Nők egymás közt

Az évad egyértelműen legjobb húzása, hogy Sererna Joy egyre inkább központi szereplővé avanzsál. Nem csak azért, mert Yvonne Strahovski mesteri finomsággal képes életre kelteni a karaktert, hanem mert az ő helyzete sokkalta összetettebb, és bizonyos szempontból története legalább annyira tragikus mint June-é. Az előző epizód végén még nem volt tiszta, hogy frissen kötött szövetségük mit jelent számukra, a héten viszont elég egyértelművé vált, hogy a közös titok, a közös munka nem csak a pillanatnyi érdek mentén köttetett, a végére már mindketten, ha nem is barátokként, de szövetségesként tekintettek egymásra.

Mire Mr. Waterford hazaérkezik a kórházból, mindketten elkezdik élvezni, hogy végre azt csinálhatják, amiben igazán tehetségesek. Ez pedig elindít Serenában  egy folyamatot, és elkezdenek felszivárogni mélyről azok a dolgok, amik már jó régóta emésztik belülről. Azt eddig is tudtuk, hogy a nő szerepe kulcsfontosságú volt Gileád létrejöttében, és azt is láthattuk már, hogyan állították egy mozdulattal félre, és fordult ellene a saját maga által megálmodott rendszer. Eddig azonban, kissé naivan, tűrte, hogy háttérbe szorítsák, mert – talán egyedüliként az országban – hitt az eszmében, ami mentén felépítették a rendszert, elhitte, hogy a magasztosabb cél érdekében, neki is viselnie kell a saját keresztjét.

De elég volt egyetlen alkalom, hogy újra megérezze, mit is dobott el magától férje kedvéért, és máris rákapott az ízére.

Az epizód az évad előzményeihez képest kifejezetten fókuszáltan építkezett, és végre megint egy központi probléma köré építette mondanivalóját. Márpedig ez a sorozat az ilyen koncepciókkal tud igazán jól mesélni világáról. Ráadásul a drámája is akkor működik valóban hatékonyan, amikor a főszereplők kapcsolatára koncentrál. Serena és June kapcsolata pedig most érte el az abszolút csúcspontját. Nem csak Serena kezdett nyitni szolgálólánya felé, a kényszerű együttműködés után Offred is bizalmasabban állt Mrs. Waterfordhoz. Ennek következtében pedig valamiféle együttérzés kezdett el kialakulni benne a nem szolgasorban raboskodó nők felé is. Ahogy láttuk, ez még őket is meglepte, mikor sorstársai közölték vele, hogy mi a fenéért mutat hirtelen bármiféle megértést a rendszer felé. Angela megbetegedése katalizálta a tetrekészséget, ami még mindig tombolt a két nőben, és végre úgy érezték képesek érdemben tenni is valamit ebben a világban.

Így egy olyan helyzetet láthattunk Gileádban, amilyenre még nem volt példa: Egy kis időre egyenlő emberként bántak az elnyomottakkal, megszegték a törvényeket, és még Lydia néni is képes volt őszintén beszélni June-nal, félre dobva minden mázosságot amit megszoktunk tőle. Mert a közös cél felülír mindent, a gileádi nők pedig azért viselik el azt a szörnyű elnyomást, aminek ki vannak téve, mert el kell hinniük, hogy a rendszer képes a gyermek problémát megoldani. Csodálatos volt látni, hogyan fognak össze egy csecsemő megmentéséért, ami mentén kezd kibontakozni Serenában és June-ban egy új felfogás, remény, hogy együtt valamelyest felül tudják írni azt az elemi fundamentalizmust és drákói szigort, ami a nőkhöz való hozzáállást jellemzi országukban.

Csakhogy a nagy lelkesedésben megfeledkeztek arról, hogy a parancsnokokat teljesen más érdekek vezérlik.

Lehet, hogy Serena mindig is igyekezett elhitetni magával, hogy a rendszer az ő céljait szolgálja, de legbelül mindig is tudta, hogy igazából nem erről van szó. Most első alkalommal hallhatta ezt kimondva, ráadásul tulajdon férjétől. Gileádban nem a gyermek biztonsága a legfontosabb, hanem a férfiak tisztelete. Ez annak a férfinak a szájából hangzik el, aki az ő hátán kapaszkodott fel a hatalomba. Fred karaktere mindig is kiszámíthatatlannak tűnt számomra. Mikor a parancsnokokkal, és sokszor, mikor Serenával beszél, egy naiv, egyszerű embernek tűnik, aki érti a rendszer működését, és igyekszik megfelelni annak, hogy a lehető legjobban pozícionálja magát. De amikor kettesben van valakivel határozott, és látszik rajta, hogy ő is nagy taktikus.

Így hiába hivatkozik Gileád törvényeire, és tesz úgy, mintha igaz hitű emberként muszáj lennie megbüntetni feleségét, nagyon is jól tudja, hogy ha nem alázza meg, a két nő előbb utóbb komolyan ki fog állni vele szembe. Így egy szokatlanul pozitív hangvételű epizód végül ismét a megszokott mederbe tért vissza. A kibontakozó összefogás felemelő érzése csak egy pillanatig tartott, és ismét bebizonyosodott, hogy ebben a rendszerben nincs helye a legapróbb változásnak sem. Úgy tűnik, Gileádot mostanában nem lehet belülről megdönteni. Serena és June pedig ismételten kénytelen behódolni, és úgy tenni, mintha semmi sem történt volna. Pedig most már mindketten kívánják azt az apró szabadságot, amit átéltek ebben a pár hétben, és teljesen új szemmel tekintenek egymásra is. Az még kérdéses, hogy végleg feladták-e, de jelenleg csak az vigasztalhat bennünket, hogy legalább a kisbaba jobban lett az akciójuknak köszönhetően.