HIRDETÉS

HIRDETÉS

Sorozat

Az inkompetens Mulder és Scully kalandjai

Aki látta a wellingtoni vérszívókról szóló Hétköznapi vámpírokat, az valószínűleg emlékszik arra a két rendőrre, akik egy névtelen bejelentés miatt néztek körül Viagóék kúriájában, de a tűzjelzők hiányán kívül semmi szokatlant nem észleltek. A két szemfüles rendőrtiszt most már különálló dokusorozatban nyomoz a természetfeletti jelenségek után, és mindezt hasonló kompetenciával teszik, mint amit a filmben is láttunk. Wellington Paranormal évadkritika.

HIRDETÉS

HIRDETÉS

Mielőtt Taika Waititi a Marvel szíve csücskévé vált azzal, hogy az addig középszerű Thor-szériát lezárta az eszementen vicces Ragnarökkel, új-zélandi független filmesként tevékenykedett. A nemzetközi ismeretséget a Hétköznapi vámpírok (2014) című áldokumentumfilm hozta el számára, amit együtt írt és rendezett gyakori alkotótársával, Jemaine Clementtel (Slágermájerek, Légió). A wellingtoni vámpírok mindennapjairól szóló alkotás olyannyira kultikussá vált, hogy gyakorlatilag egy filmes univerzumot kezdenek építeni köré, ami a spin-off sorozatként működő Wellington Paranormallal indult el. Emellett előkészület alatt áll a wellingtoni vérfarkasokról szóló We’re Wolves, illetve az eredeti film új szereposztással készülő sorozatváltozata is.

A spin-off sorozat rendőrei a Hétköznapi vámpírokban

A Wellington Paranormal főszereplői a Hétköznapi vámpírokból ismert két rendőrtiszt, Minogue és O’Leary, akik egyik este bevisznek az őrsre egy furcsán viselkedő tinédzserlányt. Miután Maaka őrmester a rendőrök beszámolóját olvasva észreveszi a démoni megszállás jeleit, beveszi őket a titkos, természetfeletti jelenségekkel foglalkozó egységbe, aminek a tagszáma így egyről háromra növekedik. A sorozat nagyon egyszerű formulára épít: a két rendőr minden epizódban olyan ügy után nyomoz, amiről a néző már az első pillanatban tudja, hogy milyen természetfeletti jelenségről van szó, ám

Új-Zéland Mulder és Scully párosa akkor sem veszi észre a természetfelettit, ha annak vámpírfogai, vérfarkaskarmai vagy UFO-csápjai vannak.

HIRDETÉS

A Hétköznapi vámpírokban – meg úgy általában a Waititi-Clement páros munkásságában – a pléhpofa-humor dominál, és a Wellington Paranormal is ezt a hagyományt viszi tovább. Szinte az összes poén arra épül, hogy Minogue és O’Leary minden abszurd és horrorisztikus helyzetben a bejáratott bürokratikus rendőrszöveget nyomatják a kamerának. Úgy beszélnek az idegen életformák elleni fellépésről, mintha egy ‘fán ragadt macska’-súlyosságú helyzetről lenne szó. A rendőrpárost ellensúlyozza Maaka őrmester, aki az internetes fórumokban való jártassága miatt egy gyanúsan lebegő zacskóban is szellemet lát.

A sorozat első évada sajnos nem tudta utolérni a Hétköznapi vámpírok színvonalát. A főszereplők (Mike Minogue, Karen O’Leary és Maaka Pohatu) hibátlan rezignált arckifejezéssel adják elő poénjaikat, mégis hiányzik belőlük az a karizma, ami a sorozat alkotópárosát jellemzi. Clement és Waititi is előszeretettel játszanak el suta és szerencsétlenkedő karaktereket, de bennük megvan az a profizmus, ami miatt a visszafogottság sosem vált át jellegtelenségbe.

Bár az első évad csak 6×20 perc, mégis olyan, mintha a készítőknek nehézséget okozott volna megtölteni a játékidőt folyamatos viccelődéssel, ezért elég sokszor fordulnak a helyzetkomikumhoz. Ezzel alapvetően nem lenne baj, de a több percen át tartó üldözéses jelenetek ritkán indokoltak. Pedig szöveges poénokból sincs hiány, de egy részük áldozatául esik a rossz kivitelezésnek:

a rendezésen, a vágáson és olykor a színészi alakításon csúsznak el egyébként zseniális poénok.

Ebből is látszik, hogy az áldokumentumfilm egy iszonyatosan nehéz műfaj, ahol muszáj jól időzített szünetekkel, megfelelő kameraállással és jókor elindított zenével ráerősíteni a fontos pillanatokra, mert máskülönben elsiklik a néző figyelme a komikus helyzet felett. (A Wellington Paranormalt nézve tovább nőttek a szememben az American Vandal alkotói, akik mesterien forgatták ki a dokusorozatok műfaji jegyeit.)

Ám attól, hogy vannak hibái, még senki ne vonja le azt a következtetést, hogy a Wellington Paranormal nem érdemes a figyelmünkre. Egyszerűen csak ugyanazokkal a gyermekbetegségekkel küzd, amikkel rengeteg, később kultikussá váló sitcom is. Illetve azt sem szabad elfelejteni, hogy a sorozat elsősorban nem a nemzetközi, hanem az új-zélandi és ezen belül főként a wellingtoni közönségnek szól, így epizódonként biztos van legalább egy tucat olyan utalás, amit kívülállóként nem érthetünk. Az ötlet, a karakterek és a humor is jól el lett találva, ezért remélhetőleg a Wellington Paranormalnak lesz még folytatása, és idővel a stáb is egyre jobban ráérez az áldokumentum-sorozat formátumára.

A Wellington Paranormallal megszületett a Hétköznapi vámpírok-univerzum, és bár a sorozat nem hibátlan, azt mindenképp bizonyítja, hogy bőven van még potenciál Waititi és Clement franchise-ában. Én személy szerint továbbra is tűkön ülve várom a káromkodást kerülő vérfarkasokról szóló filmet, és az alapműből készült sorozatadaptációt is.

7 /10 raptor

Wellington Paranormal (1. évad)

Wellington Paranormal

vígjáték
6 epizód
Premier: 2018. július 11.
Csatorna: TVNZ 2