Az Infinite Crisisben történtek hatására a DC egy időre felfüggesztette Flash saját sorozatát, a válság során ugyanis a szélvészek (Wally és Bart) eltűntek a „gyorsasági erőben”. Senki sem tudta, hogy mi történt velük pontosan, csak Bart tért vissza, méghozzá négy évvel idősebb formában, de hogy mi is történt vele pontosan ebben az időn kívüli négy évben, azt elfelejtette. Visszatérve azt állítja, hogy a visszaút minden erejét felemésztette, és a gyorsasági erő eltűnt belőle. Ez azonban koránt sincs így. Képregénykritika.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Minden nagy laposztás lényege, hogy az újrainduló sorozatokat az új olvasók is nyugodt szívvel vehessék a kezükbe, hisz a hősök ekkor többnyire tiszta lappal indulnak. Egy új Flash bevezetése tehát kézenfekvőnek tűnt a válság után, a 2007-es Flash: The Fastest Man Alive viszont mégiscsak csapongó sorozat, mert miközben rá hárul a feladat, hogy az elvarratlan szálaknak elejét vegye, mindenféle üresjáratokba is belebonyolódik. Első és legfontosabb feladatát pár oldalon letudja, után pedig még nagyobb zavart hagy bennünk, mint amilyen egyébként volt. Nincs megmagyarázva, hogy az Infinite Crisisben felbukkanó Barry Allen hogy a fenébe jelent meg, ha egyszer már meghalt, és az sem derül ki, hogy mi történt Wallyval, mert ellentmond a mininek, ahol ugyanis Bart és Wally elvesztették egymást. Szóval egy nagy katyvasz az egész, jobb bele se menni.
A sorozat első fele ettől függetlenül azért jól működik, megismerünk egy új ellenséget, Griffint, aki Bart tökéletes ellentéte (nem érti meg, mit jelent hősnek lenni, számára ez csak a hírnévről szól, és a végére belebolondul ebbe), miközben az ifjú szélvészre rákacsint a szerelem, és vannak még egyéb ügyes-bajos dolgai. Azonban Bart problémái sajnos elhasznált tinédzserdilemmák, amik bármelyik Tini Titánnak a sajátja lehetne, nem társul hozzájuk igazi személyiség. Bart végül idővel rádöbben, hogy a dolgok kicsúsznak a kezei közül, és Wally ruháját ismét magára véve leállítja Griffint, majd Los Angelesbe költözik, és Barry nyomdokain haladva ő is beiratkozik a rendőr akadémiára. Ekkor kezdődnek az igazi problémák.
HIRDETÉS
A sorozat második felében lassan körvonalazódni látszik, hogy a DC valódi célja nem egy új Flash megteremtése volt, hanem a halálunalmas Bart kiírása. Egy egyszerű mellékszereplő meggyilkolása azonban ritkán generál számottevő érzelmeket, ezért a DC (nagyon helyesen) úgy döntött, hogy mielőtt meggyilkoltatják Bartot, saját sorozatot raknak alá, hogy a tragédia nagyobbat szóljon. Dicséretes koncepció, ezerszer eredetibb, mint indítani egy minisorozatot „Flash halála” címmel, csak kár, hogy a megvalósítás már nem olyan makulátlan. Ez többek között köszönhető annak, hogy Danny Bilsontól és Paul DeMetől a 9. számtól Marc Guggenheim veszi át a stafétát.
Guggenheim összeboronálja a Flash-ellenségek felét, hogy azok közös erővel csapjanak le a szélvészre, de az író gyakran nem is tudja, hogy ki hol van a csata hevében. Az idegesítő pillanatokat pedig hosszasan lehetne még sorolni, például két oldal is eltelik azzal, hogy Bart a bombázó szomszédjával beszélget, ez azonban csakúgy nem vezet sehova, mint amikor Bart egy csuklólendítéssel megoldja a Los Angeles-i rendőrség egyik legrejtélyesebb gyilkosságát, vagy amikor a semmiből, minden előzmény nélkül felbukkan Bart nagyija. Kár érte, mert a maga kamaszos bájával azért szépen indult ez a sorozat.
Az utolsó, 13. szám után simán folytatódott a Flash vol. 2 a 231. számával és Wally Westtel, aki a következő nagy világégésig meg is maradt. A 2008-as nagy DC crossover, a Final Crisis folyamán aztán visszatért Barry is (tervezzük hogy írunk még róla), és miután Geoff Johns a Flash: Rebirth-ben elmagyarázta, hogy hogyan térhetett vissza, 2009-ben vele indult újra a vol 3-as sorozat, majd a Flashpoint crossover után következett a New 52, és a negyedik sorozat, amiről már ugyancsak írtunk régebben.
LEGKÖZELEBB: ROGUE WARVisszaugrunk kicsit az Identity Crisis idejére, mivel idén nálunk is kiadásra kerül Geoff Johns remek Flash-sztorija, a „Zsiványok háborúja”.
