Sorozat

Szokj le a netezésről, mielőtt átnevelőtáborba kerülsz!

A net- és számítógép-függőség olyan probléma, amit nem lehet félvállról venni. De az egyáltalán nem mindegy, milyen módon próbálja a társadalom megoldani. Az Evil or Live című animében egy olyan, iskolának csúfolt intézmény mindennapjaiba tekinthetünk be, amelybe azért küldik a szülők a gyermekeiket, hogy kigyógyíttassák őket káros szenvedélyükből.
Korábban a témában:

Miután Hibiki a videojátékok rabjává válik, előbb az iskola mellett versenyszerűen űzött futást hagyja abba, majd a tanulást is hanyagolja. Végül pedig már el sem lehet rángatni a számítógép elől. Az anyja elkeseredésében beíratja egy rehabilitációs intézménybe, amely kifejezetten a hasonló típusú függőségekre specializálódott. Azonban hamar kiderül, hogy az állítólagos iskola valójában egy börtönszerű átnevelőtábor, ahol az egykori rendfenntartókból és katonákból verbuvált, brutális fegyőrök bármit megtehetnek a gyerekekkel. Ráadásul a kijelölt diákvezetők is csak zsarnokoskodnak a többiekkel. Hibiki elveszettnek érzi itt magát, ám aztán váratlanul segítőre talál egy másik fiatalban, a rejtélyes Shinben. Azonban hamar rájön, hogy ezen a helyen senkiben sem bízhat.

Egy kissé megsínyli a sorozat azt, hogy csak tizenkét epizódból áll.

Ugyanis a jelenben zajló történéseken kívül bemutatják négy-öt főbb karakter múltját is – ami a szűk időkeret miatt egy sűrű és kapkodó cselekményt eredményez. Hibiki szinte egyik pillanatról a másikra szerez magának vezető pozíciót a diákok közt, hogy aztán elbukjon, majd végül újra felkapaszkodjon a csúcsra. Az események és a szereplők közti viszonyok alakulásában nem látni a folyamatosságot: egyik pillanatról a másikra változnak a helyzetek és az emberek is.

De még a gyenge cselekménye ellenére is nagyon hatásos az Evil or Live. Ennek az oka pedig az, hogy brutális őszinteséggel mutatja be az emberek lealjasulását.

A gyakorlatilag börtönként működő iskola falai között mindenkinek előjön állati énje, és minden csak a legalapvetőbb ösztönök kielégítéséről és az egymás fölé kerülésről szól.

Az őrök durván visszaélnek hatalmukkal, a kiválasztott diákok a többieken élősködnek. Minden emberi viszony alapja a másik kihasználása. Nincsenek barátok, csak (kényszer)szövetségesek, illetve urak és szolgák. A lány, akibe Hibiki szerelmes, hajlandó lenne lefeküdni a fiúval cserébe egy mobiltelefonért. Shin vesztegetéssel és zsarolással éri el, hogy a diákok mögé álljanak. Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy amikor a főhős az elején próbál ellenállni az őreiknek és tiltakozik a durvaság ellen, egyetlen másik fiú sem siet a segítségére. Hiába vannak a diákok sokkal többen, mint az őrök, a rettegő gyerekekből hiányzik az egység, az összetartás, így könnyen lehet uralkodni felettük. A társadalomkritikai áthallás teljesen egyértelmű.

Szimpatikus karakter gyakorlatilag nincs a sorozatban. A főhős sem sokkal különb, mint azok, akikkel hadakozik. Viszont ahogy szép fokozatosan megismerjük a főszereplők háttértörténetét, már mindegyikükről árnyaltabb képet kapunk. Ezek a flashbackek mind nagyon érdekesek – és akárcsak a jelenben játszódó részek, ezek is az emberek sötét oldalát mutatják. A karakterek múltja erőszakkal, árulással és gyilkossággal teli. Úgyhogy nem lehetne azzal vádolni a készítőket, hogy túlságosan rózsaszín képet festenek az emberiségről…

Eleinte furcsán hat, hogy hiába komor a hangvétel, szinte kizárólag világos színvilág jellemzi a sorozatot: a gyerekek egyenruhája fehér és világoskék, az ég mindig ragyog, a sportpályán zöldell a fű. Tökéletes az ellentét a látvány és a tartalom között. A képi világ egyébként egészen egyedi. A rajzok képregény-szerűek, és helyenként valódi felvételekkel vagy számítógépes animációval keverednek. Az emlék- és álomjeleneteket pedig a színezéssel, vagy valamilyen egyéb módon különböztetik meg a többi résztől. Ez így együtt egy különös, eklektikus összhatást eredményez. Csak az a kár, hogy az animáció minősége egy-egy mozgalmasabb jelenetben hagy némi kivetnivalót maga után. Illetve az egyik epizódban előfordul, hogy a főszereplő arcáról minden kosz és ütésnyom eltűnt egyik pillanatról a másikra, és egy ilyen könnyen kiszúrható baki sajnos eléggé komolytalanná tud tenni bármilyen jelenetet – szerencse, hogy azért több ilyen durva hiba nincs.

Az Evil or Live egy eléggé lehangoló és kifejezetten nehezen emészthető anime. Időnként persze előfordulnak benne könnyedebb részek, a története pedig néhol elnagyolt, mégis nagyon erősen tud hatni a nézőre azzal, hogy teljesen kendőzetlenül mutatja be az emberek legrosszabb oldalát. Még akkor is nagyon betalál, ha nem tudjuk, hogy mindez egyébként valós eseményeken alapul

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Roboraptor Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.