HIRDETÉS

HIRDETÉS

Képregény

Vader a vörös fénykardját is rengeteg szenvedés és hatalmas pusztítás árán szerezte

Mióta újra a Marvel comicshoz került a Star Wars, ők a különálló, a fősodortól eltávolodó történetek helyett a filmek közötti hézagok kitöltésére fókuszálnak. Star Wars címen elkezdtek egy, a IV-V. részek között játszódó képregényt, amely azóta is fut, illetve emellett időnként kiadnak egy-egy karakterre összpontosító sorozatot. A húzónév pedig egyértelműen Darth Vader: egyrészt ő az alapsorozat főgonosza, másrészt neki már a második hosszabb sorozata jelenik meg, miközben más szereplők csak ötkötetes képregényeket kapnak. (Rajta kívül egyedül az új trilógiából ismert Poe Dameron kapott ilyen hosszú képregényt, illetve az a Doctor Aphra, aki eredetileg a Vader-képregényben debütált a Nagyúr segítőjeként.) Ezek után már az elfogultabb Star Wars-rajongók is besokallhatnak a karaktertől. Charles Soule új sorozata azonban tud valami újat, érdekeset ígérni: a Lázadás korától eltávolodva éveket ugrik vissza az időben, hogy megmutassa, melyek voltak az első lépések, amelyeket az egykori Anakin Skywalker fekete páncélba zárva megtett.

HIRDETÉS

HIRDETÉS

A történet A Sith-ek bosszúja egyik utolsó jelenetével indít: Darth Vader magához tér, miután megépítették az életét fenntartó páncélt, és ekkor értesül Palpatine-tól felesége haláláról. A Sith Nagyúr a dühét új ellenség felé fordítja: elindul, hogy megkeressen egy idős Jedit, aki túlélte a tisztogatást. A küldetésnek, amelyre az Uralkodó küldte, ezúttal személyes jellege is van, ugyanis Vadernek nem egyszerűen el kell pusztítania a Jedit, hanem meg kell szereznie a fénykardját, hogy új fegyvert csinálhasson belőle ahelyett, amelyet a Mustafaron elvesztett.

A Birodalmi gépezet alapsztorija nagyon egyszerű, és (tekintve, hogy tisztában vagyunk főszereplője jövőbeli sorsával) a cselekménye nem tartogat meglepetéseket.

HIRDETÉS

Charles Soule írása azonban olyan tartalmas és érdekes, hogy a képregény komoly fordulatok és izgalmak híján is meg tudja fogni az olvasóját.

A Vader és Palpatine között lezajlott párbeszédek zseniálisak. Soule-nak sikerül tökéletesen eltalálnia a Császár stílusát: itt is pont ugyanannak a joviális, bölcs öregembernek tűnik, akinek az előzménytrilógiában mutatta magát, ugyanakkor a kijelentéseiben azért megmutatkozik az igazi énje. Miközben már elkezdi bevezetni tanítványát a Sötét Oldal filozófiájába, még mindig úgy beszél vele, ahogyan egészen gyermekkorától kezdve. Sokszor még az olvasó is hajlamos elhinni, hogy Palpatine tényleg a barátjának, és nem csak egy eszköznek tartja Vadert. Az idős mester tanításaiból kirajzolódó Sith gondolkodásmód pedig segít, hogy jobban megértsük, mi mozgatja ezeket a karaktereket – kifejezetten érdekes például a logika, amellyel az Uralkodó meggyőzi tanítványát, hogy miért jó neki Padmé halála.

Amellett, hogy jobban megismerjük a Sith-eket, szerencsére a Jedikről is kiderülnek új dolgok a képregényben.

A Darth Vader ellenfeleként megjelenő harcos háttértörténete révén a Jedi Rend egy újabb oldalát ismerhetjük meg – az ugyanakkor sajnálatos, hogy maga a karakter elég semmitmondó lett. Sokat beszélnek az új Star Wars-kánonban kiemelt szerepet kapó kyber-kristályokról is. Elhangzik, hogy miért érdekesek ezek a kövek, és az is kiderül, mi a különbség a Jedik és a Sith-ek által használt kristályok között Ez ugyan olyasmi, amivel a Star Wars-regények olvasói már tisztában lehetnek, de természetesen itt vizuálisan is bemutatják, hogyan készülnek a vörös kristályok, így még azok számára is érdekes tud lenni, akik esetleg tudtak már róla.

A képregény formátum előnyeit használják ki a főszereplő belső vívódásának bemutatásához is: míg az Uralkodó nagyon sokat beszél, addig Vader a tőle megszokott módon többnyire hallgat, és még belső monológjai sincsenek, helyettük felvillanó képekkel fejezik ki a gondolatait. Ez pedig azért működik különösen jól, mert így anélkül tudunk betekinteni Vader kifejezéstelen maszkja mögé, hogy azt éreznénk, ez nem ugyanaz a rémisztő, se nem ember, se nem gép szörnyeteg, akit a filmekben láttunk.

Maga a képi világ viszont valószínűleg sokaknak nem fog tetszeni.

Giuseppe Camuncoli rajzai ugyanis nagyon rajzfilmszerűek, márpedig a Star Wars-rajongók többnyire a realisztikusabb, a filmek képi világát felidézni képes ábrázolást várják el – a Star Wars-animációs sorozatoknak sem tudják sokan megbocsátani, hogy vizuálisan nagyon élesen eltérnek a mozifilmektől.

Érdemes azonban a rajzstílussal kapcsolatos ellenérzéseket félretenni, mert a Birodalmi gépezet egy kiemelkedő Star Wars-sztori, amely úgy tud borzasztóan sokat adni egy rajongónak, hogy ehhez nem kell gyenge fanservice-re, erőltetett cameókra és easter eggekre támaszkodnia. Befejezése – amelyben a sorozat következő történetszálát vezeti fel – talán egy kicsit elkapkodott, de még ezzel együtt is ez az egyik legjobban megírt Vader-történet. A Sötét Nagyúr rajongóinak kötelező olvasmány!

8 /10 raptor

Darth Vader, a Sith sötét nagyura - Birodalmi gépezet

Darth Vader #1-6

Szerző: Charles Soule
Műfaj: sci-fi
Kiadás: Szukits Könyvkiadó, 2018
Rajzoló: Giuseppe Camuncoli
Fordító: Szente Mihály
Oldalszám: 148

editor
Film- és médiaelméleti tanulmányaim vége felé, a 2010-es évek elején kezdtem el kritikákat írogatni, több különböző felületre is, aztán végül 2017-ben a Roboraptornál kötöttem ki. Noha vannak témák meg stílusok, amiket különösen kedvelek, és nem feltétlen mondanám magam mindenevőnek, azért viszonylag széles az érdeklődésem. Tőlem telhetően igyekszem az előzetes elvárásokat félretenni, de legalábbis nem az alapján megítélni semmit, hogy ezeknek megfelelt-e. Adaptációk esetében nem tartom elengedhetetlennek az alapanyaghoz való feltétlen hűséget, és igyekszem a helyén kezelni mindent, amiről írok.