Könyv

Isten még mindig odaát van?

Nagy Judit Áfonya
Nagy Judit Áfonya

2018. 08. 15. 08:01

A Rés a valóság szürke szövetén megpróbál eljátszani olyan évszázados gondolatokkal, mint hogy létezik-e Isten, és hogy egyedüli teremtményei vagyunk-e a világegyetemben, netán vannak-e hozzánk hasonló intelligenciák. A kötetbe gyűjtött novellák - ahogy a cím is sugallja - megpróbálnak rést ütni az általunk ismert valóság szövetén, ám ezeknek a próbálkozásoknak többsége épp olyan lett, mint az a bizonyos szövet. Szürke. Nagyon szürke.
Korábban a témában:

Egy antológia összeállítása mindig nagy kihívás elé állítja a szerkesztőt, és még nagyobb rizikó elé a kiadót. A rövidpróza rajongói valószínűleg örülnek minden egyes kísérletnek, ám lényeges különbség van az antológia anyagának kitermelési módjai között. Ugyanis nem mindegy, hogy a terjedelmet kitöltő írások pályázati úton, vagy felkérésre írt szövegek beérkezésével kerülnek-e a szerkesztő elé. Jelen esetben az utóbbi módszert választotta a kötetet gondozó Szélesi Sándor, és ez nem feltétlenül bizonyult jó döntésnek. Ahogy az előszóban is írja:

az volt a kérésem a megkeresett írók felé, hogy egy ismert tudományos problémát dolgozzanak föl, vagy arra reflektáljanak

Eddig rendben is volnánk, de mi történik, ha egyik-másik felkért szerző összecsapja az írását vagy nem aknázza ki maradéktalanul a felkérésben rejtő lehetőségeket? Nos, semmi. A gyenge novella ugyanúgy megy a nyomdába, mint a jól kidolgozott, erős írás, ettől pedig a kötet se nem rossz, se nem jó, nem fekete vagy fehér, hanem igenis szürke.

Szerencsére az írások többsége nemcsak a felkéréshez igazodott, hanem komolyan kívánt reflektálni a valóság szövetén ütött rés motívumára, így a szerzők legalább fele egy sor érdekes gondolatot vet fel párhuzamos világokról, valóság és képzelet átjárhatóságáról, emberi és mesterséges intelligencia kölcsönhatásáról. A többség technológiai alapon közelíti meg az általuk tárgyalt problémát vagy tudományos innovációt, de akad három biológiai szempontú írás, néhány cyberpunk-elemeket használó novella, de olyan is, aminek semmi köze nem volt a kötet tematikájához.

Kiemelkedő írás  Szilágyi Zoltántól A lándzsa hegye. Ha tanítani kellene a novellaírást, akkor  „esettanulmányként” nyugodt szívvel bemutatható anyag, ugyanis remekül bemutatja, hogyan érdemes lépcsőzetesen, ütemesen építkeznie a szövegnek a tetőpontként szolgáló végkifejlet felé. Ezen kívül nemcsak egy tudományos problémára, valamint világok (szimuláció vs. valóság) közötti átjárhatóságra figyel, hanem a közeljövő, illetve a novella ideje szerinti közelmúlt eseményeire is reagál. A vázolt technológiai fejlődés hihető, Putyin és Trump említése behatárolja a szituáció idejét, a szöveg stílusa pedig arról árulkodik, hogy szerzője otthonosan mozog az általa teremtett katonai-cyberpunk környezetben. Ez azért rendkívül fontos, mert sok más novella legfőbb hibája az „erőlködés”, a kikényszerített cselekmények és a sablonos, sőt, akár felesleges szereplők is.

Sajnos akad példa kihagyott lehetőségekre, elhibázott karakterkezelésre is. Bukros Zsolt Lány a dobozban című novellája éppen arra tanítaná meg a képzeletbeli kreatív írás-hallgatót, hogyan ne akarjon karaktereket alkotni. Bár a tudományos elmélet feldolgozását a szerző ebben a novellában is sikerrel abszolválta, az alaphelyzet inkább komikusra sikerült. Ezen az sem segít, hogy a túl sok szereplő céltalanul szaladgál a papíron, és életszerűtlenül, hiteltelenül beszélget. Kifejezetten rossz húzás volt egy nővé operált férfi karakterét beleerőltetni a cselekménybe, hiszen semmi érdemit nem adott hozzá történethez azon kívül, hogy ő volt a nő a fél tucatnyi férfi között.

Hibák kapcsán meg kell említenem Antal Józseftől A Lélek mérnökét, már csak azért is mert a szerző civil szakmáját tekintve biokémikus, így tőle mindenképp várhattunk volna egy erős, valóban tudományos alapokon nyugvó írást is. Ehelyett a klónozásba beleerőltetett József Attila 2.0-t kaptunk, mellé pedig egy kifejezetten rosszul sikerült, mesterkélt rímektől szenvedő, rossz ritmusú verset arról, milyen szerencsétlen egy depressziós rab élete. Szintén kellemetlen volt olvasni Jobbágy Tibor írásában azt a jellemzést, miszerint az egymásra találó, intelligens nő és a NASA-nak dolgozó, farmernadrágos tudós szerelme egy meglehetősen tirpák/tapló/paraszt viselkedés után kezdett bimbózni.

Cecília mókásnak találta, ahogy lépésenként arrébb vonulva mindenbe beleesznek, kacarászva vett részt a játékban. […]aztán az ötödik pezsgő, harmadik vodka és negyedik wshisky után […] hatalmasat hánytak egy bokor tövében, majd jó viccnek tartva a hirtelen ötlettől vezérelt házasságot, egy útszéli kápolnában azonmód összekötötték az életüket

– olvasható a történet elején.

Bár ez szubjektív, de az efféle jelenetekre semmi szükség egy tudományos-fantasztikus kötetben, ahogy a Somogyi György által elkövetett hasonlatra sem, miszerint

az ötven fok olyan hétköznapivá vált, mint a szarás.

Akadtak szerzők, akik nagyon egyedien álltak hozzá a kiadott feladathoz. A már említett Jobbágy Tibor Űrlift című írása viszont teljesen figyelmen kívül hagyta a kötet tematikáját, így teljesen kilóg a novellafüzérből. Sokkal inkább akció-sci-fi ez, semmint tudományos problémára adott fantáziaválasz, a világok közötti kapcsolat, avagy rés pedig nyomokban sem fedezhető fel benne, cserébe legalább izgalmas mű. Demjén Zsófia Utazó helyőrsége viszont a legeredetibb írás a válogatásban, amely úgy foglalja össze védők és támadók végtelen, örökkévaló harcát, hogy csupán az utolsó néhány sorból jövünk rá, miről is szólt tulajdonképpen a történet. A végső bekezdésben átértelmeződik minden, és homlokon csap az aha-élmény.

Többen kísérletet tettek az MI motívum megjelenítésére, legyen az egy alkotógép vagy testet öltött környezettudatos értelem. Isten keresése szintén visszatérő elem, ahogy az emberiséget meglátogató idegen lények is. Ezek a toposzok ismét rávilágítanak, hogy a már sokat használt, klasszikus témák továbbra is kiaknázhatóak, ha új köntösbe bújtatjuk őket. Ugyanakkor az írásokból az is kitűnik, hogy ha a téma nem keveredik kiemelkedően egyedi látásmóddal, végső soron csak a sémát felhasználó gondolatfolyam marad. Viszont ettől még lehet szórakoztató vagy érzelmileg megérintő. Csupán egy valamit kellene elkerülni: hogy a felhasznált élményanyag ne maradjon nyers, mert ha nem így teszünk, a novella csak  elfogadhatóan középszerű lesz, se nem jó, se nem rossz.
Csak amolyan szürke.

Rés a valóság szürke szövetén (szerk. Szélesi Sándor)
Kiadó: Főnix Astra

Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 247
Értékelés: 5,5/10 raptor

vissza a címlapra

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.