Craig Thompson olyan keresztény családban nőtt fel, ahol minden film, tévéműsor és könyv szigorú szülői cenzúra alá esett. Azonban a képregények átcsúsztak a szűrön, mivel azok úgyis „gyerekes történetek”. Ezekből a „gyermeteg” mesékből Thompson számára egy másik, izgalmasabb és szabadabb világba vezető kapu lett. Részben ennek köszönhetően kezdett el 1999-ben a Blankets – Takarók című képregényen dolgozni. Így akarta evangélikus szüleinek megmondani, hogy ő többé nem keresztény, és ezentúl „nem tagadhatja meg hitetlenségét”. A 2003-as megjelenést követően a műve több lett önéletrajzú ihletésű vallomásnál: az amerikai képregény mérföldköve.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Ha a Blanketsnél szigorúan csak a történetet nézzük, nem több egy coming-of-age sztorinál vagy egy Bildungsromannál, azaz magyarul fejlődéstörténetnél – ezúttal a közép-nyugati Amerika kemény téli időszakában. A fundamentalista keresztény családban nevelkedő Craig a tinédzserkor ismerős helyzeteivel néz szemben: kiközösítés, a szülő felsőbbrendűségének megkérdőjelezése, saját képességeink felfedezése, és persze az első szerelem. A Blanketsben az utóbbi a hangsúlyos: egy keresztény télitáborban ismerkedik össze Craig és Raina, a majdnem 600 oldalas képregényben az ezt követő időszak, szerelmük beteljesedése bontakozik ki.
Thompson szerint képregénye azért lehetett sikeres, mert szembe ment az akciódús szuperhős történetekkel és a nihilista, szarkasztikus „alternatív” képregényekkel. A Blanketsben ő valami romantikusabbat, ártatlanabbat, emberibbet mutatott.
Mégis a kötet legszembetűnőbb tulajdonsága az álomszerű rajzok közül kibontakozó realizmus.
HIRDETÉS
Thompson a legelső oldalakon szembesít minket a kegyetlen valósággal: a főszereplő és testvére, Phil közös ágyon osztoznak vidéki házukban, mert a szüleik nem engedhetik meg, hogy gyerekeiknek külön ágyuk legyen. A realizmust, ami végigkíséri Craig gyerekkorának jelentős állomásait, majd a tinédzserkorba való átlépést, Thompson a képzeletvilág megjelenítésével ellensúlyozza. Ezt egyszerűen az álmodozással, majd a rajzolás rítusával hozza be („A második szökési módszerem a RAJZOLÁS volt”), ami eszköz a meneküléshez és a kvázi-teremtéshez is. A rajzolás felfedezésével Thompson a képregénybeli Craig lelkét építi fel párhuzamosan a történet valóságával, és ennek a plusz síknak a beemelésével szöveg és kép olyan narratíváját teremti meg, ahol egyik nem létezhet a másik nélkül. Vagyis a szövegnek nincs értelme a kép nélkül, és a képnek sincs a szöveg nélkül.
A romantikus szálra áttérve még erősebbé válik az álomvilág és valóság képi ellentéte. A szerelmes pár külön-külön kívülállónak számít a saját korosztályában (Craig a családi háttere miatt folyamatos bullying áldozata, Rainának nagyon fiatalon rengeteg felelősséget kell a nyakába vennie), viszont korcsoportjukhoz hasonló módon fedezik fel saját érzéseiket és testüket.
Craig és Raina szerelmében egyszerre van jelen a fiatalság ártatlansága és kíváncsisága, és a világgal való szembenállás.
Utóbbit a realista-álomszerű rajzok ellentétén túl a címadó szimbólum, a takaró testesíti meg. A takaró már a gyermekkori jelenetekben is jelen van, mint egyféle menedék (például Craig és Phil közös takarójukat megosztva vészelik át a hideg téli éjszakákat) vagy eszköz (a fiúk játéknak használják). A tinédzserkorba átlépve Thompson új jelentéstartalommal ruházza fel a tárgyat. A történet során, amikor Craig két hetet tölt Raina családjával, a lány egy különleges ajándékkal lepi meg a fiút: egy saját készítésű takaróval. A különböző anyagokból összevarrt takarón kettőjük élete elevenedik meg – így az ő szerelmük szimbólumává válik, később pedig Craig Rainával azonosítja, és ezzel ismét menedék-jelentést kap a takaró.
Kapcsolatuk és az érzelmek bemutatásában Craig szemszöge az erősebb, mivel ő az elbeszélő. Izgalmas lett volna megismerni Raináét is, de a mesélőéből is teljesen átélhető, hogy milyen lelki küzdelmekkel jár testünk elfogadása, a gyermekkorból átlépni az eddig távolinak hitt felnőttlétbe. Ezeknek az igazi erejét a tabuknak számító témák teljes valójában való ábrázolása adja: Thompson nem szégyell maszturbálásról vagy szexről beszélni és rajzolni. A személyesebb, intimebb pillanatokról azonban nem csak maradéktalan őszinteséggel mesél, hanem beemeli az ezekhez kapcsolódó elvárásokat, fantáziálásokat vagy belső feszültséget okozó ellentmondásos érzéseket.
A testhez való viszonyulásukat csak tovább bonyolítja a fiatalok családi háttere is. Mindkettőjüket szigorú keresztényi etika szerint nevelik, szüleik és vallási közösségük nagy elvárásokat támasztanak feléjük. Craig (és Raina is) ahogy megtapasztalja a szerelmet, illetve ezzel együtt egy számára eddig ismeretlen világot, megkérdőjelezi eddigi életét:
Fejlődési folyamat? Ezt sehogy sem tudtam elfogadni. Nekem azt tanították, hogy a Biblia szavai egyenesen Isten szájából származnak. Ha viszont valóban írók generációi módosították azt a fordításokban, azzal – számomra – kiveszett belőle az IGAZSÁG. Hirtelen egészen abszurdnak éreztem, hogy valami olyan fenségeset, mint Isten beszéde, vissza lehet adni (tömeggyártott) fizikai formában.
Ezekben a szavakban és több, bibliai történetet feldolgozó képsorban nem csak a bigott vallásosságot veti el a szerző, hanem a Biblia értelmezéséről és a keresztényi erkölcsről való túl szigorú, már-már dogmatikus gondolkodást is. Hogyan értelmezzük Jézus szavait? Tényleg azt várja el tőlünk az Úr, hogy minden örömet megtagadva magunktól csak tengődjünk a világban, majd halálunk után a Mennyországba kerüljünk (már ha szerinte odavalók vagyunk), ahol fáradhatatlanul dolgozhatunk tovább Isten dicsőítéséért?
A Blankets Thompson intim gondolataiba, fiatal korának nagy felfedezéseibe és dilemmáiba enged betekintést. Panelekbe rendezett rajzain mutatja meg, hogy nem vagyunk egyedül, mindannyian ugyanazokkal a dolgokkal nézünk szembe. Azonban ennél fontosabbat is tanít: bátran gondolj újra mindent, még a legszentebbnek hitt tanításokat is.
