A Szilícium-völgy az elmúlt évek egyik legjobb komédiájaként akár meg is ijedhetne az egyre növekvő nézői elvárásoktól. Ezt fokozhatná az is, hogy a legújabb, ötödik felvonásra kivált a csapatból T.J. Miller, aki az ősbunkó Erlich Bachman szerepében párosával szórta a humorbombákat. Ám szó sincsen ijedelemről vagy görcsölésről. A Szilícium-völgy él és virul, tovább keresve az új utakat. Évadkritika.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az ötödik szezon nyitányára Richard Hendricks (Thomas Middleditch) és hű, bár kissé cinikus és elvétve pszichopátiára utaló jeleket mutató társai, Gilfoyle, Dinesh és Jared (Martin Starr, Kumail Nanjiani, Zach Woods) egészen kedvező pozícióba kerültek. Biztos anyagi háttérrel, saját irodában, az alájuk tartozó programozók közreműködésével valósíthatják meg a decentralizált internet forradalmi projektjét, ezzel új szintre emelve Richard élete munkáját, a Pied Piper elnevezésű IT-céget. Természetesen, ahogy azt megszokhattuk, a feladat ezúttal sem egyszerű, hiszen befektetőkkel, pornóoldalakkal, videojáték-vállalkozásokkal és persze a nagy rivális Gavin Belsonnal is meg kell küzdeni.
Silicon Valley: 1-4. évad – A legkülönlegesebb startupot az HBO-n kell keresni
HIRDETÉS
Az információs technológia gócpontjában, a Szilícium-völgy szívében a csodagyerekek háborújának újabb csatája kezdődik.
A cirkusz a főbohóc nélkül is csúcsüzemmódban működik.
Kicsit megijedtem, amikor megtudtam, hogy a sorozat első négy évadának legfergetegesebb pillanatai közül jó néhányat szolgáltató T.J. Miller nem vesz részt az ötödik szezonban. Aggódtam, mert az egyértelmű, hogy a Szilícium-völgy kivételesen nagy jövővel rendelkező vígjátéksorozat, viszont így az egyik fő humorforrása nélkül kell tovább haladnia. Legnagyobb örömömre azonban kiderült, hogy a Miller által életre keltett Erlich Bachman hozzájárulásától mentesen is ugyanolyan olajozottan dolgozik a poéngyár. És ekkor ért el a felismerés: eddig sem Erlich volt az, akin elsősorban nevettünk. Mert kijelenthető, hogy a produkció alkotói elismerésre méltó tudatossággal egyengetik már a legelső pillanattól kezdve a karakterek útját. Ennek köszönhetően sokrétű és szórakoztató figurák születtek meg, akikben ötödik nekifutásra is bőven akad spiritusz és kiaknázatlan lehetőség, ráadásul most a harsány Bachman folytonos pofázása nélkül tudnak érvényesülni. Mert Richard szociális analfabetizmusa, Gilfoyle szarkazmusa, Dinesh nagyképűsége és Jared szociopata pszichózisa adja meg Szilícium-völgy valódi zamatát, Bachman pedig mindvégig csak hab volt a tortán.
A porondmesterek maguk az írók, akik ezúttal sem spórolnak az új attrakciókkal.
Egészen lenyűgöző az, hogy ez a sorozat még az ötödik évadban is szigorúan elkerüli az önismétlést. Sőt, még a csíráját is. A cselekmény újszerű helyzetekbe, a korábbiaktól eltérő konfliktusok közé illeszti a karaktereket, akik megint csak kiválóan működnek, tűpontosan simulva a fokozatosan változó történetívbe, ezzel is megerősítve sokszínűségüket. Richard feladata ezúttal nem csak a programkódok írása, hanem az is, hogy CEO-ként több tucat alkalmazottat vezessen és motiváljon, ezáltal újabb fejezetet csatolva a produkció vállalatépítési nehézségeket bemutató, részletes prospektusához. Eközben egészen üdítő módon az is kiderül, hogy a korábban folyamatosan Bachmannal viaskodó, csípős stílusú ázsiai fickó, Jian Yang (Jimmy O. Yang) korábbi partnere nélkül is megáll a lábán, sőt mi több, amolyan „mini”-antagonistává növi ki magát. A főcselekmény szüneteiben Jared kissé ijesztőbb arcát ismerhetjük meg, miközben nosztalgia gyanánt ezúttal sem maradnak el Dinesh és Gilfoyle kegyetlen egoista játszmái, amelyekkel a Szilícium-völgy még mindig kiválóan illusztrálja a rivalizálás keretében megszülető, kimondatlan barátság jelenségét.
Régi stílusú és újszerű mutatványok egyaránt helyet kapnak a repertoárban.
Gavin Belson és cége, a még mindig hatalmas Hooli mindenáron a sakktábláról már előzőleg kiejtett Jack Barker dobozprojektjét próbálja megvalósítani, miközben Richard csapata elkötelezetten dolgozik az új internet fejlesztésén. A történetvezetés eme remek párhuzam keretei között a konzervatív (a dobozt a maradi inside the box gondolkodásmód allegóriájaként is lehet értelmezni) és innovatív értékek, valamint elképzelések, tervek, vágyak szembenállásának, ugyanakkor szintén jelen lévő egymásra hatásának állít példázatot. A versengő feleknek a pénz, az idő, a tér, a szövetségépítés és a közönség tényezőit összehangolt alkalmazással kellene csatasorba állítania, ám ez túlságosan komplex feladat ahhoz, hogy maradéktalanul sikerüljön. Ezáltal a készítők felettébb vicces helyzetkomikumokat teremtenek, továbbá a cselekmény epizódról epizódra egyre feszesebbé és izgalmasabbá váló tempóját is biztosítják. A sztori alakulását legnagyobb mértékben meghatározó szereplők – a zseni Richard Hendricks, az aljas Gavin Belson és a kimért befektető, Laurie Bream – intézkedéseikkel és interakcióikkal folyamatosan ingerlik, és ezáltal ösztönzik egymást, ezzel téve a cselekmény folyamatos pörgését szinte automatikussá.
Az artisták korukat megelőző technikával hódítanak.
Habár erre semmilyen utalást nem kapunk, és valószínűleg az alkotók sem gondolkoztak ilyen irányban, a Szilícium-völgy mégis olyan hatást kelt, mintha a nem túl távoli jövőben, mondjuk az elkövetkező néhány évben játszódna. Az információs társadalom és az informatikai fejlődés valóban létező jelentős szereplői kisebb-nagyobb mértékben szinte kivétel nélkül megjelennek, ám soraik közé új, (egyelőre) fiktív nevek, arcok és elképzelések férkőznek. Utóbbiak néha egészen merész léptékekben haladnak, hiszen példának okáért a decentralizált, a korábbi hálózatot létjogosultságától megfosztó új internet ötlete szinte már science fiction tematikát sugall, bár tény az is, hogy nagymértékben nem rugaszkodik el a valóságtól. Ráadásul ez már a második olyan évad, amelynek ez a vonulat áll a középpontjában. Emellett a készítők a tudomány és technológia olyan területeit is behozzák a történetbe, amelyek eddig nem, vagy alig kaptak teret. Így végre nem apokaliptikus inváziós víziók, hanem intelligens humorral operáló helyzetek mesélnek a mesterséges intelligencia és a kriptovaluta fajsúlyáról, valamint a fejlődés olyan irányáról, amely hamarosan egy mindent megváltoztató kapuhoz kíséri az emberiséget. Az ajtószárnyak túloldalán ugyanis rejtőzhet a vágyott utópia, de természetesen a disztópia lehetősége sincs kizárva.
A Szilícium-völgy még mindig ragyog. Mezőin tovább nyílnak a kreatív humorvirágok, a folyómedrekben nagy sebességgel áramlanak a programsorok, amelyekbe a nem túl távoli jövőt kódolták, az erdőkben pedig szimpatikus vadak alkotnak részletgazdag, számos réteggel rendelkező ökoszisztémát. Szép és jól működő rendszerről van szó. Nem csoda, hogy az önismétlés, az ellaposodás, az unalom és a humortalanság démonai még véletlenül sem mernek előbújni koszos barlangjaikból.
