Könyv

Kapudrog az irodalomhoz: A darkos cucc a jó YA-anyag

Scheirich Zsófia
Scheirich Zsófia

2018. 08. 11. 08:01

A young adult szó hallatán az emberek két csoportra oszlanak: azokra, akik felszisszennek és a bugyuta, minden zsánerbe belefolyó tinifilmekre és könyvekre gondolnak, és azokra, akik éltetik ezeket a történeteket. Az Oknyomozó raptor legújabb három részes cikksorozatában, a Kapudrog az irodalomhozban ezt a sok előítéletet és félreértést övező műfajt vagy kategóriát járjuk körül annak elmúlt trendjeit vizsgálva. Az első részben kiderült, mit nevezünk young adultnak, mióta létezik, és mennyit köszönhet Harry Potternek. A sorozat második részében az Alkonyat kapcsán a vámpírok térhódításának eredünk nyomába, illetve megvizsgáljuk Az éhezők viadala jelenségén keresztül, mennyire foglalkoztatja a YA-közönséget a politika és a jövő.
Korábban a témában:

Így csavarta el a lányok fejét Edward Cullen

Jelentős irodalmi és mozis korszak zárult le a tinédzserek számára, amikor 2007-ben a Harry Potter és a Halál ereklyéi megjelenésével véget ért a rajongás övezte sorozat, illetve azzal, hogy 2011-ben pedig bemutatták az azonos című film második részét is. Ott lógott a kimondatlan kérdés a levegőben:

Mi lesz a Harry Potter után?

Az űrt végül Stephanie Meyer Twilight – Alkonyatja látszott betölteni. Meyer azelőtt nem írt regényeket, a halandó lány és a vámpír szerelmét egy álmában látta, majd azt papírra vetette. Az egyszerű képből végül történet lett, melynek barátai tanácsára keresett egy kiadót, és hamarosan talált is. Könyve óriási siker lett, a New York Times bestseller listájára is felkerült (Meyer ekkor már tudta, hogy műve fontos lett), hamarosan meg is keresték az írónőt a megfilmesítési jogokkal. Mire 2008-ban bemutatták a mozikban, az Alkonyat már jelenséggé nőtte ki magát. A statisztikák ugyancsak erről árulkodnak: az első kötet 100 millió példányban kelt el és 37 nyelvre fordították le. 2008-ban és 2009-ben a Twilight-regények bekerültek a Top 4 legjobban fogyó könyvek sikerlistájára az USA-ban.

Rowlinggal szemben (a szélsőséges reakciókat leszámítva) Meyer a siker ellenére bőven kapott hideget és meleget is. Könyvsorozatát gyakran vádolták a vámpírmítosz nevetséges kifordításával, antifeminizmussal, és rengeteg kritikát kapott a bántalmazó kapcsolat romantizálásáért, az idejét múlt értékrendszer népszerűsítéséért és vallási propagandáért, Stephen King pedig Meyer írói kvalitásait is erősen vitatta. Ennek ellenére jelentős (és kedvenc írónőjét erősen védelmező) rajongótábort tudhat magáénak Bella és Edward története, és ahogy a 90-es évek után a Harry Potter hatására érdeklődni kezdtek a fantasy iránt az olvasók, úgy a Twilight hatására a vámpírkönyvek tértek vissza a mainstreambe.

Természetesen ebben az esetben sem Meyer volt az úttörő: elég csak Anne Rice-tól az Interjú a vámpírralra (1976) vagy a 80-as években íródott Vámpírnaplókra gondolni. Azonban a Twilight hatása vitathatatlan: például a Vámpírnaplók utóbbi megújult népszerűségét mindenképp a Twilightnak köszönheti, hisz az első filmet követően készült el 2009-ben az azonos című sorozat a CW amerikai tvcsatornán. Továbbá az olyan vámpíros young adult regények is, mint Richelle Mead Vámpírakadémiája (2007), vagy Claudia Grey Evernightja (2008) a Twilight farvizén váltak népszerűvé, a kevésbé ismert romantikus vagy épp erotikus vámpírtörténetről nem is beszélve (mint pl. J. D. Ward Fekete tőr testvérisége, vagy Laurell K. Hamilton Anita Blake-je).

Tény, hogy az Alkonyat esetében is ugyanolyan jelenségről, trendről beszélhetünk, mint a Harry Potternél – mégha kisebb volumenűről is.

Rowling sorozatával ellentétben azonban a Meyer regényeit nagy százalékban lányok és nők olvasták, a fiúkat és férfiakat taszította a történet. Mi lehetett az Bella és Edward szerelmének történetében, ami ennyire vonzotta a fiatal lányokat és nőket?

Anne Klaus és Stefanie Krüger tanulmánya két irodalmi hagyomány, a vámpír történetek és a lovagi irodalom YA-ba való újszerű, a tinédzser korosztályt megfogó átültetését tartja a dolog nyitjának. A vámpírmítoszt első ránézésre Meyer nagyban módosította: az ijesztő és vérszomjas Drakulához képest Edward egy szelíd tinédzser, aki se nem ijesztő, se nem vérszomjas. Viszont ha Bram Stoker Drakulájánál távolabbra tekintünk vissza, láthatjuk, hogy Edward nem áll olyan nagyon messze az első vámpíroktól: magányos lények, akiknek pusztítaniuk kell a túlélés érdekében. Ilyen hős Lord Byron A gyaur (1813) című versében szereplő vámpír, de szintén szerelemre vágyik Carmilla is Sheridan Le Fanu kisregényének címszereplője.

A vámpírok megformálásán túl Meyer merített a 18. század romantikus és gótikus irodalmának közkedvelt figurájából, a byron-i hősből is. Klaus és Krüger ezek közül a legnagyobb ihletőnek az Üvöltő szelek kegyetlen, de megtört férfialakját, Heathcliffet tartja (a párhuzamra maga Meyer is utal, amikor beemeli Brontë regényét Bella kedvenc olvasmányai közé). A sötét bőrű férfihez hasonlóan Edward is hatalmas vagyonnal rendelkezik – ami egyfajta hatalommal és tekintéllyel is felruházza. Ezenfelül pedig mindketten vonzóak, de minden külsőség ellenére mindkét figura veszélyes: Heathcliff egy megtört emberből erőszakos, bosszúvágyó férfi lesz, aki a körülötte lévők – köztük gyerekkori szerelme, Catherine Earnshaw – vesztét okozza, Edward pedig vámpír mivolta miatt jelent halálos veszélyt Bellára és környezetére.

Az érző, saját természetével küzdő vámpíralak megidézésén túl Meyer modernizálja a figurát, ezzel pedig elérhetőbbé teszi számunkra, és persze a tinédzser lányok számára is – mondja Sam Jordison. Erre jó példa a Cullen család anyagi háttere. Cullenék a 21. századi USA felső osztályának tagjai: a családfő sikeres orvosként dolgozik, a hosszú életük során felhalmozott családi vagyont képesek továbbgyarapítani, ezzel pedig olyan státuszszimbólumnak számító tárgyakat vásárolni, mint a legújabb autó vagy karóra, az erdőben felépített hatalmas családi házról nem is beszélve.

A regénysorozatban a másik tetten érhető irodalmi hagyomány egészen a középkorig vezethető vissza: ez a lovagi költészet. Edward vámpírként veszélyes, de – egy jó hősszerelmeshez hűen – mindent megtesz, hogy megvédje szerelmét. Őrizteti Bellát a nővérével, Alice-szel, megmenti a rivális vámpírklántól, óva inti a vérfarkasoktól, és még saját állati természetétől is folyamatosan óvja. Anne Klaus és Stefanie Krüger ezt úgy foglalja össze, hogy

A történet nem arra koncentrál, hogy Edward egy vámpír, hanem arra, hogy Edward romantikus hős, és mellesleg vámpír.

A vámpír és a lovag eszményi képén túl Krüger és Klaus szerint Meyer a tinédzserlányok lelkét is jól ismeri, ami nem csak abban nyilvánul meg, hogy Edward egy védelmező férfiideált testesít meg. A vámpírfiú mellett nem szabad megfeledkezni Belláról, a szerelmi történet elbeszélőjéről sem. Bellával serdülő lányként könnyű azonosulni: önbizalom-hiányos, visszahúzódó figura, aki a történet végére képes meghozni saját döntéseit. A Twilight kritikusai szerint a lány nem egy „erős női karakter”, hisz hagyja, hogy barátja befolyásolja, és csak sodródik az eseményekkel, viszont ha a saga bizonyos jeleneteit megnézzük, nem minden esetben bizonyulnak jogosnak a kritikák.

Bella szerelembe esésétől a vámpírrá, és egyben felnőtté válását számos nehéz döntés kíséri végig. Például a Hajnalhasadásban Bella terhessége, amit maga Meyer is egyfajta ellenérvként szokott felhozni az őt érő kritikákra. Az írónő elmondása szerint Bella mindenféle figyelmeztetés ellenére vállalja, hogy megtartja gyermekét, ez a karakter döntése, amit egy korábbi saját élménye ihletett (amikor Meyer Seth nevű gyermekével volt várandós, fennállt a vetélés veszélye), és nem pedig holmi abortuszellenes propaganda. Az írónő szerint, ha egy már terhes nőnek azt mondják, elvesztheti a gyermekét, akkor ahhoz még inkább ragaszkodni fog.

A sikeressége ellenére a Twilight-könyvek utóhatása nem tartott ki olyan sokáig, mint azt a Harry Potter esetében láthattuk, 2014-re teljesen kifulladt a téma. Legalábbis a Nerdist ezzel magyarázza a Vámpírakadémia filmváltozatának bukását. Úgy tűnik, a közönség egy ideig nem is vágyik a vérszopók visszatérésére. Kérdés, hogy Anne Rice és Christopher Rice bábáskodása alatt készülő Vámpír krónikák-sorozat visszahozhatja-e még a vámpírok iránti rajongást.

Katniss Everdine nem csak Panemben csinált forradalmat

Az első Twilight-könyv megjelenését követően bukkant fel a későbbi YA-trend zászlóshajója: 2008-ban adta ki a Scholastic Suzanne Collins disztópia trilógiájának első kötetét, Az éhezők viadalát. A regény azonnal nagy sikert aratott a tinédzser és a felnőtt olvasók körében, megjelenésétől számítva legalább 100 hétig vezette a New York Times sikerlistáját, és 6 millió darabot adtak el belőle. A 2012-ben bemutatott film hatására a könyvek még kelendőbbek lettek: 2014-re csak az USA-ban 65 millió példányban kelt el, a történet pedig további 56 országba jutott el, és 51 nyelvre fordították le.

Collins nem teremtett új műfajt a young adult disztópiával. A klasszikus disztópiákként számon tartott könyveket, mint a Szép új világ, a Fahrenheit 451 vagy az 1984 – habár nem a tizenéveseket célozták meg a maguk idejében – a fiatalok körében is népszerűvé váltak. A disztópia témája kezdett átszivárogni a fiataloknak szánt könyvekbe is: számos 60-70-es évekbeli YA-könyvben fedezhetőek fel disztópikus elemek, mint például Madeleine L’ Engle Időcsavarjában(1962) vagy William Sleator House of Stairs (1974) című regényében. A 90-es évektől pedig megjelentek a ténylegesen fiatal olvasókat célzó alkotások: 1993-ban Lois Lowrytól Emlékek őre, 1999-ben Takumi Kósuntól a Battle Royal, amit gyakran neveznek Az éhezők viadala előképének. A 2000-es évek elején robbant be Scott Westerfeld a Csúfokkal (2005), Patrick Ness a Kés a zajbannal (2008) és Philip Reeve a Ragadozó városokkal (2001).

A fentiek alapján úgy tűnhet, Az éhezők viadala csak egy régóta létező trend szerencsés kiteljesedése. Viszont ezt a kiteljesedést éppen Collins sikere hozta el: a 2010-es években a könyvesboltok fiataloknak szóló polcait ugyanis a disztópiák lepték el. 2009-ben jött James Dashner Útvesztője, Ally Condie Matched-je 2010-ben, 2011-ben Veronica Roth Beavatott-trilógiája, Marie Lu Legenda sorozata Roth-tal egy időben, és Alexandra Bracken Sötét elmék-trilógiája 2012-ben (aminek a filmadaptációja a héten debütált a mozikban)  – csak hogy pár címet említsek az elmúlt évek dömpingjéből.

Tegyük is fel a nagy kérdést:

Mi olyan vonzó a tinédzserek számára a disztópiákban, hogy szinte a 80-90-es évek óta töretlen a népszerűségük?

Mielőtt YA disztópiákról beszélünk, Scott Westerfeld (a Csúfok című regény szerzője) szerint nem árt leírni, hogy ebben a műfajban a klasszikus értelemben vett disztópia és a poszt-apokaliptikus témák gyakran keverednek, vagy egymással felcserélhető kifejezések. Ugyanis szerinte egy tinédzser számára egy szétlőtt pokolbéli táj vagy egy szigorú ellenőrzés alatt tartott társadalom nem olyan sokban különbözik egymástól. Sőt a kettő csak egy bizonyos érem két oldala: valaki kezében túl nagy hatalom összpontosul, valakiében pedig túl kevés. A hatalmi viszonyok kérdése pedig érdekli a fiatalokat.

Moira Young (a Vérvörös út szerzője) szerint a disztópiákban megjelenő szélsőségek párhuzamba állíthatók a tinédzserek mindennapi életével: Young ezt nevezi a „saját privát disztópia”-elméletnek. Otthon, az iskolában vagy épp a teljes társadalmi képet nézve a tinédzsereknek számukra érthetetlen (vagy még érthetetlen) szabályoknak kell megfelelniük. Válaszként – mondja Westerfeld – saját identitásukat építik ki azzal, hogy konfrontálódnak a különböző hatalmat gyakorló személyekkel, legyen az akár a szülő vagy a tanár. A mindennapi hatalmi harcok „nagyban való játszására” vagy képzeletbeli kiterjesztésére tökéletes eszköz a disztópia.

Azonban a young adult disztópiák nem csak az egyén belső harcát, hanem saját közegét is megjelenítik. Collins saját bevallása szerint egy háborús tudósítás és egy reality show közötti csatornaváltás ihlette történetét, Az éhezők viadalát – ez a trilógia mai formájában a 21. századi média kegyetlen működésének kritikájaként jelenik meg. Veronica Roth A beavatott című regényének társadalmának alapját adó kasztrendszer pedig egyértelműen az iskolai klikkesedések leképeződése. Az ilyen szabályozott rendszerek, amelyek a YA-regényekben kéz a kézben járnak a poszt-apokaliptikus káosszal és zűrzavarral, megmutatják, hogyan érezheti magát egy tinédzser a világban. Westerfeldet idézve

A kötelező egyenruha nem véd meg az iskolai zaklatástól, és az internet korlátozása sem tartja távol a pedofilokat.

Madeleine Deliee szerint a tinédzserek nem csak saját életük, hanem a körülöttük lévő világ miatt is izgalmasnak tarthatják a disztópiákat. Megtaláljuk a könyvekben a mai fiatalok félelmeit. Ahogy a 80-as évek popkultúrájában visszaköszöntek az amerikai társadalom szerint fenyegető jelenségek (pl. kommunista térhódítás, AIDS, nukleáris háború kitörése), úgy a legtöbb mai disztópiában is visszaköszönnek a jelenkori fenyegetések vagy társadalmi feszültségek, mint például a terrorfenyegetettség, a háborúk, a korrupció és a klímaváltozás.

A politikánál maradva: az uralkodó kormány vagy egyéb hatalmat gyakorló személy iránti bizalmatlanság mint fő konfliktusforrás gyakran megjelenik ezekben a regényekben. Példák: Az éhezők viadalában Katniss egy totalitárius hatalom ellen lép fel, A beavatottban Tris a mindenki által elfogadott társadalmi berendezkedést kérdőjelezi meg, Az útvesztőben Thomas pedig a fiatalok otthonát jelentő Tisztáson kialakult rendszer ellen lázad fel.

Deliee szerint ez összefüggésben van azzal, hogy több általa is idézett felmérés szerint a tinédzserek nagy problémának gondolják a politikában a korrupciót. Ha a magyar fiatalok politikához való hozzáállását nézzük, hasonló képet kapunk. A Millenial Dialogue 2016-os nemzetközi ifjúság felmérése szerint a 15-34 közötti korosztály 45%-ka nem bízik a politikusokban. Deliee cikke szerint azonban a vezetésre alkalmatlan kormány nem az egyetlen dolog, ami aggasztja a kamaszokat. A Good Morning Britain 2017 áprilisában készült felmérése szerint a brit fiatalok 38%-ka aggódik a környezete jövőjéért, 86%-ukat Donald Trump elnöksége aggasztja.

Deliee még kiemeli, hogy a fiataloknak nem csak a körülöttük lévő világ miatt izgalmas egy YA disztópia. A tinédzsereknek – és itt jelenik meg a műfaj „gyermekbarát” mivolta – inspiráló, ha egy olyan hősről olvashatnak, aki kiáll a nekik fontos ügyekért, és persze mindez pozitív hatást vált ki. Erre ismét tökéletes példa Katniss, aki nem teljesen a saját akaratából, de forradalmat indított el Panemben, és legyőzte Snow elnököt; így ő egy tökéletes tinédzser hős, akire bárki felnézhet.

Jeff Ourvan irodalmi ügynök szerint több ilyen figurára vágynak a fiatalok, mert

Az olvasók magyarázatot és kinyilatkozásokat várnak minden műfajban, ami érthetővé teszi, hogy mi történik éppen és mit hozhat a jövő.

Hiába foglalkoztatja a világ sorsa a fiatalokat, úgy tűnik, leáldozóban van már a disztópiáknak. Az év elején bemutatott Az útvesztő: Halálkúra iránt jóval kisebb volt az érdeklődés, mint az előző részek esetében, A beavatott negyedik etapját nem tervezték mozikban bemutatni, az augusztus 9-én érkező Sötét elmék pedig mintha keveseket mozgatna meg.

Mi jöhet a disztópiák után a young adult irodalom számára? Mi fogja megfogni a fiatalokat? A Kapudrog az irodalomhoz cikksorozat záró részében négy, YA-val foglalkozó magyart kérdeztem meg a külföldi és a magyar könyvpiacról, továbbá a jelenlegi trendekről.

Források:

Sam Jordison: Twilight vs Dracula: vampires – readers’ responses

Anne Klaus és Stefanie Krüger: Vampires Without Fangs

Stephenie Meyer on Twilight, feminism and true love

Scott Westerfeld: Teenage Wastelands: How Dystopian YA Became Publishing’s Next Big Thing

Moira Young: Why is dystopia so appleaing to young adults?

Madeleine Deliee: How Dystopian YA Continues to Evolve with the Times

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.