raj, Howard vagy Sheldon valami sértő vagy szexista megjegyzést tesznek, általában Leonard az, aki sóhajjal, szemforgatással, vagy egy semmitmondó megszólalással jelzi, hogy az elhangzott mondat gáz, de sohasem kéri ténylegesen számon tőlük ezt a viselkedést. Sőt, bizonyos esetekben ő védi meg barátai szexizmusát: amikor Pennynek elege lesz Howard agresszív nyomulásából, Leonard győzi meg arról, hogy barátja valójában ártalmatlan. Az elmúlt tíz évben – amióta a sorozat fut – már ritkán elfogadható a nyílt szexizmus a televízió képernyőjén, és mivel az Agymenők az egyik legnézettebb sorozat, felmerülhet a kérdés, hogyan ússza meg a felháborodást és a kritikákat.

A „szégyenlős kedves fiú”-toposz és a kibúvós önreflexió

Mindannyian ismerjük a filmek és sorozatok egyik gyakran használt mellékszereplő-típusát, a szégyenlős kedves fiút. A srác, akit rendszeresen bántanak és kinevetnek azért, mert nem ér fel a férfiideálhoz. Okos, szemüveges, és nincs szerencséje a csajoknál. Ki tudná veszélyesnek, esetleg önzőnek kikiáltani azt, akinek nincs más vágya, mint rajongani a kiszemelt és elérhetetlen lány után? Több évtizednyi film és sorozat elhitette velünk, hogy az eleve hátrányos helyzetből induló geek srác esetében teljesen elfogadható a kiválasztott nő folyamatos zaklatása. A meg nem értett kedves fiúnak elnézzük, hogy fizikai adottságok híján leginkább manipulálással próbálja meghódítani az adott nőt, és nem fogadja el a nemet válaszként. Jellemző erre a figurára, hogy a cselekedeteit szánalmasnak, de egyébként ártalmatlannak mutatja be az adott film vagy sorozat. Az Agymenőkből kézenfekvő példa Leonard és Penny, akik rendszeresen viccelődnek azzal, hogy azért jöttek össze, mert Leonard addig nyomult, amíg Penny be nem adta a derekát.

Az agresszív nyomulás, a magánszféra megsértése és a nők tárgyiasítása mindennapos a sorozatban, még sincs komolyan véve, mert a sorozat felmenti a főszereplőit, mondván: ők csak cuki szerencsétlen geekek, akik próbálnak valahogy becsajozni.

Az Agymenők készítői a szexista viselkedés felmentésére nem csak a szégyenlős kedves fiú-toposzt használják fel, hanem egy írói technikát is, amelyet angolul „lampshading”-nek neveznek. A lampshading lényege, hogy a forgatókönyvírók azzal mennek elébe a kritikáknak, hogy ők maguk hívják fel egy-egy problematikus mondatra vagy cselekedetre a figyelmet. Az Agymenőkben ez úgy néz ki, hogy az egyik karakter mond valami szexistát, és egy másik karakter erre valamiképpen jelzi, hogy ez szexista volt (általában Leonard). Az írók ezzel a trükkel mentik fel magukat, hiszen deklarálják, hogy ők igenis tudják, hogy ez nem volt politikailag korrekt.

Leonard: Tudjátok srácok, amit csináltok az eléggé beteges.
Howard (arrogánsan): Tudod mit, ha beteges dolog katonai műholdat és drónt használni arra, hogy megtaláljunk egy házat tele gyönyörű és fiatal modellekkel, majd beállítani hozzájuk váratlanul, akkor oké: beteges vagyok.”

Valójában ez nem önkritika, hanem megúszás, mivel a szexista viccek ugyanúgy elhangzanak, és a közönség ugyanúgy nevet rajtuk. A sorozat csak tudomásul veszi, hogy a szereplők szexistán viselkednek, de nem kritizálja azt. A női főszereplők is tolerálják a férfiak szexizmusát, sokatmondó, hogy az egyetlen alkalommal, amikor Penny számon kéri Howard perverz viselkedését, a sorozat a sértett Howard felé ébreszt szimpátiát, jelezve, hogy a férfiego sokkal fontosabb, mint a nő komfortzónája.

Az Agymenők nem azt állítja, hogy a szexizmus jó, hanem azt, hogy ártalmatlan.

Márpedig ez elég nagy tévedés, mert attól, hogy nem macsó férfiak szájából hangzanak el szexista mondatok, még nem lesznek ártalmatlanok. Jelenleg Leonard, Howard, Sheldon és Raj számítanak az egyik legismertebb geek társaságnak a televízióban, és ha valaki őket tekinti pozitív példának, akkor nagyon mérgező viselkedésformákat fog elsajátítani. Gondoljunk bele, hogyan hangzana a valós személyként Howard a poszt-Weinstein világban:

Howard: Bízz bennem, úgymond autodidakta szakértője vagyok a szexuális zaklatásról szóló törvénynek.

Sheldon Cooper, aki olyan népszerű karakter, hogy saját spin-off sorozatot is kapott, a való életben lehetne az a férfi, aki körlevelében biológiai okokkal magyarázta, hogy kevés nő dolgozik a Google-nél:

HR vezető: Dr Cooper, olyan dolgokat mondott az alkalmazottjának, amit nem lehet egy munkahelyen.
Sheldon: Látom a félreértés forrását. Alex azt hitte, hogy csak róla beszélek, de ez nem igaz, az összes nőre értettem amikor azt mondtam, hogy csak rabszolgái a biológiai szükségleteiknek. Még Ön is!

Természetesen nem arról van szó, hogy aki szereti az Agymenőket, az menthetetlenül szexista, de érdemes néha kritikusan szemlélni a népszerű sorozatokban látott viselkedésformákat. Főleg napjainkban, amikor sorozatos választéknak köszönhetően megengedhetjük maguknak, hogy válogatósak legyünk.

Ez történik, ha egy sorozat komolyan veszi a mérgező fanboy-mentalitást

A Black Mirror antológiasorozat legújabb évadának nyitánya, az USS Callister pontosan azt mutatja be, hogyan manifesztálódhat a „szégyenlős geek srác”-sztereotípia valami egészen ijesztővé. A két hét múlva érkező cikkünkben azt fogjuk vizsgálni, hogyan jelenik meg az epizódban a fanboy-kultúra válsága. Stay tuned!

Aki továbbra is szkeptikus az Agymenőkkel kapcsolatban, részletesebb kifejtést és még több példát talál a videóesszékben: