Mindenki hős a saját történetében, még a messzi-messzi galaxisban is

A novellák nagyjából olyan sorrendben követik egymást, ahogyan a bennük bemutatott, a filmből már untig ismert események. Emiatt vannak köztük olyanok, amelyek történetileg átfedik egymást, vagy valamilyen módon összekapcsolódnak. Ugyanakkor alapvetően különálló sztorikról van szó. Egyesek ezek közül önmagukban is megállnák a helyüket, míg másoknak semmi értelme nincs a film ismerete nélkül.

A szövegek stílusa és minősége pedig eléggé változékony.

Vannak egészen kiváló írások olyan remek Star Wars-íróktól, mint John Jackson Miller, Claudia Gray vagy Chuck Wendig, és mellettük több olyan novella is olvasható, ami ugyan nem kiemelkedő, de érdekes adalék a messzi-messzi galaxis világához. De sajnos bekerült a könyvbe néhány semmitmondó és egyenesen idegesítően gagyi szöveg is, amelyek még fanfictionként sem állnák meg a helyüket.

Pedig az alapkoncepció egyébként érdekes. Hiszen ahogy a való életben is érdemes időnként a más cipőjébe képzelni magunkat, ugyanúgy izgalmas eljátszani a gondolattal, hogy bizony a fiktív történetek mellékszereplőinek is megvan a maguk története, csak éppen azt nem követi a kamera (vagy az író). A Star Warsnak pedig egyébként is egyik legfontosabb jellemzője, hogy rengeteg érdekes kinézetű és öltözetű lényt vonultat fel, amelyek ugyan többnyire a háttérben maradnak, de közben kíváncsivá teszik a nézőt. Nem csoda, hogy annyi könyv jelent meg, amely éppen a filmekben jelentéktelen karakterekről szól. A mostanihoz hasonló novellásköteteket is adtak már ki. Persze azokban csak a legérdekesebb figurák szerepeltek. Nem mintha egy egyébként érdektelennek tűnő szereplőnek ne lehetne nagyon izgalmas háttértörténetet kreálni (jó példa erre Phasma kapitány esete!), de azért ezt a könyvet olvasva is látszik, hogy bizony nem minden karakter tudja megihletni az írókat. Persze talán az sem volt szerencsés döntés, hogy egy-két kipróbált és népszerű szerző helyett annyi különböző személyt bíztak meg az írással.

Ez a könyv egyébként tökéletesen illusztrálja azt, hogyan tud teljesen átértelmeződni egy film az évek során.

Az Egy új remény esetében ez nyilván az azóta készült folytatások és spinofffok miatt van. Már a legelső novella egy olyan jelenettel nyit, amit a Zsivány Egyesben láthattunk. Ez pedig olyasmi, ami nem kerülhetett volna bele a könyvbe, ha akár csak pár évvel korábban írják meg. Egy másik szövegben Obi-Wan egykori mestere szellemével beszélget – csakhogy annak idején, amikor először láttuk az Egy új reményt, akkor még fogalmunk sem volt arról, hogy Erő-szellemek léteznek, azt meg pláne nem tudtuk, hogy kicsoda Qui-Gon Jin. (Sőt tulajdonképpen már maga a könyv címe is hordoz egy plusz jelentést, amit csak akkor értünk, hogyha ismerjük a film folytatásait.)

Kétfajta rajongó van: aki szeretne minél több részletet megtudni egy-egy kedvenc filmjének fiktív világáról; és aki kifejezetten azt élvezi, ha bizonyos dolgokat nem magyaráznak meg, hanem inkább az ő fantáziájára bíznak. A Lucasfilm már egy jó ideje igyekszik a Star Wars-fanok azon csoportját kiszolgálni, akik az előbbi kategóriába tartoznak. Elég, ha arra gondolunk, az 1977-es film híres kocsmajelenetében megismert teremtmények közül hány tűnt fel A klónok háborúja című sorozatban, és hogy ezek közül többeknek a szülőbolygóját is megismerhettük.

A baj az, hogy ezt a könyvet olvasva olyan érzése támad az embernek, hogy inkább kihasználni, és nem kiszolgálni akarták vele a rajongókat.

Bár vannak benne érdekes háttérinformációk, mégsem ad azért annyira sokat hozzá a filmhez – és a néhány egész érdekes történet ellenére sem lehet azt mondani, hogy összességében megérik ezek a novellák az olvasásukra fordított időt. Ez a leggyengébb könyv, amit azóta kiadtak, hogy a Disney megvette a Lucasfilmet, és bejelentette, hogy minden új regény és képregény része lesz a hivatalos Star Wars-kánonnak. Csak annak érdemes pénzt áldozni rá, aki mindenképpen be akarja szerezni az összes kötetet, aminek valami köze van a messzi-messzi galaxishoz.