Egy igazán jó sci-fihez kell az érdekes cselekmény, és az is, hogy valamilyen fontos emberi problémát járjon körül a szerző. Ha az utóbbi elsikkad, akkor a sztori jellegétől függően egyszerű kalandregény lesz a könyvből – ha pedig a történet kerül háttérbe, akkor olyan érzésünk lehet, mintha egy száraz tanulmányt olvasnánk. A magyar származású Tal M. Klein Portál című első regénye éppen azért nagyon jó, mert remekül sikerült eltalálnia az arányt: egyaránt kapunk fordulatos történetet és gondolkodnivalót.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A 22. században élő Joel Byramnak megromlik a viszonya a feleségével, miután az asszony egy olyan projekten kezd dolgozni, amely elviszi minden szabad idejét, ráadásul még beszélnie is tilos róla. Hogy rendbe tegyék a házasságukat, egy közös nyaralást terveznek. Amikor azonban hősünk külföldre akar teleportálni Amerikából, komplikációk lépnek fel, melyek eredményeként Joel „megkettőződik”: lesz belőle egy példány New Yorkban, egy pedig Costa Ricán. Hamar kiderül, hogy az ügy nem csak az ő számára kellemetlen: a teleportálás technológiájának titkát foggal-körömmel őrző cég mindenáron el akarja tussolni az egészet – természetesen elég drasztikus módon. Joelnek ráadásul nem csak tőlük kell féltenie saját és felesége életét: ugyanis különös helyzete miatt egyszerre a teleportálást ellenző vallási fanatikusok célkeresztjében találja magát.
A könyv egy, a teleportálással kapcsolatos anekdotával indít, amely a cselekményhez nem kapcsolódik, inkább csak a főszereplő későbbi személyes dilemmáját vetíti elő allegorikus formában.
Tehát már kezdettől fogva világos, hogy ez egy filozofáló regény, amelyben a történetmesélést időnként az elbeszélő elmélkedései szakítják meg.
HIRDETÉS
A rövid felvezetés után aztán egyből az események sűrűjébe csöppenünk. Joel, a regény én-elbeszélője már menekülésben van, és csak hosszan, körülményeskedve osztja meg velünk, hogyan került ekkora slamasztikába: a könyv első harmada lényegében csak az előzmények részletezéséről szól. A korábban történtek elbeszélése során azonban az író narratív hibát vét: a könyvet ugyanis úgy írta meg, mintha Joel egy lehetséges jövőbeli olvasóhoz szólna; ugyanakkor itt az elején egy idegen férfinek meséli, hogy mit élt át. Vagyis miközben elvileg ennek az embernek kellene magyaráznia, ő folyamatosan kiszól az olvasójának. Ettől persze követhető a sztori, mégis kicsit zavaros. Szerencsére a regény további részében már nem jellemző az elbeszélésre ez a fura kettősség.
Maga a disztópikus társadalom, amelyet az író vázol, jól ismert a tudományos-fantasztikus műfaj rajongóinak: a kormányok helyét óriáscégek vették át, már ők szervezik az emberek életét. Ugyanakkor Klein nagyon jól kidolgozta a saját verzióját. Rengeteg információt kapunk az általa elképzelt 22. századi mindennapokról, és számtalan dolgot megtudhatunk a tudomány és technika fejlődéséről is. Bár az, hogy sok dolgot lábjegyzetben közöl a szöveg, nem feltétlenül a legelegánsabb megoldás, de mindenképpen dicséretes, hogy ennyire odafigyelt a részletekre az író. Látszik, hogy átgondolt koncepció van a felvázolt jövőkép mögött. Az pedig egyszerűen zseniális, ahogyan a fikció és a valós tények szinte észrevétlenül keverednek a szövegben!
A történet fordulatos, sok meglepetést tartogat az olvasó számára.
A karakterek ugyan nem annyira kidolgozottak, de erre itt igazán nincs is szükség, mivel az egészet egyetlen személy szemszögéből meséli el a szerző. Tehát mindenkit Joel szemével látunk, csak azt tudjuk meg róluk, amit a főhős tud, illetve gondol velük kapcsolatban. Többnyire olyan emberekkel kerül kapcsolatba a cselekmény során, akikkel addig nem találkozott, így még érthető is, hogy kevés dolog derül ki ezekről a személyekről. Az egyetlen olyan emberről pedig, akit ismerni vélt, megtudja, hogy egy nagyon fontos dolgot titkolt előle; így vele kapcsolatban ezután végig ott a dilemma, hogy megbocsáthat-e neki, illetve megbízhat-e benne. Az is érdekes, amikor a férfi végül saját „másolatával” is szembekerül, és szó szerint kívülről láthatja saját magát – nagyon jók azok a leírások, amelyek arról szólnak, hogy Joel rádöbben: tényleg jellemzőek rá azok az idegesítő szokások, amikkel másoknak az idegeire megy.
Akit érdekel a filozófia, vagy egyszerűen csak szeret érdekes kérdéseken gondolkodni, az nagyon fogja szeretni ezt a könyvet.
A Portál a személyes azonosság problémáját feszegeti. Egész hosszú elmélkedéseket olvashatunk a kérdésről, amelyekben egyébként a filozófiatörténetben járatosak számára ismerős példa is szerepel – ebből is látszik, hogy a szerző komolyan vette a dolgot, és nem egyszerűen a hasára ütött, amikor elkezdett erről a témáról írni. Borzasztó izgalmas kérdés, hogy vajon azonos lehet-e két ember, akik testileg egymás pontos másai, és egy bizonyos időpontig még az emlékeik is megegyeznek. Kár, hogy az író végül mind főhősét, mind olvasóját – és persze mindenekelőtt saját magát – felmenti a válaszadás terhe alól. Úgy érezheti az ember, hogy a hirtelen befejezésben valahogy mindenki túl könnyen tovább lép a problémáin – mintha mi se történt volna. Így a vége kissé könnyednek tűnik ahhoz képest, amilyen komoly dolgokról van szó a regényben.
Bár nem hibátlan könyv a Portál, mindenképpen egy nagyon izgalmas és elgondolkodtató olvasmány – remek írói debütálás Tal M. Klein részéről!
